Cuccok Center

Teve Center

Karaván Center

Kapcsolat Center

Gaming Zone


Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek


[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Hati naplója


Fenris [327719 AL], gazdája Hati
I dont know title for this

Ugrás egy másik naplóhoz!
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/327719 		I dont know title for this

"Végigfut rajtam a feszültség.Minden tagom bizsereg,érzékelőim idegszálai pattanásig feszülnek.Egyre jobban érzem az a meleget kívülről,és belül szétáradni a testemben.Érzem,ahogy a vér egyre jobban zakatol az ereimben.Közeledem.Teljes a sötétség.Ám én látom a célpontomat.Azaz érzem.Ennyi elég is,hogy pontosan tudjam,hol van.Hőt árasztó testét nagy,vörös foltként érzékelem.Semmi más nem jön át a világból.Csak én,és a prédám.Vérszomjasan közelebb érek az áldozathoz.Lassan,óvatosan közelítem meg,hogy ne figyeljen fel rám.Még egy kicsit...csak egy kicsit...És elérem.Belekapok a karja puha húsába.Örömteli pillanat.Én mondom,fantasztikus.Örökké élnék csak azért,hogy ezt átélhessem.
Hirtelen óriási fájdalmat érzek.Érzem,ahogy testem nyomás alá kerül,és hangoskodva küzdök az életemért,ám hiába.A sötétség állandó.Maradandó.Fáj.Félek.
Egyszerre csak kirobbannak a szemeim.Megint azt a megszokott szobát,és az öcsém gúnyos arcát látom,mint minden vasárnap reggel.
-Na mit álmodtál?Úgy néztél ki,mint aki megtalálta a csokihegyet,és jól bezabált belőle.
-Ja..de ez nem csoki volt.Hanem vér,hús,és...-Ilyenkor kikerekedtek a szemei.
-Öcsi..én azt álmodtam,hogy szúnyog voltam!O.O"

