Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

maszat naplója


Dr.Zozó [116742 AL], gazdája maszat
ÚTINAPLÓ IV.

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/116742
ÚTINAPLÓ IV.

Vlegyásza II.

Úgy döntöttünk, hogy az első napot egy jó alapos semmittevéssel töltjük. No persze ez nem azt jelenti, hogy egy helyben ücsörögtünk egész idő alatt. Fagyűjtés, bográcstartó faragás, virágszedés, a patakba kavicsok dobálása, gátépítés, meg hasonló dolgok szerepeltek a programban. Hiába volt jéghideg a víz, a gyerekek serényen hordták a köveket, már amit elbírtak. Az emberesebbeket a fiúk görgették a víz alatt a készülő építményünkig, igazából csak a felrakással volt baj, ahogy magasodott a gát.
Estére milánóit főztem, ez az egyik jól bevált túrás kajánk, általában mindenkinek ízlik. Hát most sem csalatkoztam. Bendegúz két csajkával is bevágott belőle a maga 3 esztendejével. De hát ugye mi ne ízlene fönn a hegyen.
Van egy ide kívánkozó történetem. A Fogarasi-havasokban esett meg, hogy az utolsó napra már csak 4-5 Korpovit keksz és némi mézecske jutott fejenként. El tudjátok képzelni, hogy még a tíz ujjunkat is megnyaltuk utána? (Még se laktunk jól.)
A Vlegyászában és a Biharban napközben általában 3x-4x is elered az eső.Ez itt teljesen megszokott dolog, mindenképpen számításba kell venni. Ilyenkor az ember bebújik a sátorba, előkerül a kártya, a szotyi, a cukorka, miegymás, amíg újra ki nem süt a napocska.
Másnap a csapat egyik része megmászta a Vlegyászát. Ó, ez csak 5 km. Hogy közben 1000 m-t kell emelkedni? Ez amolyan mellékes dolog. Végül is nem teljesen függőlegesen kellett haladni, csak majdnem. A csúcs különben 1836m magas.
Nekem megint a főzés jutott, meg a kicsik pesztrálása. De először is letrappoltam a patakhoz, miután közöltem a társulattal, hogy foglalt a fürdőszoba. Elmondhatatlanul szeretek reggel a napsütésben a jéghideg vízben mosakodni. Az ember lehajigálja a ruháit, aztán csak kapkodja a talpát a hűvös köveken, huh-brrr-pfuhh, paskolja magára a vizet, s már annyi idő alatt zsibbadtra fagy a lába, míg a fülét megmossa. És mégis de nagyon jóóó!
A gátépítés is tovább folytatódott, a medencénkben már mellig ért a patak, igaz úszkálni senkinek se volt túl sok kedve benne. De nem is ez volt a lényeg.
Mire a túrázók megjöttek, készen gőzölgött a gulyásleves, és épp eleredt az eső.
Másnap a kicsikkel indultunk útnak, és el kell mondjam, roppant büszke vagyok Kisbendém első teljesítményére, mert legalább 600m szintet a saját lábán emelkedett. Még a végén lesz belőle valaki.
Az út az erdőből kiérve egy csodálatos legelőn vezetett keresztül, ahol csak egy-egy faóriás tekintgetett le a mélységbe. Bükkfák voltak, olyan 4-5 emberesek. Az egyiket meg is másztuk, de ennek külön technikája van, ugyanis alul nincs mibe kapaszkodni. A módszer az, hogy elkapod egy lecsüngő ág végét, és fölkúszol rajta, mint egy kötélen egészen a törzsig. Innen már nyert ügyed van. A bükkfa nagyon hajlékony, rugalmas, így jó estben nem törik le a vékony ág, amin csimpaszkodsz.
A legelőn megismerkedtünk egy kedves román kisfiúval, aki a nagyapjával és annak teheneivel, kutyáival töltötte a hegyen a nyarat. Megmondom, én is el lettem volna azon a gyönyörű helyen 3 hónapig. És jó, hogy vannak még ilyen vállalkozó szellemű fiúcskák, akik nem találják unalmasnak az efféle dolgot. Pedig farmer volt rajta, meg számológépes kvarcóra.
A pöttömökkel a csúcsig nem másztunk fel, de így is jókora utat megtettünk, s a májkrémes kenyérnek igen nagy keletje volt. Este sem kellett túlságosan ringatni senkit, bár a fiúk még rendeztek egy nagy kártyacsatát a tábortűz mellett.
Reggel eljött a sátorbontás ideje, de erről az időjárás nem akart tudomást venni. Kitartóan zuhogott, hiába vártuk, hogy kisüssön a nap, úgy látszik megharagudott ránk, amiért itt akartuk hagyni ezt a jó kis helyet. A patak iszonyatosan megduzzadt, sárosan, dühösen rohant le a hegyről, tudomást se véve a két napig épített gátunkról.
Így hát kénytelenek voltunk esőben összekapkodni a dolgainkat, s csigatempóban legurulni a pocsolyákkal teli gödrös úton. Hát ez már így esett.




Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat