Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/156244
|
109|PsychoticDemon II.
"Az, hogy paranoiás vagy nem jelenti azt hogy nem követnek." ~ Nirvana- Territorial Pissings
_____
Amikor mosod a fogad reggel, észreveszed hogy van néhány ujjlenyomat a tükrön. Mérgesen megfogsz egy törölközőt, és le akarod törölni. Nem jönnek le. Mikor egy kicsit jobban megnézed, rájössz,
hogy az üveg másik oldalán vannak…
_____
Lekapcsoltam a villanyt és fáradtan az ágyamhoz lépkedtem. Magamra húztam a takarót és megpróbáltam aludni. Nehezen jött álom a szememre, úgy éreztem, mintha valamit elfelejtettem volna.
“Bezártam a garázsajtót? Igen, bezártam. Bezártam a bejárati ajtót? Igen, bezártam. Az ablakok zárva? Igen. A gázt kikapcsoltam? Igen, ki.”
Aztán hirtelen rájöttem, mit felejtettem el. Felkapcsoltam a villanyt és féltérdre ereszkedtem, hogy az ágy alá tudjak nézni. Egy véresre vert női arc tekintett vissza rám.
“A kötelek még mindig szorosak? Igen, azok.”
_____
Keringő a halállal
A középkorú férfi feleségével álarcosbálba ment. Sok ismerős volt ott, de ő mégis azt a fehér ruhás, maszkos hölgyet kérte fel a keringőre, akit ugyan nem ismert fel, mégis mindenáron akart vele is
táncot lejteni.
Mikor megérintette, különös érzés fogta el. Teljesen elbűvölte táncpartnere. Nagyon élvezte a táncot, majd a tekintete a lány szemére szegeződött. Hűséges férj volt, de az a tekintet megrészegítette,
nem volt önmaga, és hirtelen megcsókolta a titokzatos hölgyet, majd holtan esett össze.
A felesége és a többiek azt hitték, hogy részeg, hisz nem látták táncpartnerét, csak hogy egyedül táncikál.
A hölgy szelleme, és a férfié, akit szeretett (aki hazudott neki ,és elárulta, ezért a lány öngyilkos lett) az idők végezetéig járják azt a halálos keringőt.
_____
Az 1940-es években az oroszok ki akarták próbálni, mi történik akkor, hogyha az emberek nem alszanak sokáig. Egy kamrába helyezték a hadifoglyokat és egy olyan gázt engedtek be, ami ébren
tartotta őket. Az eseményeket kamerákkal rögzítették. A kamrát telerakták könyvekkel, betettek 5 priccset is, ágynemű és matrac nélkül.
Az első öt napban semmi érdekes nem történt, a foglyoknak azt hazudták, hogyha 30 napon keresztül nem alszanak, akkor szabadon engedik őket.A beszélgetéseiket hallgatva napról napra egyre
tragikusabb eseményekről beszélgettek, öt nap után a helyzet megváltozott, paranoiásak lettek, rejtett zugokban suttogtak. A tudósok úgy vélték, hogy a gáz hatása miatt vannak ezek a jelenségek. A 9. nap után az egyik fogoly elkezdett üvöltözni, fel-alá rohangálni. 3 óra után abba maradt a kiabálás, mivel a tudósok megállapítása szerint eltépte a hangszálait. A többiek eközben folytatták a
suttogást, semmi reakciót nem váltott ki belőlük.
A 14. nap reggelén úgy döntöttek a projectvezetők, hogy megpróbálnak kapcsolatot teremteni az adóvevővel, ami a kamrában van, azt remélve, hogy kapnak választ, mert attól féltek, hogy vagy
halottak az alanyok, vagy nagyon közel vannak hozzá. Bejelentették: "-A kamrát kinyitjuk, hogy leteszteljük a mikrofonokat. Lépjenek hátrébb, és feküdjenek a földre, vagy az ágyaikra. Aki megmozdul, lelőjük. Ha mindenki engedelmeskedik, akkor egyikük szabadon lesz engedve." Nagyon meglepődtek, mert a válasz tényleg őrült volt. Egy nyugodt hang bejelentette nekik a mikrofonba: "-Nem akarunk többé szabadok lenni."A 15. napon kiengedték a gázt és levegőt engedtek be, ami ekkor történt, egészen elképesztő. A rabok ugyanis elkezdtek könyörögni, hogy engedjék vissza a gázt. Miután a katonák bementek a kamrába, észrevették, hogy az öt fogolyból már csak négy van életben. A kamra közepén húscafatok voltak, illetve a lefolyóba tömve is találtak darabokat a halott emberből. A négy túlélőnek nagydarab izmok és bőr volt letépve a testéről. Hihetetlen, de kézzel kaparták le magukról a bőrt. A nem életfontosságú szerveik ki voltak tépkedve. A bordák közti izmokat is kitépték, így lehetett látni a belső szerveket. A foglyok folyamatosan kiabálták, hogy engedjék vissza a gázt, ne hagyják őket elaludni, amikor ki akarták vinni őket, az egyik katonának kitépték a torkát a harc közben. A csata után még
