Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/133144
|
2005. február 27.
Fáj a fejem... Bár azt mondják, hogy mindenkinek ott fáj, ahol a leggyengébb. Hát akkor ezek szerint nekem a fejem a leggyengébb láncszeme a testemnek?! :-)
Jaaaaaj, majdnem elfelejtettem írni, hogy voltam fodrásznál. Nagyon jóóóóóóóóóóóóóóóó lett a séróm!!! :-) és a barátomnak is tetszik, ez a legfontosabb :-)
Ezt a dalt a Drágámnak és a Barátaimnak küldöm!
Bartók Eszter: Elefánt dal
"Kell egy ház, ahol boldogan élhetünk!
Nem kell nagy ház kicsi is jó nekünk.
Süt ránk a nap, kéklik fenn az ég.
Nincs semmi más, amit jobban szeretnék.
Fiúk jöttek, lányok mentek.
Fiúk vártak, lányok sírtak.
Együtt épült, együtt szépült az életünk.
Ebben a dalban mindig lesz helyed,
Kis csíkos elefánt, tömd meg jól a zsebed.
El ne feledd, hogy a szíved úgy dobol,
Ahogy élni tudsz, hát érezd magad jól!
Fiúk jöttek, lányok mentek.
Fiúk vártak, lányok sírtak.
Együtt épült, együtt szépült az életünk.
Hétről hétre útnak indul vággyal teli zsákja,
Keresi csendben, kutatja kivel lesz majd új lakása.
Fiúk jöttek, lányok mentek.
Fiúk vártak, lányok sírtak.
Együtt épült, együtt szépült az életünk."
...
Ezt, pedig csak úgy...
Megasztár: Búcsúdal 2005
Csendre int az élet minket.
Egy álom lassan elgurult.
Mégis nem hiszem, hogy végleg
Nem látlak már téged.
Minket összeköt a múlt,
Nem látlak téged
Minket összeköt a múlt.
Valamit úgy mondanék,
Súgnék halkan nem vagy idegen.
Szól a dal, bennem élsz
Látod rajtam, hogy ez jó nekem.
Mint a hold ki éjjel reményt csal
A csillagokra.
Bízom benned.
Valamit úgy mondanék,
Súgnék halkan nem vagy idegen.
Szól a dal, bennem élsz
Látod rajtam, hogy ez jó nekem.
Mint a hold mi éjjel reményt csal
A csillagokra.
Bízom benned.
...
Gary Inrig: Az igazi barátság
Háborús időkben gyakran lehetünk tanúi az igaz, önfeláldozó barátság példájának.
Egy ilyen történet két elválaszthatatlan jó barátról szól az első világháborúban.
Együtt jelentkeztek a hadseregbe, együtt vettek részt a kiképzésen, együtt mentek hajón külföldre, és egymás mellett küzdöttek a fronton.
Az egyik támadás alkalmával az egyikük a szögesdróttal borított mezőn olyan súlyosan megsebesült, hogy nem tudta visszavonszolni magát a lövészárokba. Az egész terület súlyos ellenséges tűz alatt állt, és öngyilkosság lett volna megkísérelni a megmentését. Barátja mégis meg akarta kísérelni. Mielőtt azonban a lövészárokból kimászott volna, parancsnoka visszarántotta és megtiltotta, hogy kimenjen: „Már késő, nem tehetsz érte semmit, legfeljebb téged is lelőnek”. Néhány perccel később a tiszt hátat fordított neki. Erre a férfi azonnal elindult, hogy eljusson barátjához. Nem sokára támolyogva jött vissza, életveszélyesen megsebesítve, de barátjával – aki már holt volt – a karjaiban. A tiszt dühös volt, ugyanakkor mélységesen megindult. „Micsoda tékozlás!” – kiáltotta. „Ő maga halott, és nem sokára te is az leszel. Ez egyszerűen nem érte meg!” A haldokló férfi utolsó erőfeszítésével ezt felelte: „De igen ezredes! Mikor odamentem hozzá, az egyetlen mondat, amit még mondott, ez volt: Tudtam, hogy eljössz értem Jim!”
...
Somlyó György: Mese arról, ki hogyan szeret
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar,
hisz szeretik.
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar,
hiszen szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia
kell, éppen mert szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia
kell, éppen mert szeretik.
Van, akinek számára a szerelem
határos a gyűlölettel.
Van, akinek számára a szerelem
határos a szeretettel.
De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti
a szeretettel,
s nem érti, hogy mások feleletül a
gyűlölettel tévesztik össze a szerelmet.
Van, aki úgy szeret, mint az országútra
tévedt nyúl,
amely a fénycsóvák csapdájába esett.
Van, aki úgy, mint az oroszlán, amely széttépi
azt, amit szeret.
Van, aki úgy szeret, mint a pilóta a várost,
amelyre bombáit ledobja.
Van, aki úgy, mint a radar, amely a repülők
útját vezeti a levegőben.
Van, aki békésen szeret, mint a kecske, amely hagyja,
hogy megszopja az éhező kisgyerek.
Van, aki vakon, mint a másikat alaktalanságába
nyelő amőba.
Van, aki esztelenül, mint az éjszakai lepke
a lángot.
Van, aki bölcsen, mint a medve a téli álmot.
Van, aki önmagát szereti másban,
s van, aki önmagában azt a másikat,
akivé maga is válik általa.
|
