Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/156244
|
Dániel király története 6.rész
Fény
Börtönben. Fények. Már teljesen elveszettnek érezte magát, megbánta amit tett...de megtörtént. Szakállától nem látta a saját szemét mert a rozsdás rácsok közepette elvesztette eszméletét. Csak napokkal később tért magához kinyúltan, fáradtan, és még egy kicsit álmosan. A börtön területén senki nem volt, mintha egy másik világba cseppent volna részecskéi. Próbálta megfejteni a maga körül zajló eseményeket, de nem jutott sokra... csak a sötét cella és egy korhadt pad meresztette rá szemét.Régi jó királyát hiányolta, megbánta amit tett, igen... szolgálni szeretné továbbra is, de ez a pár nap neki éveket jelentett. Feltápászkodott és elindult az ajtó felé. Bal kezét felemelve a lakatra tette és elkezdte feszegetni, amennyi ereje volt még. Elveszett az open-t jelentő , és a szabadságát is megengedő nagyhatalmú iránymutató eszköz a kulcs. Gondolkodnia kellett ,, mégsem maradhat ott egymagában, barátai is elhanyagolták , szánalmasságot érzett mások iránt. Büntetése ilyen súlyos még nem volt. Amikor Dánielt szolgálta mint udvaronc , követett el hibákat , de nem olyan mélyeket, mint a kapcsolatlétesítés feleség ostromlásával szabályzat megszegése, ami következményekkel járt. Ráragyogott az esthajnalcsillagba ágyazódott fénysugarak egyike mely szabadságot biztosított neki. Kiment. Próbált tájékozódni , mert amikor bezárták nem emlékezett semmire. Az épület folyosóján elázott békák tocsogtak... mindegyiket megfojtották... gondoltak arra h egyszer kiszabadul... Eltüntették az összes nyomokat, Dániel király gonosz oldaláról megközelített serege kiváló munkát végzett. Léptei a magány sanyarú ágát súrolták, lélegzetei egyre mélyebbek voltak, elgondolkodtató, hogy ember ennyire hogy tud szenvedni... Könnyei végig csorogtak arcán a szomorúság melankólikus zenéjében. Behunyta a szemét utolsó lépésénél, és kitekintett, A folyosó végére ért. Régen mindent megtett volna királyáért, hogy egyszer majd megbecsülje és tisztelje őt. Ünnepségeken vett részt, szinte bizalmasa lett, bármit rábízhatott , sosem hagyta királyát cserben. Csak a szerelem közbelépett és elsöpört mindent.Nem gondolt semmire, csak a saját boldogságára, hogy neki jó legyen ezért képes volt mindent feladni, és mindenkit eltaszított magától bunkóságával, és teljesen kiment belőle a 'jóság'... Ezért is van ott most, ahol lennie kell. "Nem gondoltam volna magamról azt, hogy idáig kihúzom"- mondta, gondolataival együtt. D, igen.. D-nek hívták..már emlékszik... Bár ez nem teljesen felel meg a valóságnak, mert sosem közölte senkivel rendes nevét, mindig titokzatos akart maradni, csak királya tudta, hogy hogyan is hívják. Lelke mélyén maradt annyi önbizalma, és akarata, hogy változtasson az életén, így nem adta fel, kitört. Összezavarodott volt mikor elhagyta a börtön épületét mert... teljesen máshova került, egy olyan helyre amiről mindig is álmodott, ahová el szeretett volna jutni, ami nincs és nem is volt Dániel király birodalma területén... amit sosem gondolt volna...
(A leírottak nem felelnek meg teljesen a valóságnak, ha igen akkor valamit jól csináltam *-* :D)
A bejegyzések színek szerint vannak csoportosítva.
Barna: Sorozatok
Piros: Egy konkrét történet elmesélése
Kék: A cseten történő párbeszédek
Lila: Ünnepi bejegyzések
Zöld: A napi mondások ,érdekességek és ritkaságok
Narancssárga: Személyes bejegyzések
|
