Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/108394
|
2006-05-01
Kin sötét este tombolt, a percek lassan teltek
Olyan nyugalom volt az egész világba most, a szél is oly kedvesen és
selymesen sétált a fák között.A lány viszont nem volt nyugodt, pezsget a vére érezte ez a nap más lesz most mint a többi, szépen készülödött egy kedves barátjához.Szemébe most valami különös ragyógás volt.Arca szikrázot, s szivébe valami cikázo érzés belekapott, majd egész testét meg bizsergette.Kilépett az ajtón nagyot szipantott a friss levegőből, s szeme az égre tegezödött.Lassan lépkedet de biztosan, nem várt semmit ettől a naptól, de érezte valami lesz.Ettől nyugalom töltötte el és várta vajon mi történik.Megált várt egy picit, majd újra tovább ment, valamit mintha hallot volna, ááá csak a szél.A másik percbe már egy boldog arc állt elötte... se ezt sugta a fülébe.Szeretlek.Most megszünt a világ, az idő a tér, megszünt minden érzés, csak egy maradt a szerelem, de az oly erős volt mint a csobogó patak.Szívük lángolt, szinte égette őket a vágy, a hideg téli napon. arcukban valami különös volt, szeműkben igazi valódi csillogás ragyogott.Nem szóltak, mégis többet mondtak mint eddig bármikor.S ahogy telet az idő, hirtelen reggel lett, s a búcsú oly nehéz volt, volt benne valami, valami egész fájdalmas.S mikor elválltak szívük szinte megszakadt, de élt bennük a remény, hogy holnap újra együtt lehetnek, de az utolsó csók mely olyan mély és öszinte volt,mégis oly kínzó érzést ébreszt bennük...tán az utolsó.Lassan távoladtak, még néhány percig egymást figyelték, majd elfordultak. Vége lett...meghalt a szerelem, ennnyi volt, de igazából tovább él bennük valahol máshol máshelyen.S a fiu a lányt soha nem feledte, sírja mindig szép volt, a legszebb, mert olyan szeretett volt benne, ami tán soha nem lehetett volna.S bár soha többé nem látthaták egymást, lelkük örökre összefort....örökké együtt élt tovább
|