Smoke
"Nem nagyon szoktam naplót írni,de a fenébe is.Úgy érzem,ezt az emlékemet le kell írnom,még ha örökké a fejemben is marad.
Smoke vagyok.A valódi nevemet nem fogom felfedni.A barátaim hívtak így,mert fehér hajam van,mint a cigifüst(senki se kérdezzen,mért pont ehhez hasonlítják),és hozzá kék szemeim,bennük egy érdekes fehér csíkkal,mintha cigi füst hullámozna benne.De jómagam sosem voltam hajlandó dohányozni.Pedig simán kinézte volna belőlem akárki.Sok haverom volt,de valójában egy magányos kölyök voltam.Állandóan lehetett látni a belváros forgalmas utcáin,vagy pár nyugis helyen letelepedni.A szüleim nem foglalkoztak velem túl sokat.Ritán láttam őket.Csak egy húgom volt rajtuk kívül,senki más.Sem nagyszülők,keresztszülők,unoka testvérek.Állítólag mindegyikük külföldön él.A szüleim beszélnek velük néha napján,de nekem még nem volt alkalmam rá.És őszintén,nem is zavar.Egyedül a húgommal vagyunk jóban.Óriási kötelék van köztünk.Mindentől féltettük egymást.El is bírtam viselni így az életem,ám tudtam,hogy túl sokba kerülök a családomnak.Szerettem őket,és tudom,hogy ők is engem.De nem akartam tovább fölösleges teher lenni.Így útnak indultam,hogy egymagam éljek.Akkor még nem volt bennem más,csak álmok,vágyak,amiket tudtam,hogy sohasem lesz lehetőségem megvalósítani.Egy szűk lakásban találtam otthonra.Az egyetlen személlyel laktam együtt,akit barátomnak nevezhettem.Néha a húgommal átugrottunk egymáshoz.De a szüleimmel most sem beszéltem túl sokat.Bár hiányoztak,és én is hiányoztam nekik.Azonban nem volt így rossz az élet.Csakhogy megmaradtam annak a csavargó léleknek,aki voltam.Mindegy volt a napszak mikor kedvem tartotta,elcsavarogtam valamerre,de mindig biztonságban haza is értem.Éjszakánként nehezen kötöttek belém.Magamnál jobb menekülőt nem ismerek.Igaz,harcos lélek kevésbé vagyok,de tudok én,ha akarok.Másrészt,az én városom messze nem volt olyan aktív,mint más városok.Itt ha az ember tehette,otthon ült,nem eljárt elszórakozni,hogy aztán bajba keveredjen.Nekem hülye szokásommá vált,hogy mindig akkor vagyok jó helyen,mikor kell;azaz mindig akkor,mikor másnak kellek.Szerettem így élni,igen.Bár meg voltak a hiányosságaim,ezeket többnyire figyelembe sem vettem.Csak éltem.Egészen addig a napig.
Emlékszem,aznap kínált utoljára a húgom cigivel.Ő dohányos lett.Persze nem erősen,csak éppen hogy.Akkor cigizett kivételesen,mikor igazán ne tudott egymaga talpra állni.Azzal jött,mert ha már úgyis Smoke a nevem,mért is ne?Állandóan avval viccelődött,hogy nekem mindegy,mert ő elhiszi,hogy a halál elől is képes leszek elmenekülni.Rengeteg életveszélyes helyzetből másztam már ki sértetlenül.Hiába vagyok ügyes gyerek,ha egyszer szerencsétlen,mint kutyaszar a fűben.De akkor én csak mosolyogtam,ő pedig nem engedte,hogy visszaadjam a gyilkos tartalommal rendelkező dobozkát.
Aznap éjjel nem idevalósi alakokat vettem észre.Ők nem láttak,de én szemmel tartottam őket.Gyanúsnak tűntek.Fogalmam sincs miért,egyszerűen csak ezt éreztem.Pár óra múlva eget rengető sikolyra kaptam fel a fejemet.Ilyenkor csendesen távozni szoktam,de most valami visszatartott.Azt éreztem,ismerős van a közelben,akit nem hagyhatok itt.Így hát az agyam hiába ordított,a lábam csak ment,mint addig még soha.Éreztem,hogy suhanok,folyik rólam a víz,de megállíthatatlanul,irtozatos sebességgel rohanok.Mintha az életemért kéne futnom.Vagy más életéért.Végül egy koszos kis sikátorban kötöttem ki.A látványra kikerekedtem a szemeim,pár pillanatig a torkomon egy hang sem bírt kijönni.Általában bármilyen helyzetnél maximálisan megtartom a lélekjelenlétem,de csak ember vagyok.A magam ziháló légzését voltam csak képes érzékelni,és azt,amit a sikátor mocskos tere elém tárt.Az idegeneket,a húgomat,és pár haveromat vérbe fagyva,holtsápadtan,könnyekkel küszködve.De még éltek.Kínok kínjai közt,de még mindegyikük küzdött az életéért.Köztünk pont a húgom volt a legsúlyosabb állapotban.A szeme le volt csukva,de még kapott levegőt.Láttam,ahogy véres ruhától nehéz mellkasa fel-le mozog.Egy nőt láttam magam előtt kúszni.Rimánkodott,hogy tűnjek el innen.Szóljak a rendőrségnek.Legalább nem marad titokban senkinek sme a halála. Azonban nem bírtam megmozdulni.Nincsenek állati ösztöneim,de valami azt hajtogatta,hogy menjek csak.Fegyver nincs nálam.El kéne menekülnöm.Furcsa,magányos érzés jár át.Mintha örökre elvesznék.Az agyam elzsibbad.Immár nem tudok mást,csak torkom szakadtából ordítani,és küzdeni azért,hogy életben maradjak.Meglátom a gyilkost.Hatalmas.Emberfeletti,lángoló szempár néz rám.Egy földöntúli morgást hallok.Mintha vérszomjas ragadozóé lenne.Félek.Nem akarok meghalni.De a rém meghúzza magát,és ugrik is felém.Hörög,üvölt,és ordít.Mintha egy pokolbeli szörnyeteg lenne.Sosem hittem a mesékben.De ilyenkor jöttem rá,hogy ez is egy közülük.Csak egy rémisztő mese,mely valósággá vált.Tele voltam ijedtséggel.Dühvel.Haraggal....