Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/156244
|
117|A rejtélyek titkai
Késő este volt,1944-et írtak. Sam Cohen kilépett a Los Alamos-i titkos létesítményben található irodája ajtaján. Rövid pihenőre volt szüksége. A MAnhattan-terven munkálkodó több száz tudóshoz hasonlóan ő is hat-hét napot dolgozott hetente, mert sietniük kellett az első atombomba kifejlesztésével. "Megnézem, mit csinál Ted" - határozta el Cohen. Ted Hall irodájában alig néhány lámpa égett. Cohen barátja törökülésben ült egy három méter magas ládahegy tetején, mozdulatlanul. KEze az ölében nyugodott, szeme csukva volt. "Akár egy buddhista szerzetes" - gondolta Cohen.
-Gyere Ted, igyunk egy kávét! - Ted azonban meg sem moccant.Cohen zavartan kiment. Theodore Alvin Hall a MAnhattan-terv számos bogaras zsenijének egyike volt. Vágott az esze, akár a borotva, és még alig töltötte be a tizenkilencedik életévét. Egyenest a Harvardról toborozták. Mellesleg kém is volt. Nemrégiben nyilvánosságra hozott amerikai kormánydokumentumok szerint Hall olyan titkokat adott ki, melyek révéna Szovjetunió alaposan felggyorsíthatta saját atombombájának kifejlesztését. Annak idején sem Cohen, sem az FBI, sem a katonai elhárítás nem tudta, hogy Hall kulcsfontosságú adatokat juttatott el a szovjetekhez a láncreakció beindításáról, a bomba alapanyagát alkotó urán dúsításáról és az első atombomba kipróbálásának az időpontjáról. Az iratokból kiderül,hogy 1950-re viszont már gyanakodott rá az FBI. Mégsem tartóztatták le soha. A 70 éves Hall ma nyugalmazott biofizikusként él az anliai Cambridge-ben, egy téglából épült szerény sorházban. Az Egyesült Államok Kommunista Pártjában (CPUSA) szerzett befolyása révén a Szovjetunió rengeteg amerikai állampolgárra számíthatott, akik saját hazájuk ellen kémkedtek - egy szerintük magasabb rendű ügy, a kommunizmus iránti elkötelezettségből. Az 1930-as évek végére a szoivjetek amerikai kémhálózata a dokk-és gyári munkásoktól kezdve titkárokon, újságírókon, tudósokon és egyetemi embereken át a legfelsőbb kormányzati körökig, sőt egészen a Fehér házig terjedt. A KGB elődje, az NKVD New York-i és washingtoni úgy próbáltak lépést tartani a hozzájuk eljuttatott adatözönnel, hogy rejtjelezett táviratokatés rádióüzeneteket küldtek Moszkvába. Az amerikai hadsereg felderítő Szolgálata ( SIS - a mai Nemzetbiztonsági Hivatal, az NSA elődje) 1939-től kezdte el lehallgatni és rögzíteni ezeket az adásokat, de nem tudta megfejteni őket. 1943 februárjában azután sz SIS Venona fedőnéven emberfölötti vállalkozásba kezdett, hogy dekódolja alehallgatott üzeneteket. Apránként több mint kétezer titkos üzenetet dekódoltak le. Noha a rejtjelek egy részét nem sikerült feltörniük, a zelemzők mégis száznál több szovjet ügynököt vagy informátort azonosítottak. A híres atomkémek listáján szerepelt például a Los Alamos-i tudós, Klaus Fuchs és David Greenglass technikus, valamint olyan kormánytisztviselők, mint Harry Dexter White a pénzügyminisztériumból vagy Roosevelt egyik munkatársa, Lauchlin Currie. A Venona titkaitazonban nem lehetett felfedni, mert a szovjetek megtudták volna,hogy az amerikaiak megfejtették a kódjukat. Ez volt a titoktartás egyik ára: némelyik ügynök, köztük Hall is, a bizonyítok ellenére sem került soha bíróság elé.
