Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/156244
|
Dániel király története 7.rész
Külvilág
A börtönt erdők sokasága vette körül, melyben néhol mocsarak telepedtek le. Elömtötte a boldogság érzete, mert mindig is ilyen élményt akart,mely feldobja őt. Ugyanakkor kétégbeesetten reagált a helyzetre, mert gondolatai szerint messze van birodalmától. Útja csak most kezdődik. Nem szokott hozzá az effajta próbatételekhez, így hát elindult. Egyedül bolyongott a kísértetiesen fekete színnel megáldott ködök tömkelegében, éhezés közeli állapotban volt. Napjai évekké kovácsolódott sejtelmes börtönében. Csak pár napja kelt útra, de akaratát nem sok választotta el ájulásától. Elveszettnek érezte magát, visszagondolt, hogy hogyan lehet ebben a helyzetben, hogy senki nem állt mellé amikor a király száműzettetésbe taszította őt. Valójában senki sem szerette igazán, ez csak egy látszat volt. Nem akarta magának beismerni, mert félt, hogy össze fog törni. Saját magát abban a hitben tartotta, hogy valakinek fontos és hogy muszáj visszatérnie régi életéhez. De ez korántsem volt olyan egyszerű. Lépteiben egyre inkább fokozódott a visszatérési vágy. Bizonyítani akar, hogy igenis helye van köztük és, hogy el akarja felejteni a múltat, mert az sodorta veszélybe őt. Nem hitte volna,hogy ilyen árat kell fizetni azért mert eltulajdonította a király szeretett feleségét...
Eközben a mesés Agyturkászfalvában minden fényes, egyre inkább pompáznak az arannyal kirakott utak, és senki nem panaszkodhat, mert már említettem mindenki Dánielnek a fiai, lányai. Egyforma gondolkodásuk lehengerlő az elkövetkezendő korosztályoknak... "Nem gondolod, hogy egy kicsit erőskezű voltál , D-vel kapcsolatban?" - kérdezte elég higgadt módon Virginia királyától.
"Azt kapta amit, megérdemelt...Talán még egy kicsit bőkezű is voltam vele kapcsolatban, mert a hely ahová küldettem, nem messze van tőlünk, de nem fog újra visszatérni. Egy esetben térhet vissza...ha ránk talál újra, de ismervén őt nem hiszem hogy ez sikerülhet neki, elég gyengének tartom a korához mérten. Örülj hogy veled nem csináltam semmit, én vagyok itt a fenség , engem kell midndenkinek tisztelni, de te ezt megszegted, már nem tudok benned bízni úgy mint az elején, az egészet tönkretetted, szégyellheted magad, de gondolom benned semmi ilyesmi nincsen, de ezt örömmel tetted,hogy a másikat megbántsd vele, így nem is csodálkozom, de belőled nem lesz semmi.. " - mondta. És mondandója végén kicsit felháborodottan fordult kedveséhez, aki csak árgus szemekkel csodálkozott rá. Mintha nem értett volna egy szót sem amit Dániel mondott. Ez a legegyszerűbb módja a feszültség levezetésére,hogy tettetni kell a hülyét, hátha már el is felejtette...
Egy ilyen dolgot nem könnyű elfelejteni gondolhatta magában. Virginia csodásan szép , égszínkék ruhában pompázott, melyet a hódok készítettek. Fenyőágakat annyira szorosan, és annyira kimértem hajszálvékonyra vágtak, és azt szőtték úgy össze ,hogy a végén nem érdes és durva felszínt kaptak, hanem csodálatosan menyegző puha kasmír felületet, amit később éticsiákból kinyert festékanyaggal díszítettek. Dánielnek a ruhája, hasonló volt a falvában használatos ruhávalm de abban tért el, hogy ő király volt, és a textil tartós volt. Hófehér anyaggal átszőtt vörös csíkok szerepeltek alső és felső részénél, mely kifejezte uralmát népe felett, és büszke volt arra , hogy a saját maga "akaratából" képes volt egy falut összehozni.
Visszatérve D-hez, nem messze börtönétől rátalált egy titokzatos népre... Egy olyan népre amely befogadta őt. Valamiféle Istent láttak benne, és egy reményt.. hogy ő majd segíthet nekik...
(A leírottak nem felelnek meg teljesen a valóságnak, ha igen, akkor se)
A bejegyzések színek szerint vannak csoportosítva.
Barna: Sorozatok
Piros: Egy konkrét történet elmesélése
Kék: A cseten történő párbeszédek
Lila: Ünnepi bejegyzések
Zöld: A napi mondások ,érdekességek és ritkaságok
Narancssárga: Személyes bejegyzések
|