öt katona öngyilkos lett, nem bírta elviselni, amit átélt. Az egyik fogolynak pedig betört a homloka, de brutálisan. Az orvosnak nekiment, nem engedte, hogy segítsenek neki és folyamatosan üvöltözött. Miután megállt a szíve, állítólag pár percig még ezután is kiabált.A felkészítő folyamat alatt, ami összefércelte volna egy kicsit a testet, hogy vissza lehessen tenni a belső szerveit, hevesen elkezdett küzdeni. Arra a szedáló anyagra, amit akkor kapott, immunis volt. Addig harcolt, amíg nem kapott a szeretett gázából. Az egyik kezét sikerült kitépnie egy tíz centi vastag bőr karpánt alól, amit még tartott egy 90 kilós katona. Még egy kicsi gázt adagoltak neki, majd a szemhéja fennakadt, visszarogyott az ágyra, mert megállt a szíve. A boncolási vizsgálatok kimutatták, hogy a vérében 3x annyi oxigén volt, mint amennyi a normális mennyiség. A második túlélő volt
az első alany, amelyik üvölteni kezdett. Mivel tönkre voltak menve a hangszálai, csak heves fej-, és kézmozdulatokkal jelezte, hogy nem kér a gázból, amíg operálják. Nem is reagált hat órán keresztül, míg visszahelyezték a belső szerveit, és befércelték a maradék bőrével. A fősebész azt mondta, hogy lehetséges, hogy túléli az egészet.Mikor a műtét befejeződött, a férfi hevesen gesztikulált, amivel kivívta a figyelmét a főorvosnak, aki ennél fogva adott neki egy ceruzát és egy papírt, hogy írja le, hogy mit akar. Le is írta. Egyszerű üzenet volt. "Vagdaljatok még össze" - állt a papíron. A maradék kettő is ugyanezt az ellátást kapta, és őket csak lebénították a műtét időtartamára, mert nem lehetett úgy operálni, hogy vég nélkül nevettek. Amikor véget ért az operáció, és magukhoz tértek, az egyik orvos megkérdezte őket, hogy miért tépték ki a darabjaikat, miért ölték meg társukat, és miért akarják a gázt. A válasz nem volt túlbonyolított. "Ébren kell maradnom"- mondta az egyik.Miután az alanyokat visszahelyezték a kamrába, még rosszabb dolgok történtek. Ketten alvás közben haltak meg azonnal, a harmadik pedig ki akart törni. Ezután úgy döntöttek, hogy végeznek az utolsó fogollyal is. Amikor kinyitották az ajtót, az alany neki akart menni mindenkinek, arra a kérdésre, hogy „-Mi vagy te?” meglepő választ adott: "Ilyen gyorsan elfelejtetted? Én vagyok te. A benned lévő őrület, ami minden másodpercben szabad akar lenni, animálisan kitörni." A kutató ezután szíven lőtte.
______
Volt egy nővérem. Ikrek voltunk. Nincs egy éve, hogy nélküle kell éljek. Hiányzik. Remélem megbocsájt. Megbocsájtja, hogy magára hagytam...
Sokat költöztünk egész életünkben, de mikor 12-13 évesek lettünk, az új házzal valami nem stimmelt. Egyszerűen..túl csöndes volt, szinte fojtó, ami nem jellemző egy országút melletti házra.
Saját szobákat kaptunk, noha egészen addig egymással aludtunk. Ó, hogy szerettük egymást!...
Ahogyan én emlékszem Arra az éjszakára: Természetesen nem tudtam aludni, féltem a testvérem nélkül. Yee, a nővérem a másik szobában feküdt. Tudtam, hogy nem alszik. Mindig tudom, hogy mire gondol, mindig érzem azt, amit ő érez. Az idő haladtával rosszat sejtettem. A takaróm alá bújtam. A sejtésem, azonban beigazolódott. Yee egyre hangosabban nyüszített odaát. Szívemmel a torkomban, de végülis rászántam magamat. Az ő szobája felé indultam, ő azonban nekem rohant. Elterültünk. Jéghideg volt, mégis folyt róla a veríték s magam is beleremegtem abba, ahogyan reszketett. Megnyugtattam magunkat és ott a földön töltöttük az éjszakát. Másnap este megkért, aludjak vele. Természetesen belementem. Nyugodt estének indult, majdnem elaludtunk, mikor is Yee oda súgta nekem; "Te is hallod?" . . . Hallottam. A mai napig emlékszem rá. Rendkívül mély, egyenletes zúgás volt. Összekapaszkodtunk, de abban a pillanatban mellettem a falra egy igen sötét, alaktalan árnyék vetült. Felsikítottam félelmemben és kirohantam. Yee.. ott maradt. Megdermedt a félelemtől.
Azóta az eset óta a kapcsolatunk megromlott.
A jelenések viszont megmaradtak. Hiába költöztünk újabb és újabb házba, a nővérem időről időre megosztotta a szobáját azzal a..valamivel. S ez addig tartott, míg férje és gyereke nem lett.
Decemberben halt meg. 3800 km-re tőlem. Nem derült ki hogyan, s mikor történt. Én viszont aznap, mintha fejlövést kaptam volna...
A bejegyzések színek szerint vannak csoportosítva.
Barna: Sorozatok
Piros: Egy konkrét történet elmesélése
Kék: A cseten történő párbeszédek
Lila: Ünnepi bejegyzések
Zöld: A napi mondások ,érdekességek és ritkaságok
Narancssárga: Személyes bejegyzések
|