és fájdalommal.Akaratlanul,akartan egy nagy ordítást hallatva a szörnynek estem.Az meg sem mozdult.Elkapta a karomat.Erősen belém mart.Borzalmasan fájt.Felüvöltöttem az égető fájdalomtól,és próbáltam menteni az irhám.Más lehetőségem nem volt,így gyorsan felmásztam a legközelebbi háztetőre.Próbáltam elmenekülni.De a szörny követett.Korom fekete éjszaka volt.Most azonban...észrevettem,hogy egyre világosabb van.A hold felkelt.Belül maró érzésre lettem figyelmes.Sosem éreztem azelőtt ilyet.Mintha ezer forró tőr szurkálna belül,vagy kapott volna lángra a szívemben.A kezem megnyúlt.Füleim nagyobbak lettek.Számban óriási agyarak fejlődtek.Megnőttek a csontjaim,a húsom átalakult,karmaim lettek.Hosszú,érdes bunda nőtt rajtam.Nem olyan lágy,és puha,mint egy kutyáé,hanem kemény,vastag,és ragyogó,akár a gyémánt.Már én is olyan szörny vagyok,mint az,ami lent megölte a többieket.De fogalmam sincs,mi tévő legyek.Furcsamód,most teljesen magamhoz tértem.Tisztán voltam képes gondolkodni.Erősen lihegve beleszagoltam a levegőbe.Magam sem számítottam erre,de felismertem a szörny szagát.Mögöttem rohant.Én megfordultam,és egy hirtelen mozdulattal a nyakára haraptam.Karmoltam,téptem,ahol csak értem.Én se hittem el,hogy lehet bennem ennyi akarat,és mért harcolok ennyire magabiztosan.Csodával határos módon úgy tudtam felmérni a helyzetet,hogy én állok nyersére.A vérfarkasra emlékeztető szörny egy utolsó nagy harapás után hátracsapott fülekkel,morogva távolodott tőlem,majd visszatért eredeti prédáihoz.Ezt azonban nem akartam hagyni.A hátára vetettem magam,és kitéptem a torka egy darabját.Négykézlábra ereszkedtem,és morogva fordultam felé.Ő is támadott.Marcangoltuk egymást.Mindkettőnkről patakokban folyt a vér.Még rajtam volt megtépázott,elszaggatott ruhám.De farkasként is jó volt rám,többé-kevésbé.Sokáig küzdöttünk.El sem hittem,hogy most egy vérfarkassal harcolok.Félig holt emberekért.Vagy talán magamért.A végsőkig,talán örökre..hacsak eszembe nem jut az ezüst kard,melyet mindig a nyakamban hordtam.Nem túl nagy darab,de nagyon erős nyomással ölni lehet vele.Tudtam,hol van.Azaz reméltem.Én már em hordtam magamnál.A szüleimnek adtam,hogy legyen mire emlékezniük.Most csak rmeénykedtem,hogy a húgomnál lesz.És nála volt.Megmarkoltam.Borzasztóan égetett.De evvel nem törődtem.Igaz,ezalatt a vérfarkas már lakmározott a körülöttem lévő tetemekből.De akikhez közel voltam,hozzá nem nyúlt.Pár perc múlva hallottam,ahogy körbe-körbe járkál,és rám vár,hogy befejezzük a küzdelmet.Támadott.Én csak megfordultam,és a húsomat maró apró ékszert ellenfelem szívéhez a lehető legközelebb tartottam.Ilyenkor mintha megállt volna az idő.A szörnyeteg előttem halál hörögve,vért köpve fordult felém.Az utolsó pillanataiban visszaváltozott.Ember volt.Egy lány.Megviselt,durva lett az arca az idők folyamán.Bár nem lehetett több tíz évesnél.Rettentően kicsi volt.A kövön fekve,vérben ázva,mély sebekkel bámult az ég felé.Életemben nem láttam szánalmasabb,és szomorúbb látványt,Megköszönte,hogy "segítettem rajta".Majd távozott.Én megkíséreltem egy visszaváltozást.És ez sikerült is.Összemarcangolt,de még meglévő ruhákkal,tetőtől-talpig véresen a testvérem elé mentem.Közvetlen közel voltam hozzá mindig,így a vérfarkas lány nem gyorsíthatta meg a halálát.Bár bántam is.Megérintettem.Még el akartam azért köszönni tőle.De nem reagált.Ekkor eszembe jutott valami.Elővettem a cigis dobozt,húgom zsebéből az öngyújtót,és óvatosan odaemeltem a lángot a számhoz.Bajom úgysem lehet már belőle.Erre bezzeg hajlandó volt kinyitni a szemét.
-Na mi van,mégis rászántad magad?Tiszta vér vagy...és még élsz.Most már hiszel a csodákban,ugye?Kösz,hogy legalább idejöttél...Mondtam.A haláltól is elmenekülsz.-Megint levágott egy olyan vigyort,mikor a kezembe nyomta a cigis dobozt.Én csak szomorúan mosolyogtam.-Maradj csendben.Kell neked mászkálni állandóan...-Megdörzsöltem nedvesedni kezdő szemeimet.Feltekintettem az égre,és mint egy vérbeli farkas,üvöltöttem.Emberként is képes voltam kiadni ilyen hangot.Ettől a perctől fogva viselem csak büszkén ezt a nevet:Smoke"

