Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/133144
|
2005. június 19.
Tegnap nem írtam semmit sem... valahogy nem volt kedvem!
Ma meg beteg vagyok, baromi jó... mindig van valami. De legalább elmondhatom, hogy nem uncsi az életem. Na persze ez nem annyira vicces...
Bébi ez Neked szól! Remélem megérted!
A SZIGET
Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek. A Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is. Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet. Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni. Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott.
A Gazdagság egy luxushajón úszott el a szeretet mellett. Ő megkérdezte: - Gazdagság, el tudnál vinni magaddal? - Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra!
Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett: - Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni? - Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! Válaszolt a Büszkeség: - Itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!
Hát, a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el: - Bánat, kérlek, vigyél el magaddal! - Oh, Szeretet! Mondta a Bánat: Én olyan szomorú vagyok, de egyedül kell maradnom a hajómon!
A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg se hallotta a szeretet kérését.
Hirtelen megszólalt egy hang: - Gyere Szeretet, én elviszlek téged! Aki megszólalt, egy öregember volt. Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment.
A Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást: - Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem? - Az IDŐ volt, mondta a Tudás. - Az IDŐ? - Kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az IDŐ? A Tudás válaszolt: - Mert csak az IDŐ érti meg, hogy milyen fontos az életben a SZERETET!
...
Az élet pillanatai
Vannak olyan pillanatok az életben, amikor olyannyira hiányzik nekünk valaki, hogy ki szeretnénk őt szakítani az álmainkból és úgy igazából meg szeretnénk ölelni! Amikor a vidámság ajtaja bezárul egy másik, kinyílik; de gyakran olyan sokáig nézzük a zárt ajtót, hogy nem vesszük észre a másikat, amely kinyílt a számunkra. Ne higgy a szemednek; az becsaphat. Ne higgy a fényűzésben; az is megfakul. Higgy valakiben, aki megmosolyogtat, mert csak egy mosoly tehet egy borús napot vidámmá. Találd meg azt, aki a szíved megmosolyogtatja.
Álmodd, amit álmodni akarsz; menj oda, ahova menni akarsz; légy az, aki lenni szeretnél, mert csak egy életed van és egy lehetőséged, hogy meg tedd mindazt, amit meg szeretnél tenni.
Lehet elég vidámságod ahhoz, hogy boldog légy, elég megpróbáltatás az életedben ahhoz, hogy erős légy, elég bánat, ahhoz hogy ember légy és elég remény ahhoz, hogy boldog légy.
A legboldogabb embereknek nem feltétlenül jut mindenből a legjobb; ők pusztán mindenből, amivel találkoznak életük során a legtöbbet, hozzák ki. A legfényesebb jövő mindig egy elfelejtett múlton fog alapulni; nem tudsz továbblépni anélkül, hogy ne hagynád a múltbeli hibákat és bánatokat magad mögött.
Amikor megszülettél sírtál, míg körülötted mindenki mosolygott. Éld úgy az életed, hogy a végén te legyél az egyetlen, aki mosolyog, míg a körülötted lévők sírnak.
Ne az éveket számold – számold az emlékeket!
S egy név nélküli levél idézet, amit kaptam. Nincs itt a levél teljes tartama
Szia!
Mondok egy titkot: én is szoktam ám bonyolítani az életem, illene ezt múlt időben írni, de sajnos most is mesterséges hullámokat gerjesztek magam körül, pedig arra vágyom, hogy tökéletes életem legyen a párommal. Jó egy kis izgalom, kellemes borzongás, de ennyi idősen, mint én, illene végre felnőtt fejjel gondolkozni. Bár, ha belegondolok mikor, élhetek úgy majd, ahogy szeretnék? 5-10 év múlva 2-3 gyerek mellett? Sokszor én sem tudom, hogy mi a helyesebb: a mának élni és magamnak vagy inkább a ködbe vesző, lehet hogy soha be nem következő holnapnak és másoknak? Hol az egyensúly? Van sors? Mit tegyek: magamnak feleljek meg vagy másoknak? Egyik ismerősöm a közelmúltban azt mondta, ha valamilyen melankolikus zenét hall, rögtön rám gondol. Ezen elgondolkoztam, hiszen kifelé mindig próbálok vidám lenni, és a gondolataimat sem igen osztom meg senkivel. Te kivétel vagy! Az én kis ládikóm, ahová a titkaimat zárom. Csak még nem tudom, hogy elfér-e nálad mind? Megijesztettelek? Nem akartam! Bocs! Csak tudod, lelki társam sose volt... nem nagyon értettek meg, hogy egy alapból vidám lány miért akar valakivel hirtelen filozofikus dolgokat megosztani. Lehet, hogy most téged is elijesztelek a további beszélgetésektől. Na mindegy, megyek... sok dolgom van még ma.
Ha ezek után is szóba állsz velem, akkor nagyon várom a mielőbbi beszélgetést.
Imádom a levél küldőjét! Jó barátnőm! Köszönöm, hogy ennyire a bizalmadba fogadsz! Puszi
Fekete Pillangó napló érdemes elolvasni... igaz
|