A most közzétett Venona akták szerint Hall szovjet kémkarrierje 1944 októberében kezdődött. Néhány hónappal azután hogy Los Alamosba került, Hall szabadsága idején hazautazott New Yorkba. Ott az egyik harvardi szobatársával , Saville Savoy Saxszal beszélgetett az atombombáról. Mindketten a CPUSA által működtetett Ifjúkommunista Liga tagjai voltak. Sax a CPUSA apparátusát felhasználva szervezte be Halltn a szovjet hírszerzésbe . A New York-i szovjet konzulátus 1944. november 12.-én táviratot küldött Moszkvába. Sergei N. Kournakoff, a CPUSA The Daily Worker című lapjának kolumnistája, mellesleg az NKVD ügynöke, egy beszélgetés után úgy vélekedett, hogy Hall ,,éles elméjű, széles áttekintésű és politikailag fejlett'' . Az üzenet szerint Hall beszámolt Kournakoffnak a szovjet fedőnévvel ,,2.sz. tábornak'' nevezett Los Alamosról, ,,és megnevezte a Hatalmas legfontosabb alkalmazottait". A szovjeteknél ,,Hatalmas" volt a Manhattan-terv kódneve. Az NSA szerint Moszkva a ,,Sztar" fedőnévvel jelölte Saxot (az oroszban ez az öreg szó töve), Hall pedig ,,Mlad" , azaz a Fiatal lett. A nevüket azután eljuttatták a ,,Liberális" fedőnevű Julius Rosenberghez, aki a CPUSA tagja , és szovjet kém volt hogy ellenőrizze a kommunizmus iránti hűségüket. Hall jelentős szerepére a híres potsdami konferencián , 1945. július 24-én történtek alapján következtethetünk. Harry Truman amerikai elnököt zavarba ejtette Sztálin reakciója, amikor elmondta a szobjet diktátornak, hogy az Egyesült Államok nemrégiben sikerrel kipróbált ,,egy szokatlanul pusztító erejű új fegyvert" - az első atombombát. Sztálin közönbösnek tűnt, s mindössze annyit válaszolt, hogy reméli, az amerikaiak ,,jó hasznát fogják venni a japánok ellen". Az igazság az , hogy Sztálint folyamatosan tájékoztatták a bombáról. Egy 1945.július 10-i szigorúan bizalmas Kreml-jelentés például arról számolt be, hogy ,,kitűzték az atombomba első kísérleti robbantásának időpontját" , és részletesen le is írta a bonyolult szerekezetet. A jelentés tetején két forrás szerepel: ,,Mlad" és ,,Charles" - a VEnona aktákban leleplezett Hall, illetve Klaus Fuchs fedőneve. Az FBI a Venona-üzenetek némelyikének részleges megfejtése nyomán fogta gyanúba Fuchsot és Hallt. Fuchs vallomást tett a brit hatóságoknak, és börtönbe került. Hallt pedig, aki akkoriban a Chicagói Egyetemen dolgozott, megfigyelés alá helyezte az FBI. Hallt 1951 elején hallgatták ki ,,sz Egyesült Államok biztonságát érintő ügyben" . Megmutatták neki Sergei Kournakoff fényképét, aki ,,Mlad"-ot beszervezte és legalább kétszer találkozott is vele. Hall azonban tagadta, hogy valaha látta volna. Az FBI nyomozói országszerte kihallgatták Hall rokonait és ismerőseit, ámde őt magát sohasem tartóztatták le. Hall 1962-ben feleségével, és három kisgyerekével Cambridge.be költözött, ahol híres Cavendish Intézetben kapott állást.
folytatas...
A bejegyzések színek szerint vannak csoportosítva.
Barna: Sorozatok
Piros: Egy konkrét történet elmesélése
Kék: A cseten történő párbeszédek
Lila: Ünnepi bejegyzések
Zöld: A napi mondások ,érdekességek és ritkaságok
Narancssárga: Személyes bejegyzések
|
