Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/156244
|
106|PsychoticDemon I.
A 14 éves Anna Ecklund egyértelmű jeleit adta a démoni megszállottságnak. Családja, vele együtt, hívő katolikus volt, de az apja és a nagynénje állítólag boszorkányságot gyakoroltak. A mendemondák szerint megátkozták a lányt, és rendszeresen növényekkel mérgezték annak ételét. Hamarosan jelentkeztek nála az első megszállottságra utaló tünetek. Nem bírta elviselni a szent tárgyak közelségét, szexuálisan züllötté vált, megtagadta Istent, kerülte a templomot. 1912-ben sikeres ördögűzést hajtottak végre a lányon, ám az állítólagos gyógyulása után az apja és a nagynénje a Sátánhoz imádkozott, hogy Anna még jobban szenvedjen. Egy évvel később újra papi segítségre szorult. A papok megállapították, a lányt valószínűleg ugyanazok a démonok uralták, amelyek Anneliese testét szállták meg. 1928-ban egy kolostorban újabb démonűzést hajtottak végre, ám a lány állapota rohamosan romlani kezdett. Az apácák, akik etetni próbálták számtalanszor számoltak be arról, a lány ismeretlen nyelveken beszélt, és meg is értette ezeket az idegen szavakat. Állítólag dacolt a gravitációval, lebegett, és képes volt a falakon mászni. A lány gyakran hányt, és köpte le a papokat, akik segíteni próbáltak neki. A szemei kidülledtek, a teste feldagadt, abnormális kinézetet vett fel. Huszonhárom napig tartottak a rituálék, végül a papok kijelentették, hogy Annát többé egy démon sem uralja.
_______________________
Arne Cheyenne Johnson
Az úgynevezett „démon gyilkosság” az ő nevéhez fűződik. Ő volt az első, aki egy bírósági tárgyalás során azzal bizonygatta az ártatlanságát, hogy nem volt ura a testének, mikor gyilkosságot követett el. Állítása szerint egy démon uralta a testét. 1981-ben Arne Cheyenne Johnson megölte Alan Bonot Connecticutban. Johnson ügyvégje azzal érvelt, védence viselkedése túl kiszámíthatatlan volt ahhoz, hogy beszámíthatónak lehessen nevezni. Érdekesség, hogy Johnsonék Arne gyermekkorában felvették a kapcsolatot Ed és Lorraine Warrennel, mert túl gonosznak találták a gyermek viselkedését. Arne számtalanszor beszámolt ismeretlen entitásokról, amelyek bántják őt, és gonosz tettekre akarják rávenni. Pszichológiai vizsgálatokat is végeztek a fiún, ám a család biztosra vette, hogy nem mentális problémáról, hanem megszállottságról van szó. A bíróságon másként gondolkodtak a démoni befolyásról, így nem fogadták el a gyilkosság ürügyeként. Johnsont 20 év börtönbüntetésre ítélték, ami nem a legkeményebb idő, amit a tettéért kaphatott volna.
________________________
2008-ban Dr. Richard E. Gallagher, pszichiátriai szakorvos és egyetemi docens, egy különös pszichiátriai esetet tárt a világ szeme elé. Az esetet New Yorkban dokumentálták, az aktának pedig a beteg becenevét, a Juliát adták.A beszámolók szerint a nőt valóban démonok uralták. Ez az egyik legmeghökkentőbb eset, mivel egy pszichiáter írta ezt róla, akik minden alkalommal igyekeznek valamely mentális problémát megállapítani az állítólagos megszállt személyről. Dr. Gallagher a bejegyzéseiben arról ír, hogy a saját szemével látott tárgyakat repkedni a szobában, Julia az ágyon feküdt, majd levitálni kezdett, a démon szállta betegekhez hasonlóan ő is különböző nyelveken kezdett beszélni. Sorra kitalálta a körülötte lévő emberek gondolatait, titkait, amikről fogalma sem lehetett. Gallagher így nyilatkozott az egyik látogatásáról, amelyet a betegnél tett:
„Időnként, mikor Juliánál tartózkodtunk, úgy tűnt, észre sem vette, hogy a közelében vagyunk. Az értelmi problémás egyének gyakran elhatárolódnak a külvilágtól, de Julia transzban volt. A száját különböző fenyegetések hagyják el, ismeretlen nyelveken szól hozzánk. Legtöbbször a következő mondatok hagyják el a száját: Hagyd békén, te idióta! Ő a miénk! Hagyd, te félkegyelmű pap! Mikor ezeket hallottuk, Julia hangja megváltozott, mély, férfias tónussal bírt. A torokhangot csak akkor halllatta, mikor transzban volt, ez az ördögűzésekkor fordult elő a legtöbbször, valamint akkor, mikor szent tárgyak közelébe került.”
