Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/133144
|
2005. március 2.
Végre megint eljutottunk a fél héthez, szerda van :-)
Amint érzékeltem a dolgokat, ma sem fogok megsülni kint! Eszméletlen hideg van!! Fáj a torkom is és már köhögöm. Tuti beteg leszek, azaz már vagyok, és ha nem múlik el, akkor bizony itthon kell maradnom :-) ami azt jelenti, hogy nem dolgozom. Ez részben jó, részben nem. Szerencsére, az én műszakomban vannak a barátaim is... na meg néha egy – két tuskó, akik miatt ma lesz, ereszd el a hajam.
Ma baromi nyűgős napom van. Beteg is vagyok, nagyon megfáztam! :-( Drágám is beteg, remélem hmar meg fog gyógyulni! Ő is megfázott!
...
Tatiosz: Szerényen tündökölni
Senki sem születik készen: légy azzá, amivé legjobb hajlamaid szerint válhatsz. Ki elindult, s még nem érkezett meg, biztatóbb a helyzete a soha el nem indulónál.
Soha nem késő elindulni, soha nem késő szeretni.
Mikor arra vágysz, hogy észrevegyenek, megértsenek és szeressenek, tudd, hogy a többiek is erre vágynak.
Miért szeretnek minket a többiek? Amiért egyáltalán szeretni érdemes: magáért szeretetért.
Tanulj meg szerényen tündökölni, mert ez az emberi.
...
Tatiosz: Az egyetlen érzékelhető pillanat, amikor szeretünk
Az élet és a szeretet csupán egyetlen időt ismer: a jelent.
Az egyetlen érzékelhető idő a pillanat, amelyben élünk, amikor szeretünk.
Amikor együtt tudunk élni jó és rossz tulajdonságainkkal, akkor élünk együtt saját énünkkel.
Mindenkinek van egy árnyékénje. Hatalmadban áll a választás fény és árnyék között. Az árnyék nem azért lakozik benned, hogy elsötétítse a fényességet, hanem, hogy felhívja figyelmedet tökéletlenségeidre. Az erénynek csak egy fajtája van – az erény; a gonoszságnak ellenben számtalan.
Szeretnünk kell mások tévedéseit, hiszen a saját tévedéseinkbe egyenesen szerelmesek vagyunk.
Senki sem tökéletes, tudd ezt magadról is. Ha saját vétkeidet csupán apró botlásnak tartod, fogadd megértéssel mások hibáit.
...
Tatiosz: A fény és árnyoldala
A fénylő Napnak is vannak sötét foltjai.
Mért hinnénk, hogy egy ember élete csupa tündöklésből áll?
A Föld éjszaka megpihen, hogy a következő napon állni tudja a Nap fényét. Amikor elég volt a töménytelen ragyogásból sötétségbe burkolódzik.
Így van ez az emberrel is: a mértékletes fénnyel ragyogókat bántja a nagy fényesség, félrehúzódnak; míg a folyton tündöklők kimerülnek.
Senkinek sem jó a túlzott tündöklés: az előbbi, mint parányi csillag hozzásimul az égbolt sötétjéhez; az utóbbi fényét fakítja, idővel aztán megszürkül, lekopik róla az aranymáz, s miként a gyertya lángja, mely túl soká világít, csonkig ég.
Mégis ki ne csodálná a horizont tetején tündöklő Napot, mely fényességet, meleget és jóságot áraszt maga körül?
És ki ne menekülne a perzselő Nap elől, amelynek tüzétől kiég a fű, elszáradnak a fák, elapadnak a folyók, visszahúzódnak a tengerek, végül a semmibe vész az óceán?
Légy tündöklő Nap a saját égboltodon.
A világmindenség hatalmas – számtalan Naprendszer megfér benne. Hogy felfigyeljenek rád, hogy megértsenek, hogy ne gyűlöljenek – ne élj túlzó fénnyel.
Ami kevés, az senkit se bánt: mérsékli az irigységet, lecsillapítja a féltékenységet, fékezi a dühöt, a gúnyt, a kajánságot, a gonoszkodást, és egyúttal megakadályozza a saját kimerülésedet. Aki folyton világit, fogy az olaja; a csonkig égett gyertyát a szemétre hajítják.
Ügyelj, hogy fényed ne vakítson el senkit: se másokat, se önmagadat.
Aki jól lát, az előre lát.
A látás művészete – az élet művészete.
...
Francis Bacon: Baráti tanács a lelki egészséghez
Jól mondja Hérekleitosz egyik talányában: Mindig a tiszta fény a legjobb. Annyi bizonyos, az a fény, amelyet mások tanácsa gyújt fel bennünk, mindig egyszerű és tiszta, ellentétben azzal, amely saját eszünkből és ítéletünkből származik, hiszen azt átjárják és átitatják szenvedélyeink és szokásaink.
És az eredmény attól függ, hogy barátunk jó tanácsára, vagy saját hízelgésünkre hallgatunk-e. Mert nincs nagyobb hízelgője az embernek önmagánál, és nincs jobb orvosszer az önhízelgés ellen a baráti szókimondásnál.
Tanács kétféle van: az egyik a magatartásra, a másik a cselekvésre vonatkozik.
A lelki egészség megtartására a legkülönb medicina: az őszinte baráti intelem.
Ami a cselekvést illeti - két szem többet lát az egynél. Aki ebben ringatózik: a kártyajátékos mindig többet lát a szemlélőnél, vagy a dühös ember éppolyan bölcs, mint az, aki előbb tízig számolt - téved, mert azt hiszi, egyedül elég önmagának.
A jó barát, második énünk - mondja Cicero -, mert a jó barát sokkal több önmagunknál. Akinek nincs jó barátja, nem is él. A lélek, földi útja során a barátot keresi, azt, akinek van egy elajándékozni való szíve és szívbéli jó tanácsa.
|
