Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

maszat naplója


Dr.Zozó [116742 AL], gazdája maszat
ME 2.

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/116742
ME 2.

2. rész



Sipp-supp átkeltünk a határon. No persze ilyen éjnek évadján ki a csoda utazik rajtunk kívül? Nem nagyon kellett sorban állni.
Leparkoltunk az első benzinkútnál, ahol Peti kezembe nyomott egy pisilésnyi lejt, és hosszas útleírás után elbocsátott a mosdó irányába. Megtaláltam. Ám WC-s néni sehol, pedig Kapec állította, hogy itt fizetni kell. Tanácstalanul nézelődtem, mígnem nemsokára belépett egy bácsi. Felcsillanó szemmel nyújtottam át neki a pénzt, mire mosolyogva tiltakozni kezdett, s bevonult a férfi részlegbe. Puffogtam a röhögéstől, aztán lelkiismeret furdalás nélkül pisiltem egy jót. Ha nincs WC-s néni, hát nincs. Én igazán nem tehetek róla.
Peti közben bekortyolgatta a kávéját, hogy újabb erőt merítsen a még előttünk álló úthoz.
Azt mondta, csak Kolozsvárig jussunk el, onnan már magától is hazatalál az autó.
Mindjárt eszembe jutott székely származású barátném kis története, amit így adott elő:
Mentem a szekéren, de nagyon belemerültem az olvasásba. A lovak azt hitték hazafelé tarunk, hát bétérültek, én ijedtemben leszöktem a szekérről. Azóta is mondogatják a faluban, hogy Mónika olvasott a szekéren.
No hát akkor hátha az autó is bétérül majd, ha Peti netán elaludna a volánnál.
Csak Bendegúz nem mutatott semmi hajlandóságot a szunyókálásra. Locsogott-fecsegett, Mahit szórakoztatta, piszkálta, csiklandozta rendületlenül. Hogy már régesrég éjszaka van, meg se kottyant őkelmének. Elmúlt minden hiú ábrándom azzal kapcsolatban, hogy majd végig alussza az utat. Egyébként az autótól teljesen le volt nyűgözve. Hát igen, egy kombi fantasztikus nagy jószágnak tűnhet az ő kicsi szemében.
Azért szépen fogyott az aszfalt alattunk, s végre elértük Kolozsvárt. Tavalyi emlékeim nem voltak túl rózsásak a városról, igaz akkor épp csak a szélén suhantunk át. Panaszoltam is Mahiéknak, akik nyomban megtervezték a központon keresztüli utat, hogy elmúlasszák kicsit rossz élményeimet. S valóban, a belváros-főleg a karácsonyi díszkivilágításban-igazán szépnek bizonyult.
Elhagytuk Kolozsvárt, de valahogy mégse volt olyan közel Marosvásárhely. Jócskán kellett gurulnunk, míg végre megérkeztünk, s kissé elgémberedve kikászálódtunk az autóból.
Peti felaggatta magára csomagjainkat, bármennyire is próbáltam segíteni, hallani se akart róla.
S ez így volt egész idő alatt, míg náluk vendégeskedtünk. Csak rám kellett néznie, s máris megadóan kipottyant kezemből a táska, s átvándorolt az ő kezébe. Ha megpróbáltam a mosogató közelébe settenkedni, már hallottam is halk, de határozott hangját: Maszi!
Bármennyire hajnal felé dőlt már a mutató az órán, nem kerültünk rögtön ágyba.
Az angyal ugyanis Mahiéknál is lerakott nekünk valamit a karácsonyfa alá, s azt feltétlenül meg kellett néznünk.
Bendegúz rohangált a lakásban, úgy döngött a padló, hogy csak na. Hát falusi gyerek a lelkem, mit tudja ő, hogy itt nem egymás mellett, hanem egymás alatt-fölött laknak emberek.
Szállóigévé is vált ottlétünk alatt: Bendegúz, ne rohangálj! Nem tud alattunk aludni a néni.
Hogy mikor keveredtünk végül ágyba, már magam se tudom, csak azt, hogy Peti volt az első.
Minket macimintás párna és paplan várt. Hamar összebújtunk Bendegúzommal a bocsok között, remélve, hogy azért az egész telet nem fogjuk átaludni.





Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat