Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/108394
|
2008-02-04
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy pillangó. Nagyon különös pillangó volt, mert soha nem lehetett látni, ahogy társaival repked. Csak élvezte a napsütést egy ágon, amit hintáztatott a szél. Szinte minden napja ugyanúgy telt, minden reggel ugyanabban a tisztavizű patakban mosakodott meg, aztán kedvenc fájának a legszebb ágáról figyelte a világot maga körül.
Ezen a tavaszi délutánon is száz meg száz vidám napsugár ölelte át a Földet. A pillangó szárnyai millió színben ragyogtak, s ő rég érezte ilyen jól magát. Valamiért különleges nap ez a mai – gondolta magában.
A távolban gyerekek futkostak fel-alá egy hosszú madzagra kötött, színes papírsárkánnyal a kezükben. Az illatozó virágokkal teli rétet betöltötte csilingelő kacajuk. Ám ekkor hirtelen egy játékos szellő a pillangó felé fújta a sárkányt, ami beakadt a fa egyik felső ágába. Többen is megpróbálták leszedni: volt aki egy hosszú ággal próbálta arrébb piszkálni, volt aki megpróbált felmászni a fára, de egyikőjük sem járt sikerrel. Így szomorúan, elkeseredve indultak haza. Egyedül egy lány maradt ott, aki meglátta a tarka lepkét, letérdelt mellé és meg is szólította:
- Olyan magányosnak tűnsz. Csak nincs valami baj?
- Nem, dehogyis. Örülök a szép időnek, örülök, hogy ti boldogok vagytok, és nagyon sajnálom hogy ottmaradt fent a játékotok.
- Áh, az csak egy buta tárgy. De te, aki a szivárvány minden színében tündökölsz, miért nem élvezed szabadságodat, mint mi?
- Nem érdekes – mondta a pillangó, szomorúsággal a hangjában.
- De én kíváncsi vagyok – akaratoskodott a lány.
- Tudod, – kezdett bele történetébe halkan – gyerekkoromban én is így játszottam a társaimmal, mint ti. Csak aztán egy szörnyű, vad viharban megsérültem, és azóta nem tudok repülni. A barátaim kezdetben még eljöttek ide hozzám, de idővel egyre kevesebbet láttam őket. Elég magányos vagyok – sóhajtott fel.
- Ó, ezen könnyen segíthetünk – mondta a lány mosolyogva, és már óvatosan vállára is vette a lepkét.
- Hová viszel? – kérdezte meglepetten.
- Mostantól mindig velem leszel. Vigyázom rád, hogy többé semmi bajod ne eshessen. És azt mondtad, hogy barátaid sincsenek. Hát, most már van egy. Jó lesz így?
- Persze, persze – örvendezett a pillangó, és mélyen magába szippantotta a friss, virágok illatával, és szorgos méhek csendes dalával teli levegőt.
=)
|
