Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/149004
|
2007-09-06
- Itt vagyok, füröszthetsz!
- Előbb Tádét! - jelentette ki Manócsaka. - Te magad kérted, hogy mindig őt hívjam előbb, ha ilyesmiről van szó.
-Igen, de . . . -kezdte Mazsola, azután hirtelen elhallgatott. Manócska kerekítette ki a mondatot: - . . . de az idő elromlott, úgysem lehet már turkálni, akkor meg jobb túlesni az esti fürdésen. Ugyebár, ezt akartad mondani?
- Ezt - ismerte be Mazsola, minthogy fárasztó lett volna az igazság helyett valami mást kieszelni. És Manócska úgyis észre szokta venni, ha füllentenek neki.
Így tehát Tádé fürdött elsőnek. Mazsola a sarokból nézte, milyen vígan pancsikál a dézsában. Összefacsarodott a szíve, mikor elgondolta, hogy Tádé már szép tisztán fog a bölcsőjében kapálódzni, őt meg Manócska még javában súrolja majd...
Fürdetés közben Manócska megkereste a szemével Mazsolát. Látva, hogy elárvultan ül a sarokban, megsajnálta.
- Gyere ide, Mazsola! - szólt neki. - Gyere, segíts Tádét fürdetni!
- Segíthetek? Igazán? - Mazsola nem akart hinni a fülének.
- Miért ne segíthetnél? Elég nagy vagy már!
Mazsola ragyogó szemmel lépett a dézsához. Óvatosan, nagyon óvatosan egy kis vizet loccsintott tádé feje búbjára.
-Még! - mondta Tádé. - Még!
Mazsola örömmel tett eleget a felszólításnak. Észre sem vette, hogy Manócska lassan átengedi neki Tádé fürösztését. Kitűnő mulatság volt. Tádé boldogan lubickolt, bugyborékolt, néha szembefröcskölte Mazsolát, színes buborékokat fújt a szappanos vízből, és azt játszotta, hogy ő egy kis vizicickány.
Mikor már körös-körül tócsákban állt a víz, Manócska szakavatott mozdulattal kiemelte Tádét a dézsából, és begöngyölte egy bolyhos zsályalevél törülközőbe. Mazsolának továbbra is szabad volt segítenie. Sőt míg Manócska kicserélte a fürdővizet, Mazsola egészen egyedül fektette a bölcsőbe a szárazra dörgölt Tádét.
- Mazsola, jöhetsz fürdeni! - szólt Manócska. Mazsola készségesen ment, de a fürdővízben ülve sem vette le a szemét Tádéról.
- Nézd, Manócska, milyen tiszta! - mondta elragadtatással. - A fülét is nézzed, én mostam! És a talpacskája, látod, milyen szép rózsaszínű most, pedig az előbb még egészen fekete volt!
- Igen, emlékszem - mondta Manócska, és szorgalmasan súrolta Mazsola csülköcskéit. Mazsola azonban nem ért rá azon búsúlni, hogy Tádé már tiszta, őt meg még csak most súrolják. Hogyan is ért volna rá, mikor egyre Tádéban kellett gyönyörködnie - abban a Tádéban, akit ő segített ilyen szép tisztára mosni.
(Bálint Ágnes)
|
