Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/156244
|
Menőnek látszani
Mindig ott látom az üzletközpontban enyelgő, örökké cigarettázó fiúkat,és lányokat, és legszívesebben jól megráznám őket, hátha attól észhez térnének, és abbahagynák, míg nem késő. De éppúgy néznének rám, ahogy én néztem volna egy felnőttre, amikor 30 évvel ezelőtt rászoktam, a dohányzásra. Úgy kilencéves lehettem, amikor Greg barátom, és én először rágyújtottunk. Összeadtuk zsebpénzünket, és bedobtunk 35 centet cigarettaautomatába. Meghúztuk a cigarettához tartozó kart. Greg úgy tudta ,hogy a Beatles fiúk cigarettát szívnak. Odébb mentünk a mezőre, elbújtunk a bokrok mögött, s rágyujtottunk. A letüdőzésről fogalmunk sem volt, és a füstkarikák sem sikeredtek. Az erős mentolos illat azért szálldosott, az tetszett nekünk. Úgy festettem, mint azok a kemény fiúk a filmekben, akik mind dohányoztak. A sze,közti házban lakó Bob,Camelt szívott. Ez filter nélküli cigaretta volt, úgyhogy Bob időnként köpdöste a finánclábakat. Ettől olyan igazi menőnek látszott. Tizennyolc éves volt. Egy napon elárultam Bobnak, hogy én is dohányzom, ő meg kinevetett. Azt mondta, nyilván nem tüdőzöm le. "Letüdőzni?" Bob adott nekem egy slukkot a saját cigarettájából. Az én makulátlanul tiszta tüdőm hevesen tiltakozott a korom, a szén-monoxid, és a kátrány támadása ellen. Bob kinevetett. Elhatároztam, hogy megtanulok köhögés nélkül letüdőzni. Nem volt könnyű erőnek erejével rávenni a szervezetemet, hogy fogadja a mérget. Később azt gyakoroltam, hogy úgy tudjak rágyújtani, mintha oda se figyelnék, és sokáig ne kelljen leütni a hamut, mintha rendszeres dohányos volnék. Középiskolás koromban leszoktam, amikor csatlakoztam a futócsapathoz,aztán másodikos koromban, miután abbahagytam a futást, újra rászoktam. Tanítás után parkolóban lődörögtem, s amikor a barátom megérkezett, az ő cigarettáját az enyémről gyújtottam meg.Nem tudom pontosan mikor vált szenvedélyemmé a dohányzás, de amit eredetileg azért csináltam, hogy menőnek látsszam, lassanként átalakult valódi nikotinéhességgé. Főiskolás koromban igen kevés pénzből kellett kijönnöm, de a cigaretta midngi a beszerzési lista élén állt.A fősikola után újra futni kezdtem, de nem úgy mint korábban : akkor sem hagytam abba a dohányzást. Edzés után beültem a kocsimbaés rágyújtottam. A többi futó, aki ezt látta, megvetően nézett rám. Az egész életem az újabb nikotinadag biztosítása körül forgott.Végül ez undorítóbb lett számomra a krákogásnál, a ruháimba is beivódott bűznél és a minden reggel felköhögött váladéknál. Ez volt a fő ok amiért abbahagytam.Egyetlen szál cigarettát raktam ki az asztalra, és megfogadtam,hogy nem gyújtom meg. Az a cigaretta olyan volt nekem , mint a szirének csábító éneke a hajósoknak.Az volt az ébredés utáni első gondolatomés egész nap azon járt az eszem. Féltem hazamenni, mert az önmegtartóztatás nehéz órái vártak rám.Akik nem dohányoztak, soha nem voltak alkohol-vagy drogfüggők, nem tudják felmérni milyen kínokkal jár az elvonás. Ez tíz évvel ezelőtt történt. Remélem sikerült végérvényesen leszoknom. Időnként még midnig megkívánom a cigarettát.Ezt a terhet már életem végéig elviselem,és úgy vettem a nyakamba kissrác koromban, hogy nem tudtam, mit teszek.Én csak menőnek akartam látszani, hasonlítani a felnőttekhez. Ma ezer olyan ember hal meg aki kölyök korában rászokott, de háromezer srác lép majd a nyomdokukba, akik ma gyújtanak rá az első cigarettájukra. Mint azok a srácok az üzletközpontban.
A bejegyzések színek szerint vannak csoportosítva.
Barna: Sorozatok
Piros: Egy konkrét történet elmesélése
Kék: A cseten történő párbeszédek
Lila: Ünnepi bejegyzések
Zöld: A napi mondások ,érdekességek és ritkaságok
Narancssárga: Személyes bejegyzések
|
