Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/76821
|
2004. december 12.
...és erős, sűrű sört főz.
Scrooge irodájának ajtaja nyitva volt, hogy szemmel tarthassa írnokát, aki éppen levelet másolt a túlsó, szomorú kis fülkében. Scrooge-nál is nagyon kis tűz égett, de az írnok tüze annyival kisebb volt, hogy mindössze egyetlen darab szénnek látszott. Nem rakhatta meg újra, mert Scrooge a maga szobájában tartotta a szenesládát; és valahányszor az írnok bement hozzá a lapáttal, gazdája arról kezdett beszélni, hogy kénytelenek lesznek megválni egymástól. Erre aztán az írnok nyaka köré csavarta fehér sálját, és a gyertya lángjánál próbált melegedni; igyekezete hiábavaló volt, nem lévén elég erős a képzelőtehetsége.
- Vidám karácsonyt, bácsikám! Isten éltesse! - kiáltotta egy vidám hang. Scrooge unokaöccsének hangja volt, aki oly hirtelen lepte meg, hogy már csak a hangjára figyelt fel.
- Ugyan! - mondta Scrooge. - Badarság.
Scrooge unokaöccse úgy hevült a ködben, fagyban való gyors járástól, hogy csakúgy izzott; piros és szép volt az arca; a szeme csillogott, s párállott a lehelete.
- A karácsony badarság?! - mondotta Scrooge unokaöccse. - Remélem, ezt nem gondolja komolyan?
- De igenis - mondotta Scrooge. - Vidám karácsony! Mi jogod van neked a vidámságra? Ugyan mi okod volna a vidámságra? Elég szegény vagy.
- Ugyan no - felelte vidáman az unokaöcs. - Hát magának mi joga van a mogorvaságra? Mi oka van a rosszkedvre? Elég gazdag.
Scrooge, mivel hirtelenében nem jutott jobb válasz az eszébe, megint csak azt mondta: - Ugyan! - és hozzátette: - Badarság!
- Ne legyen olyan haragos, bácsi! - mondta az unokaöcs.
- Hát milyen legyek - fortyogott a nagybácsi -, amikor ilyen bolond világban élek! Vidám karácsony! Majd mit mondok vidám karácsonyra! Karácsonykor az ember egyebet sem tesz, csak számlákat fizet ki pénz nélkül. Karácsonykor az ember rájön, hogy egy évvel megint öregebb lett, de egy órával sem gazdagabb. Karácsonykor az embernek mérleget kell készítenie, amikor a könyveiben kerek tizenkét hónapon keresztül minden egyes tétel csak veszteséget mutat. Ha a magam feje szerint cselekedhetném - mondta méltatlankodva Scrooge -, minden hülyét, aki "vidám karácsony"-t szajkóz, tulajdon pudingjában főzetnék meg és magyal-ággal átszúrt szívvel temettetnék el. Úgy biz' én!
- De bácsi! - erősködött az unokaöcs.
- Öcsém - felelte ridegen a nagybátyja -, ünnepeld meg a karácsonyt a magad módja szerint és engedd meg, hogy én is a magam módja szerint ünnepeljem meg.
- Megünnepelje?! - ismételte Scrooge unokaöccse. - De hiszen maga egyáltalán nem ünnepli meg.
- Hát akkor engedd meg, hogy ne törődjem vele - mondta Scrooge. - Sok hasznod lehet belőle! Sok hasznod volt eddig is.
- Sok minden van, ami javamra válhatott volna, és nem vettem hasznát, meglehet - válaszolta az unokaöcs -, többek között a karácsony is. De azért valahányszor csak eljött a karácsony, mindig úgy gondoltam rá - tekintet nélkül a szentséges nevének és eredetének járó tiszteletre, ha ugyan erről bármilyen vonatkozásban is meg lehet feledkezni -, úgy gondoltam rá, mondom, mint a jó napokra; mint jótékony, nyájas, boldog, kellemes napokra, mint az egyedüli napokra az esztendő hosszú során, amikor minden ember mintha csak közös elhatározással nyíltan kitárná bezárt szívét, és úgy gondolna a nála kisebbekre, mint akik igazán útitársai a sír felé és nem másfajta lények, akik másfelé utaznak. És ezért, bátyám, ámbár a karácsony soha egy porszemnyi aranyat vagy ezüstöt nem tett a zsebembe, azt hiszem, hogy javamra vált és javamra is fog válni mindig; és azt mondom rá, hogy áldja meg az Isten!
Az írnok akaratlanul is tapsolni kezdett, de egyszeriben rájött, hogy helytelenül cselekedett; megpiszkálta a tüzet, és örökre kioltotta az utolsó hunyorgó parazsat is.
- Ha magának még egy hangját hallom - mondta Scrooge -, majd az állása elvesztésével ünnepelheti meg a karácsonyt! Nagyságod hatalmas szónok - tette hozzá, unokaöccséhez fordulva. - Csudálom; hogy nem választották meg képviselőnek.
- Ne haragudjék, bácsi. No ugyan, vacsorázzék nálunk holnap.
Scrooge azt mondta erre, hogy menjen a po... - igen, azt mondta. Végigmondta ezt az egész jó kívánságot, és kijelentette, hogy ott kívánja látni legközelebb.
- De miért? - kiáltott fel Scrooge unokaöccse. - Miért?
- Minek házasodtál meg? - szólt Scrooge.
- Mert szerelmes voltam.
- Mert szerelmes voltál! - dörmögte Scrooge, mintha a világon ez az egy dolog lenne csak nevetségesebb a víg karácsonynál. - Alászolgája!
- De bácsi, hiszen azelőtt sem jött el hozzám soha. Miért mondja most, hogy amiatt nem jön?
- Alászolgája! - mondta Scrooge.
- Semmit sem akarok magától, semmit sem kérek magától, miért ne lehetnénk barátok?
- Alászolgája! - mondta Scrooge.
- Szívemből sajnálom, hogy ilyen csökönyösnek látom. Sohasem volt köztünk veszekedés, legalább az én részemről nem...
|
