Cuccok Center

Teve Center

Karaván Center

Kapcsolat Center

Gaming Zone


Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek


[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

maszat naplója


Dr.Zozó [116742 AL], gazdája maszat
Én kaptam :-))))

Ugrás egy másik naplóhoz!
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/116742 		Én kaptam :-))))

Mese Maszatnak

Maszat meséjének az örömével, no meg egy jókora adag fáradtsággal feküdtem le. Nem csoda, hogy az ébresztőórám tapintatosan finom csipogását nem akartam tudomásul venni. S amíg ott alkudoztam a percekkel, jól megfontolva, hogy miért is éri meg nekem felcserélni az ágy finom melegét a napi munkával, jót mosolyogtam a Kávéhozó Manón. Jó is lenne, ha néha egy-egy manó ott tüsténkedne a reggelinél. Lehet, hogy félálomban kisebb eséllyel kanalaznám a csésze mellé a kakaót.
Ám minden alkudozásnak egyszer csak vége lesz, s az új nap örömének lendületével bújtattam bele a lábamat a papucsomba. Azaz csak szerettem volna. Egy sikítás, egy morgolódás, egy lábikrámig sajduló csípés figyelmeztetett, hogy valami nincs a rendjén. S amíg a bogaraktól való ijedelmemből ébredeztem, már hallottam is a zsörtölődő hangot.
- Erről nem volt szó a megrendelőlapon! Hogy letaposnak. Hát persze, hogy jól belecsíptem. Úgy kell neki! Hát nézze meg, hogy hova teszi a lábát kora reggel! Olyan rettentően fáradt nem lehet, hogy ne tudjon egy manóra odafigyelni!
A manó szóra felkaptam a fejem. Hmmm. Talán mégsem ártana korábban lefeküdni, s akkor frissebben ébrednék. Talán az álmaim sem beszélgetnének a papucsom mélyéről, ha rendesen kialszom magam. De sokat nem töprenghettem a félálom hatásáról a tudatalattimra, mert újabb zsörtölődéshullám érkezett a papucsom felől, arról nem is beszélve, hogy már fázni is kezdtem.
- Akkor legalább idd meg a kávédat! – csattant a vékony manóhangocska. Aztán teljesen megenyhülve folytatta.
- Igaz, hogy már hideg. Megnéztem a kisujjammal. Eltévesztettem az időt. Mert mondták, hogy itt másképp jár az óra, de azt senki sem mondta, hogy merre. Aztán idejöttem időben, hogy el ne késsek, mert annál nagyobb szégyen nem érhet egy manót, de azt nem számítottam bele, hogy itt ilyen hideg is van azon kívül, hogy az órák másfele mászkálnak, s persze, hogy kihűlt a kávé.
S a többi mondókáját már csak sűrű szipogások, könnyezések közül tudtam kihámozni, hogy mennyire rossz is, ha egy Kávémanó rosszul működik, meg úgy egyáltalán a manóélet nehézségeiről. Nagyon megsajnáltam. Kivettem a papucsomból, a párnára tettem, hadd beszélhessünk egy kicsit bizalmasabban. Még azt sem bántam, hogy kávés-könnyes-maszatos kezét a kispárnámba törölte. Olyan aranyos volt az izgalomtól félrecsúszott sapkájával, hogy elmosolyodtam, s egy cuppanós puszit adtam a kivörösödött orrára. Manótermészetére vallott, hogy máris mosolygott, s a köpenyem zsebébe ugorva lelkesen mesélni kezdte, hogy azt hallotta, nálunk kakaós müzli van reggelire, s ő azt nagyon szereti. No, nem célzásképpen mondta, csak úgy meséli, hogy jobban megismerhessük egymást.
A reggeli mosakodásról hallani sem akart, így felajánlotta, hogy majd a tejet figyeli, ki ne fusson a kályhán, s közben folyamatosan szóval tartott, csilingelő hangocskája betöltötte a konyhát. Megkommentálta a reggeli rádióműsort, kifújta a gyertyát a koszorún, csak egy kicsit locsolta ki a tejet a terítékre, dobókorongozott az Ágó müzlipelyheivel, de alapjában véve nagyon szimpatikusan viselkedett. Olyan igazi manósan. Mint ahogyan az is teljesen jellemző volt, hogy amíg a lányok reggeliztek, elbújt a kenyérpirító mögé, de nyugton ülni nem tudott. Én meg csak mosolyogtam huncutságait látván, a lányok meg megállapították, hogy anyunak jó napja van ma. Végülis az is volt.
Reggeli végeztével alig tudtam kiszabadítani beszorult blúzocskáját a kenyérpirító gombjából. Persze könnyebben ment volna, ha közben nem ugrál, sikítozik, meg forgolódik, de így is sikerült. A leleplezéstől meg az mentette meg, hogy a lányok azt hitték, a rádióban sugárzott dalban ilyen furcsa a zenei aláfestés.
Az ijedségtől majdnem egy pillanatig képes volt hallgatni, aztán óvatosan eszembe jutatta, hogy tegyek a Zselyke tízóraijához vizet, majd lendületes láblógatásba kezdett a kenyérvágó deszkán. Öröm volt ránézni, ahogy boldogan játszik. Vidámabbá tette a reggelemet.
Aztán kinézett az ablakon, elkomorodott, s szomorúan kijelentette.
- Felkelt a Nap. Indulnom kell. Idd már meg a kávédat, hiszen neked hoztam!
Elmostam a parányi csészét, egy szem mazsolát csomagoltam útravalónak, s megsimogattam a fejét. Mielőtt elérzékenyülhettem volna a búcsúzkodás miatt, már csak a zsebéből kihullatott virágszirom maradt utána a konyában. Sálnak használta.
Egyszerre üres lett nélküle a ház. Pici sálját a polcra tettem. Remélem nem fázik meg nélküle. Ha egy reggel apró manót találtok az ágyatok mellett, olyan barnasipkásat, akinek nincsen sála, kérlek szóljatok nekem. Nagyon megszerettem.


Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat