Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/76821
|
2004. december 13.
Sziasztok:) rossz volt a mai nap. csak tudnám, mikor lesz már vége ennek. csupa csalódás az élet. nem tudom, érdemes-e egyáltalán próbálkozni. legyen évvége, és legyen változás...
"...De ezt a kísérletet megtettem, karácsony tiszteletére - és a karácsonyi hangulatomat meg akarom őrizni mindvégig. Hát szóval boldog karácsonyt, bácsikám!
- Alászolgája! - mondta Scrooge.
- És boldog újévet!
- Alászolgája! - mondta Scrooge.
Hanem azért az unokaöccse haragos szó nélkül hagyta el a szobát. Megállt a külső ajtónál, hogy átadja ünnepi jókívánságait az írnoknak, aki bármennyire fázott is, melegebb volt Scrooge-nál, mert jó szívvel viszonozta kívánságait.
- Ez is olyan féleszű - mormogta Scrooge, aki fél füllel hallotta szavaikat -, az írnokom, akinek heti tizenöt shillingje van és felesége meg gyerekei, víg karácsonyról beszél! Igazán a bolondok házába fogok visszavonulni.
A fent említett őrült, amikor Scrooge unokaöccsét kieresztette, két másik embert bocsátott be. Tisztes és kellemes megjelenésű úriemberek voltak, és kalaplevéve álltak meg Scrooge irodájában. Könyvek és írások voltak a kezükben, és meghajoltak.
- Scrooge és Marley, ugyebár? - szólalt meg az egyik úriember, belepillantva a listájába. - Scrooge úrhoz vagy Marley úrhoz van szerencsém?
- Marley úr már hét esztendeje meghalt - felelte Scrooge. - Éppen ma éjszaka van hét esztendeje a halálának.
- Meg vagyunk győződve, hogy életben maradt üzlettársa méltó örököse bőkezűségének - mondta az úriember, átadva igazolványait.
Kétségtelenül méltó örököse volt, hiszen rokon lelkek voltak mind a ketten. A baljóslatú "bőkezűség" szóra Scrooge összeráncolta homlokát, megrázta fejét, és visszaadta az igazolványokat.
- Scrooge úr - mondta az úriember egy tollat fölvéve -, az évnek ebben az ünnepi szakában a szokottnál is kívánatosabb, hogy valami csekélységet juttassunk a szegény és elhagyott embereknek, akik ilyenkor nagyon sokat szenvednek. Sok ezren vannak híján a legszükségesebb dolgoknak; száz- és százezer ember van híján a legkisebb kényelemnek, uram.
- Nincsenek börtönök? - kérdezte Scrooge.
- Börtön van elég - mondta az úriember, újra letéve a tollat.
- Hát a dologházak? - kérdezte Scrooge. - Üzemben vannak még?
- Igen - felelte az úriember -, bárcsak azt mondhatnám, hogy nincsenek már.
- Tehát a börtönök taposómalmai és a Szegény-törvény teljes érvényben vannak még? - folytatta Scrooge.
- Buzgón működik mind a kettő, uram.
- Ó, az ön első szavaiból azt hittem, hogy valami meggátolta hasznos működésüket - mondta Scrooge. - Örömmel hallom, hogy nem úgy van.
- Mi egynehányan - felelte az úriember - úgy éreztük, hogy ezek nemigen adnak keresztényhez illő testi-lelki táplálékot a lakosságnak - s magunkra vállaltuk egy olyan alap létesítését, amelyből enni-innivalót és tüzelőt vásárolhassunk a szegényeknek. Azért választottuk ezt az időt, mert ilyenkor érzi az ember legkeservesebben a szükséget, legboldogabban a bőséget. Milyen összeget írhatok a neve mellé?
- Semmilyent! - felelte Scrooge.
- Névtelen akar maradni?
- Egyedül akarok maradni - mondta Scrooge. - Ha azt kérdik az urak, hogy mit akarok, hát ez a válaszom. Nekem nincs víg karácsonyom, és nem engedhetem meg magamnak, hogy naplopók karácsonyát derítsem fel. Segítek fenntartani az előbb említett intézményeket - éppen elégbe kerülnek; akinek rosszul áll a szénája, menjen oda.
- Sokan nem mehetnek oda; sokan pedig inkább meghalnának.
- Ha inkább meghalnának - mondta Scrooge -, hát inkább haljanak meg, és csökkentsék a fölösleges népességet. Mellesleg szólva - bocsássanak meg -, nem is tudom, így van-e.
- Pedig tudhatná - jegyezte meg az úriember.
- Nem az én dolgom - felelte Scrooge. - Elég, ha a maga dolgát érti az ember, és nem avatkozik a másokéba. Engem állandóan elfoglal a magam dolga. Alászolgája, uram!
A két úr visszavonult, világosan látva, hogy hiábavaló minden igyekezete. Scrooge folytatta munkáját; jobb véleménnyel volt önmagáról, és vidámabb kedv fogta el, mint máskor.
Eközben úgy megsűrűsödött a köd és a sötétség, hogy az utcán fáklyás emberek szaladgáltak, ajánlkozva, hogy a fogatok előtt járnak, és vezetik a lovakat. Egy templom ódon tornya, amelynek mogorva vén harangja mindig alattomosan kacsintott le Scrooge-ra a fal gótikus ablakán keresztül, most láthatatlanná vált, s a ködben verte el az órákat és negyedórákat, s az ütéseket remegő hangok követték, mintha csak fogai vacognának odafönn, fagyott fejében. A hideg kezdett csontig hatolni. A főúton, a nyílt udvar sarkán munkások javították a gázcsöveket; nagy tüzet gyújtottak egy serpenyőben, s eköré egy csomó rongyos férfi és siheder gyűlt össze, kezét melengetve, és elragadtatással pislogva a láng felé. Mivel a vízcsapot magára hagyták, a kifolyó víz hirtelen megfagyott, és embergyűlölő jéggé változott."
|
