Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

maszat naplója


Dr.Zozó [116742 AL], gazdája maszat
2012-11-30 Mondd....

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/116742
2012-11-30 Mondd....



Második gyakorlati hetünket a krónikus belgyógyászaton töltöttük.
Jártatok már krónikus belgyógyászaton? Én most először. Hogy kik vannak ott? A legtöbben magatehetetlen, beteg öregemberek, akik nem képesek járni, egyedül enni, wc-re menni, mosakodni. Van aki napok óta haldoklik mert a hozzátartozók erőltetik a szondát meg az infúziókat, magyarul hosszabbítják a földi kínjait, van aki össze-vissza beszél minden félét, van aki kiabál, van aki sír, ha fürdetjük, van akinek a sarka hiányzik, van akinek csupán a kislábujja, és van néhány úgymond normális beteg.
Példaértékű, ahogy az ottani nővér és orvos csapat ápolja ezeket az öregecskéket. Három férfi ápoló is van, a legfiatalabb köztük egy 28 éves fiú. Minden elismerésem a lelkiismeretes munkájuknak, az odaadásuknak, összetartásuknak. Igazi csapat, rengeteget tanultam tőlük. A sima belgyógyászaton koránt sem tapasztaltam ilyet.
Ma egy új néni érkezett. Öreg, hófehér hajú, kerekesszékes, magatehetetlen, aki siránkozott ha ki akartuk ültetni a kocsiba, hogy ne folyton feküdjön, akinek ráadásul el vol törve a karja.
Végül mégis sikerült kis erőszakkal meggyőzni némi üldögélésre. Megkerestem a fésűjét.
-Megfésülöm, jó?
-Jó-motyogta.
Szeretek hozzájuk beszélgetni, még ha úgy is látszik némelyiken, hogy nem sokat fog fel belőle.
-Tudja én fodrász is vagyok-mondom neki bíztatólag.
-Érzem a mozdulataiból-válaszol ő.
-Oldalra szereti hordani?
-Igen.

Később újra benéztem hozzá, még mindig szépen üldögélt a kocsiban.
-Tudja én már sok kórházban jártam. Budapesten is. De ilyen ápolókkal még sehol nem találkoztam.

Mikor visszafektettük az ágyba, újra meg volt ijedve-az öregecskék ijedősek, sok mindentől félnek, kapaszkodnak valamibe, valakibe, mindent csak lassan mernek csinálni. A fejét először le sem akarta tenni a párnára, csak tartotta mereven.
-Ne féljen! Itt vagyunk hárman is, nyugodtan tegye le a fejét. Feküdjön le, tartjuk magát!
Elég erőteljesen kellett bíztatni, míg végül leengedte a fejét, és megpihent a párnán.

Megnyugodott. Épp én álltam fölötte, ahogy odahajoltam, rám nézett, pontosan a szemembe:
-A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni - ,ismeri ezt a verset?

Azt hittem megfordul velem a világ....




Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat