Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/149004
|
2008-04-21
Rosszat álmodott.
Egy szerdai napon biciklivel ment az egyetemre. Összefutott valakivel, az egyetemen sötét volt, aztán jött az egy óra, ki kellett mennie a buszmegállóba, hogy találkozhasson mással, és hirtelen rádöbbent: hol lehet a biciklije?
És bármennyire próbált visszagondolni, egyszerűen nem emlékezett, hol tehette le. S ha le is tette, az sem rémlett neki, hogy lelakatolta volna. Aztán, ahogy próbált emlékezni, az már rémlett, talán a lakat rajta van, de megbizonyosodni nem tudott, mert a bicikli nem lett meg.
Így ekezett hát felébredni, s legalább azt nyugtázni, hogy álom volt, s visszaemlékezni, hogy tegnap betette a kerékpárt a tárolóba, s rázárta az ajtót, lakatot.
"Kulcs elkallódni,
zár bezárúlni,
cipő megállni,
amennyire csak számok tudnak valakit
kézreadni és idegenné tenni,
olyan mély a mi elhagyatottságunk."
(P.J.: Hasonlat)
Tudjátok, érdekes, hogy mikor azt hiszed, milyen rettenetes napod van (reggel nincs tej, nincs szendvics, amit tízórainak elvigyél, gyakorlatilag csak lejáratos joghurtot tudsz enni; nem mennek annyira az etüdök, nem megy a villamos, valami úgy alapjában nem stimmel a nappal és olyan nyomott vagy, kedvtelen), akkor mégis lesz valami, ami olyan, mint a sivatagban egy kicsi virág. Kicsi, de szép, színes, üde és illatos. Maga az élet. Dans un désert, dans mond désert, voilá! Ez a virág zenéből van (és egy kicsit a fancia nyelvből, ezért nevezhetnénk P''tite Fleure-nek). :) -írta ma a barátainak, vagy kiknek, ilyen gimnáziumi barátoknak a közös kis projectjük egyik fórumára :)
|
