Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

maszat naplója


Dr.Zozó [116742 AL], gazdája maszat
ÚTINAPLÓ V.

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/116742
ÚTINAPLÓ V.


Úton Korond felé

Lassan leértünk a hegyről, de ott sem volt jobb az idő. Úgy látszik ez ilyen nap, s így talán nem esett annyira nehezünkre ott hagyni azt a szép helyet. Az egyik útszéli vendéglőben még csaptunk egy közös ebédet, mert sajnos utána a társulat nagy részének vissza kellett mennie.
A parkolóban rengeteg külföldi kocsi állt. Német, holland, olasz, no persze magyar is. Viszont benn a pincérnő csak tagadólag rázta fejecskéjét, mikor arról érdeklődtünk, esetleg tud-e adni nem román étlapot, illetve beszél-e más nyelvet. Hát így igyekszik Románia a hőn áhított Európába.
Az elválás kicsit szomorú volt. Hatan bepréselődtek a kis Ticoba, viszont a csomagoknak így már nem nagyon maradt hely. Mi legyen? A hátizsákoknak, sátraknak, laticeleknek és egyéb szütyőknek nem maradt más választása, minthogy meglátogassák velünk Székelyföldet. Elég érdekes látvánnyá váltunk a dugig pakolt Skodával.
Hát akkor indulás!
Délután fele járt már az idő mikor áthaladtunk Bánffyhunyadon, és megcsodáltuk a helyi etnikum fantasztikus palotáit. A tetejük csillogott-villogott, mintha ezer- meg ezer konzervdobozt használtak volna cserép gyanánt, s mindegyikben legalább 10 család vígan eléldegélhetne. Ja persze ha be lennének fejezve. De így csak a falak ágaskodnak az égig, hogy eltakarják a kastélyok mögötti kis viskókat, amiben valójában laknak. Fölfoghatatlan dolog a számomra. De nem volt időm sokat gondolkodni, mert máris Körösfőn robogtunk, ahol a házak előtt kézimunkáztak padokon a nénikék, s a kerítéseken lengedeztek kész portékáik. Kolozsvár elég lehangoló volt számomra, megmondom őszintén, nem voltam felkészülve erre a látványra. A sok szürke lakótelep, a város közepén a kopasz domboldal a hatalmas temetővel, sajnos nem volt valami szívderítő látvány. Egész fellélegeztem, amikor Torda felé vettük az irányt. Úgy terveztük, valahol letáborozunk, és megnézzük a Tordai-hasadékot, de olyan csúnya fekete felhők hömpölyögtek a hegy fölött, hogy hamar letettünk eredeti szándékunkról. Ahogy továbbgurultunk, baloldalon együtt futott velünk az Aranyos, s a folyó mellett hűségesen sorakoztak a szebbnél szebb dombocskák. Aztán se szó, s beszéd, az egész látvány átkerült jobboldalra. Hohó, itt valami turpisság van a dologban. Ez a folyó már szembejött, és a neve is megváltozott közben. Maros lett belőle.
Marosvásárhelyet kikerülve kedves kis falvacskákon haladtunk át, s miközben a szívem egyre jobban melegedett, az úton is sokasodtak a pityókafészkek. Nem csak azért voltam izgatott, mert most találkoztam először életemben Székelyfölddel, hanem azért is, mert tudtam, itt-ott olyan barátaim laknak, akiket még soha nem láttam élőben, mégis nagy szeretettel gondolok rájuk.
Estére futottunk be Korondra, ahol már kitártak egy szép székelykaput, hogy mi beléphessünk rajta.



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat