|
Nagy Kata naplója
Bolgárölő Bazileiosz [149004 AL], gazdája Nagy Kata
2008-05-11
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/149004
|
2008-05-11
Csudaszép idő volt.
Kibiciklizett hát a töltésre, igaz, egészen nagy kurflit csinált: elment a tó felé, s úgy kanyarodott vissza, a Dunához.
Aztán leült a töltésen egy pokrócra, egészen közel a vízhez. És nekiállt, hogy kihímezze Weöres Sándor versét. És hagyta, hogy a Napocska mosolyogja körbe. Hallgatta, hogyan csapkodja a folyam hulláma a betonpartot. Kacsák úsztak arra néha, de hangjukat sem lehetett hallani.
Aztán jött egy pár. Fura, kistermetű, izmos kutyával. A kutya hortyogott lélegzés közben. Akkor döntött a zene mellet. És hallgatta a gyermekkorát. Faiskola, Nyári rajz, Fűszedő, aztán Múlnak a gyermekévek. Utána kezdett felnőni, de nőtt vele a mosoly is az arcán, ha visszagondolt mindenre, ami e zenékhez köti: Máté Péter és az Első szerelem, Szécsi Pál, ahogy van és a Beatles, hát nem is kell megmagyarázni... Mindennek megvan a hozzátartozó emléke.
Néha fölnézett, mi történik körötte. Aztán megállt a tű a kezében és nézett maga elé. A szerelem ott lógott a levegőben... Volt ott két kutya, még ők is egymásra találtak. És körötte senki más nem volt egymagában -rajta kívül. Szörnyű magány-érzés fogta el. Nem is emlékezett, hogy lett volna már ilyen! Összeszorult a szíve, ha Jóskára gondolt, aztán Árminkára, Soltra, sorban a többiekre, akik ott voltak már, valahol, mélyen.
De addig szomorú és nem tudja, mitévő legyen... Mitévő legyen??
|
Problémás tartalom jelzése
|
