Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/149004
|
2008-05-07
Azt mondják, bogaras vagyok. Pedig nem is ismernek annyira még. Persze, akkor nem bogarasnak, hanem nagyon-nagyon bogarasnak tartanának...! :)
"Valahol, az autópálya kivezető szakaszán, 2008. V. 1.
Nyílnak a pipacsok. Isten-bizony! Láttam az imént.
A buszon sokan vannak. Nekem még jutott ülőhely, de átadtam. Egy ősz néninek. Más is átadta. Ennek örültem. Annak nem, hogy az egész nyamvadt buszon csak hármónk volt képes erre. Itt egy nagyon idős bácsi a lépcsőn ül. Ott egy fiatal lány ül. Még ülést is váltott indulás előtt, mert zavarta az előtte levő, hátradöntött ülés. Bosszankodva ült máshová, és félhangosan méltatlankodott, hogy az emberek milyen figyelmetlenek egymással, hogy nem gondolnak azzal, a mögöttük ülőt zavarja a megdöntött ülés. És tanul. Aláhúzza a szöveg lényegét. Az idős bácsi pedig a lépcsőn ül. Ahol én állok, ott is fiatalok ülnek. Egy pár. Alszanak, míg az idős bácsi a lépcsőn ül.
Megették a kenyerük javát és már egy nyamvadt buszon sem jut nekik hely. Tulajdonképpen a Pilátus és e busz-út után egyre kevésbé csodálkozom azon, hogy az idős emberek nem bírják tovább és elmennek.
Átlátják: itt már semmit sem érnek.
Jó ég, mindjárt sírok. Még itt is azt kérdi a néni, ne rakja-e arrébb a csmagját, hogy nekem kényelmesebb legyen. Szerencsére nekem így is éppen elég kényelmes.
Jé, most látom, itt egy cica, ami sokkal inkébb nyuszi. Igen, ez egy nyuszi! Vagy cica? No, jó, tán eldől, ha az utazás során megfordul ebben a fura táskában.
Elfelejtettem a zenére figyelni.
Majd szólnom kell papának, hogy ne siessne nagyon elém a buszhoz.
Ez a lány, a jegyzettel... tisztára buta... Nehéz fölötte napirendre térnem, s valahogy úgy érzem: remélem, neki sem adják át a helyet 50 év múlva...
Van itt egy kiskutya is. Egy nyugdíjas házaspárral. Nyugodt és jólnevelt.
Megint csodabogár vagyok? Átadtam a helyem, a busz közepén állok és írok. :)
A kutyás néni cukorbeteg. nem rég lőtte be magát. :D Inzulinnal. :)
Nem hoztam fürdőruhát. :P Ma nyitnak a strandok., ma nyílnak a pipacsok. Ma jövök, Mama, Papa!
Most tartanak Erdély felé a testvérkéim. Csodaszép hely! -Vá, megint. Könnyek gyűlnek a szemembe, ha a színére gondolok. Zöld. Üde, mint az Alpokban. Vörös, mint az érett meggy. Kék. Olyan kék ég nincs másutt. Sárga. Friss széna és faforgács. Száraz, élőhalott. Kihűlt a kezem. Megáradt patakok, mint könnyeim.
miért nem figyelem inkább a mezőt? Nyulak, őzek. Milyen sárga a repce! Mint mikor Veszprémben voltunk. Épp négy éve annak. 9. osztály. Ha kinéztünk a kollégium ablakából, a látóhatárt minden irányban sárga mezők szegélyezték. Persze, már hetek óta virágzik. Most különösen nagyon sárga. Körötte sötétzöld gabonatáblák, kis erdők, dombok és a borongós ég. Hát, mintha a földről sütne a Nap. Elküldte a repce-virágot, hogy helyettesítse, míg ő lustálkodik még reggel.
Gyakrabban kelle így utaznom. Úti jegyzetet írni. Fényképeket készíteni -tollal. Jelentés az autópályáról. Jelentés a sínekről.
Miért dugtam fülembe a zenét? Látszólag fal. Mintha elzárkóznék. Pedig szívesen beszélgetnék ezekkel az emberekkel!
Elhoztam a hangszerem. Gondoltam, ha Mama nem tudott eljönni a koncertre, a koncert jön el őhozzá. :)
Miért van itt ilyen hűvös?
Székesfehérvár magassága. "BALATON-PILÓTA".
Nyuszi. Nyúl van a táskában."
még van egy kis folytatás :) legközelebbre! ;)
|
