Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/133144
|
2005. július 5.
A mai napból elegem van! Ma is hibernáltak, sőt a szemem már teljesen kész van a légkonditól.
Mire megérted...
Mikor elfogadtad a szívem,
és lelked lelkemé lett,
megpróbáltam a Te
szemeden keresztül
látni önmagam, és azt
hogy a szerelem mivé tett.
Nagy volt a csalódás nékem.
egy ronda nőt láttam,
ráncosan és vénen,
kövér volt, és hájas,
s bár vidámnak látszott,
de lelke sírt, s bánattól fázott.
Csodálkozott a szemen át!
Nem is vett fel új ruhát,
lelke mégis úgy ragyog,
mint égen a csillagok,
szemébe is fény költözött,
szívébe a boldogság öltözött.
Nem értett semmit, csak nézett.
Talán a szerelem megigézett?
Fogoly a lelkem, s nem félek,
rabja akarok maradni
a szívében akarok élni!
Ekkor kezdtem el igazán félni!
Mert megéreztem, elvesztem.
Elvesztettem az eszem.
Azt nem tudtam mióta
csak azt,… szeretem,
napfény született lelkemen,
záporként borított be a szerelem.
És most nektek arról mesélek,
hogyan lehet a csúnyából,
valaki szemében szépség,
mitől lesz a borúból derű.
A szomorúság akkor menekül,
ha szeretve szeretsz, végtelenül.
...
Álmodtam Veled egy éjszakát...
Álmodtam az éjjel
veled egy éjszakát.
Éreztem érintésed,
hallgattam hangod
szerelmes dallamát.
Csókot osztogattál,
simogatott kezed, s
mint eltévedt vándor,
bebarangolta vágytól
reszkető testemet.
Két halom között
pihent meg sóhajod,
tetejére érve, puhán
rácsókoltad a Napot.
Rabul ejtettél engem,
lüktetésed ölemben,
csitította égő vágyunk,
csillagok közt jártunk,
fények közt ragyogva
óvtad testeddel testem,
s én vágyad követtem.
Karjaidban ringattál,
s mint a hárfa hangja
halkan zengett lelked,
azt súgtad, szeretlek!
Ui:
Lassan elfogynak a holnapok,
s itt leszel velem a mában.
Úgy fogunk szeretni, mint
ma éjjel, fénylő Holdsugárban.
...
Ezt valahol találtam, nagyon szép:
Kincsem!
Csordultig tele a lelkem, és el kell mondanom mit érzek. Az vagy nekem, mi hűsvizű patak a szomjazónak, mint virágnak a Napfény Holdsugár az utazónak... Minden pillanatom Te vagy... szerelmes szívem Érted dobog... Téged idéz a szél, mert dúdolva Rólad mesél, idézve hangod... Tied a szíve, mondja... és én úgy őrzöm hogy szívembe zárom, s vele küldöm a szívemet Néked cserébe, csak arra vigyázz ne törjön össze...
Szerelmet csak Veled álmodok, ha csókodra gondolok, ébred a testem,... minden porcikám érzi léted,... forró égő vággyal szeretlek Téged... őrizd hát, és tápláld hogy égjen,... ne engedd kialudni tüzét... s ha átrepültük gyönyörrel a világot... azért lelkünkben mindig ég a Szerelem, és ragyog a varázslat,... ha a hamu alatt elrejtve, helye marad a parázsnak... csak egy szó,
egy mozdulat,... talán egy sóhaj, és pattan a szikra... és egy ütemre mozdulunk,... egymásé minden gondolatunk... Mit tegyek? Csordultig telve a szívem,... el kell mondanom,...
...
Valamit megtudtam ma este, amit nem tudok elhinni. Nem hiszem, hogy kibírta, nem hiszem, hogy nem tette meg... de nem voltam ott. Néha annyira félek, s próbálok hinni... s néha rejtett könnyek égnek szememben...
Na tessék a Danubiusban ez a téma a fórumban, hogy válasszuk, az izgalmas légyottot vagy maradjunk a régi beváltnál?
Fasza...
|