_________________________
Roland Doe
A történet, mint valódi esemény robbant be a köztudatba, ám valójában egy regény szolgált alapul a félelmetes történethez. A „mese” egy tizennégy éves fiúról szól, akit Roland Doe-nak hívtak. A történet szerint ez egy álnév, amelyet a katolikus egyház aggatott rá, hogy a valódi fiú kiléte ismeretlen maradjon. Az 1940-es években Roland a nagynénje biztatására tanulmányozni kezdett egy Ouija táblát, amelyet a szeretett néni halála után használni is kezdett, hogy felvegye vele a kapcsolatot. A papok szerint ez nagy hiba volt, mivel a táblával egy kaput nyitott a démoni világ felé, így egyenesen a fiúhoz özönlöttek az ártó szellemek. Roland egy idő után furcsa hangokat kezdett hallani. Legtöbbször csöpögő víz hangját hallotta, amelynek sosem találta a forrását. A vallási tárgyak sorra repültek le a falakról, megmagyarázhatatlan léptektől visszhangzott a ház. A falakat mintha valami folytonosan karistolta volna, végül pedig a fiú testén kezdtek karmolások kirajzolódni. A vérző sebek mélyek voltak, mintha éles karmok vájtak volna Roland húsába. A fiú torokhangon beszélt, ismeretlen nyelveken kezdett kiabálni, a teste különböző pózokba csavarodott a fájdalomtól. Végül már feküdni sem volt képes, lebegni kezdett a szobában. A fiú családja egy katolikus papot hívott, aki megállapította, hogy gonosz erők uralják a gyermek testét. Azonnali ördögűzést javasolt, amit azonnal meg is kezdett. Több mint harminc alkalommal végezte el a rítust, miközben a fiú többször is kárt tett a papban. A démonűzés végül sikeres volt, az utolsó alkalommal a démon elhagyta a fiú testét. A legtöbb rítust egy kórházban végezték, így az ott dolgozók sokszor hallották a Doe fiú bestiális üvöltését. Arról is beszámoltak később az ápolók, hogy gyakran éreztek erős kénszagot, mikor a rítusok megkezdődtek.
__________________________
Anneliese Michel
Az ő története a legmegosztóbb az összes eset közül. Számos film dolgozta fel a borzalmakat, amelyeken Annaliese-nek és a családjának végig kellett mennie. A 2005-ös alkotás, az Ördögűzés Emily Rose üdvéért a tárgyalást is bemutatja, ahol a démonűző papot állították ítélőszék elé. Az alkotást azért tartják a legjobb feldolgozásnak, mivel egyaránt felsorakoztatja a két szembenálló fél érveit, és teret enged a nézőjének, hogy maga döntse el, elhiszi-e, amit a képernyőn lát. Anneliese valószínűleg mentális betegségekben szenvedett, aminek tényét a kórlapja is igazolja. Kórtörténetében epilepsziáról és más elmezavarokról is olvashatunk. 1973-ban azonban szörnyűségek vették kezdetüket a Michel házban. Anneliese elutasította a kórházi kezeléseket, vad tiltakozásba kezdett, mikor szent tárgyak közelébe került, még a saját vizeletét is megitta. A hangok, melyeket állandó jelleggel hallott, az őrületbe kergették őt. A család úgy gondolta, a gyógyszerek, melyeket az orvosok írtak fel neki, nem segítenek, így arra kényszerültek, hogy papot hívjanak. A Michel család mélyen vallásos volt, ezért biztosra vették, hogy példás gyermeküket maga a Sátán szállta meg. Senki sem akarta vállalni a démonűzést, így a szülők egyre kétségbeesettebben keresték a segítő kezeket. Két pap végül titokban elvállalta az ördögűzést, amelyet hamarosan el is kezdtek. A rítusok borzalmas kínokat okoztak a lánynak, mivel a szülei többé már nem adagolták a gyógyszereket neki. Anneliese közel 70 ördögűzésen esett túl, amely 10 hónapig is eltartott. A halála előtt gyakran emlegette, hogy mártírként hagyja el a földi világot. Az utolsó rítusok elvégzésekor már gyakorlatilag rá sem lehetett ismerni az egykor mosolygós lányra. A testét sebek borították, amelyet magának okozott, szörnyű mentális állapota pedig végül végzett vele. Az ördögűzésekről hangfelvételek is készültek, amelyeket a lányról készült fotókkal együtt felhasználtak a papok bírósági tárgyalásán. A vád gondatlanságból elkövetett emberölés volt, mivel Anneliese a kóros soványsága miatt éhen halt.
_____________________________
Az eset 1906-ban történt. Clara egy natali, Dél-Afrikában található településen lakott, és egy keresztény iskolában végezte a tanulmányait. A környezete számára ismeretlen volt az ok, amiért Clara úgy döntött, imádkozni kezd a Sátánhoz. Csupán 16 éves volt, így valószínűleg fel sem fogta, hogy mit művel. Napokig semmi sem történt, ám a családja egyre furcsábbnak találta a lány viselkedését. Megmagyarázhatatlan okokból irtózni kezdett a vallási tárgyaktól, így elképzelhetetlen volt, hogy akár egy másodpercig is egy feszület közelében maradjon. A szent tárgyak érintése fájdalmat okozott neki, és egyszeriben több olyan nyelven is képes volt beszélni, amelyet addig még csak nem is hallott. A környezetét viszont akkor ijesztette meg a legjobban, mikor rendre kitalálta azoknak a gondolatait, titkos történetekkel állt elő a jelenlévők múltjából. Clara tipikusan egy megszállt ember „tüneteit” mutatta. Az apácák, akik a Cele családnál jártak, rémülten számoltak be arról, hogy Clara a levegőben lebeg, és képes állatias hangokat kiadni magából. Két pap érkezett a családhoz, akik azonnal megkezdték az ördögűzést. Clara fojtogatta az egyik papot, majd több szemtanú szeme láttára kezdett lebegni, mikor a szentírásból olvastak fel neki. A démonűzés két teljes napig tartott, ám végül sikeresen kiűzték a lány testéből a sötét szellemet. A történet bizonyára ismerős, de legalábbis pár részlete. Ez az eset szolgált inspirációként az Ördögűző c. alkotásnál.
A bejegyzések színek szerint vannak csoportosítva.
Barna: Sorozatok
Piros: Egy konkrét történet elmesélése
Kék: A cseten történő párbeszédek
Lila: Ünnepi bejegyzések
Zöld: A napi mondások ,érdekességek és ritkaságok
Narancssárga: Személyes bejegyzések
|