Dragonfly

"Gyakran elnézegettem a folyóparton,ahogy a szitakötők repkednek szerte a víz felett.Gondtalanul,szabadon.Régen naphosszat voltam képes őket nézni.Ámulatba ejtett,hogy ilyen kis rovar hogy bír élni a város mocskos folyójának közelében.De ő csak száll,végzi a dolgát,és meg sem áll.Más dühödten nyomta szét amint meglátta,de én benne is megtaláltam a csodálatot.Számomra nem szitakötő volt,hanem egy sárkány,aki nem apró,átlátszó szárnyakon hasít a levegőbe,hanem óriási bőrszárnyakkal méltóságteljesen,tiszteletet keltve.Repülj,szitakötő...
De ennek a helynek a szépsége immár a múlté.Emberkoromban gyakran foglalkoztatott annak a gondolata,hogy milyen is lehet felnőtt ként élni,valakinek az oldalán,vagy egyedül.Valahogy sosem tudtam elképzelni,hogy teljesen felnőtté válok.Nem tudtam elképzelni,milyen lesz,ha már máshol élek,s többé nincs békés folyópart,nincs végtelenségbe torkolló vízrengeteg,és az a borongós,barátságosan ragyogó gömb a horizont végén.Nem tudtam elképzelni magamnak ilyen sorsot.Ilyen sorsot,amelyben elveszítem régi énem darabkáit,és sohasem leszek az,aki voltam.Pedig én ilyennek szerettem volna maradni.Egy lökött,szerencsés,különc srácnak.Sosem szerettem volna távol maradni a szülőhelyemtől;a városomtól,amit úgy szerettem.És sosem akartam látni elpusztulva,azt a várost,mely megőrizte bennem az embert.De ez immár a múlté. A ködös füstfelhőbe boruló alkony helyét most mindent elnyelő sötétség,és a vérszag veszi át.Vérfarkasként vonzódnom kellene hozzá,de még ennyire megmaradtam embernek.Átváltozásom óta az utcán élek.Többnyire kivert kutyaként.Rájöttem,hogy sima farkassá is át tudok változni.Kicsit nagyobbá a kelleténél,de ez van.Aztán,egyszer csak meglelt valami csavargó.Rájött a titkomra.Meg akartam ölni,de egyességet kötöttünk.Én felcsaptam bérgyilkosnak,amiből ő hasznot húzott.De egy idő után végeztek az öreggel.Én éppen munkán voltam,csak később értesültem a meggyilkolásáról.

Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat