Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/323567
|
2010-08-12
Ohayou gozaimashita~! ^^
お早う 打た~! ^^
Ma lesz a dolog, bibibííí ^==============^ XD
Am tnap azzal a Zoro-s elszólással elszámítottam magam, mert ma sem találtam ám a House of Madpeak-et, nehogy azt higgyétek...">_____________>
én b*zdmeg megpusztulok ha még egy napnál többet kell várni, úh rem hnap már fent lesz >"__________________________________"<
Am ma igy nézegettem YouTube-on ilyen bandákat, amiket hallomásból ismerek, v 1szer láttam vhol v vmi...
ahogy ma kerestem a House Of Madpeak-et, megláttam egy képet a Dolly-ról...^^
azok anniyra fainul néznek ki Ő__________________Ő
mondom ezek milyen zenét csinálnak, mert nekem muszály h legyen tőlük 1 számom, annyira rajok már^^ xD
nah hát h az milyen siralmas egy zene...XD nem is az, h a zene sz*r, mert a hangszerelésük nagyon tetszik, de az a szenvedés, amit az levág éneklés közbe...meg a hangképzése se egy semmi X""'D és eg számuk minimum 5 perces...nah hát azt mire végighallgattam, agyf*szt kaptam XD
m1, majd kiválogatok egy kevésbé elviselhetetlen számot, és az önsajnálat üdítő pillanataiban azt fogom hallgatni :P :D
meg midenhol láttam, minden oldalon ahonnan zenét szoktam tölteni a Phantasmagoria-t...és én vhogy így ha sokszor látom, kíváncsi leszek, szval azt is meghallgattam...
az a zene úgy sátánista ahogy van :D"
elöbb nem nyitottam ki nagyra a képernyőt, csk kicsiben néztem a klipet, meg nem vt tul hangosra véve a zene, aztán meghallom a számot...nah, mondom, ezt meg kék nézni közelebbről...szörnyen sátánista, és ez tetszik :]
Csak nekem annyira rossz amikor feloszlott bandáktól hallgatok számot, mert szerintem az olyan tragédia, amikor van 5, vagy ahány éppen van, annyi ember, akik együtt csinálnak valamit, és beleadják a lelküket, és érzik egymást, és ez az egyensúly megborul, és többé nem áll vissza...olyan fájó lehet elválni, meg igy visszagondolni...:"[
főleg, h utoljára Vanish-t hallgattam tőlük, és azon a számon érzik, hogy tele van fájdalommal...az volt az utolsó, amit kiadtak... :[
[na most kéne Dolly-t hallgatni XD] :D
am megírtam tnap este a fic 2. fejezetét...
2#
- Kenzo…Kenzo! – ordította Tatsurou, miközben hangosan becsapta a parkolóház nehéz ajtaját.
Ryuuji és az előbb említett az egyik oszlop mögött szenvedélyesen kutakodtak egymás szájában, amikor a harmadik rájuk talált. A kérdezett, ahelyett, hogy felhagyott volna tevékenységével, csak még jobban a falhoz préselte, és még erőszakosabban csókolta partnerét.
- Kenzo, te mégis mit képzelsz magadról? – kiabálta magából kikelve a hosszú hajú. Megragadta bandatársa kabátjának a gallérját, úgy rángatta le a fiúról, majd egy tekintélyes bal egyenest eszközölt nála, aminek következtében mindketten megtántorodtak, Tatsurou-nak meg is kellett támaszkodnia.
- Tatsurou, te… - kezdte Ryuuji felháborodva, de már nem tudta folytatni, mert jóformán el kellett kapnia az említett személyt, hogy az ne essen össze. - …jól vagy?! – fejezte be végül a mondatot, miután a másikat a kocsijához támogatta, és beültette a hátsó ülésre. – Nagyon sápadt vagy, és tűzforró a homlokod! – kezdett nagyon aggódni újdonsült bandatársa miatt, akit az előbb még kérdőre akart vonni, a Kenzo-val történtek miatt…
Tényleg…hol van Kenzo, és hol vannak a többiek? – gondolta, ezért, mikor meggyőződött róla, hogy Tatsurou a helyén marad, és nem császkál el, felment a közös próbatermükbe, megnézni, mi van a többiekkel, de úgy tűnt, már mind elmentek…
Szerencse, hogy a bemutatkozáskor névjegykártyát cserélt mindenkivel, így legalább a címet tudta, hová kell hazaszállítania a fél-ájult Tatsurou-t.
Mialatt vezetett, folyton hátra tekintgetett, hogy lássa, milyen állapotban van a másik énekes, így elég nehézkes volt számára a figyelmét az útra összpontosítani, de szerencsére karambol nélkül megúszták az utat.
Mivel Tatsurou állapota nem sokat javult az utazás alatt, Ryuuji felkísérte őt a 4.-re, de nem volt meggyőződve afelől, hogy egyedül hagyhatja, ezért úgy döntött, a kanapén alszik, és majd reggel, ha aggódásának tárgya már jobban lesz, hazamegy…
A konyhában talált néhány levél AlgoPirynä-t, amiről úgy ítélte meg, nem árthat a betegnek, így adott neki egy tablettát, és tett a homlokára vizes borogatást is, hogy lejjebb menjen a láza. Ha nem aggódott volna komolyan a másik miatt, viccesnek találta volna a helyzetet, mivel pontosan úgy viselkedett, mint valami szerető feleség, azzal az aprócska különbséggel, hogy pár órája ismerte a ’férjét’ na és persze, hogy maximum férj és férj lehettek volna az oltár előtt… Habár…biztosan nem ő lenne fölül… - ilyen és ehhez hasonló gondolatok úszkáltak a fiatalabb fejében az éjszaka folyamán, kisebb megszakításokkal, ugyanis Tatsurou legalább 2× felköhögte magát, és Ryuujinak be kellett mennie hozzá, adni neki inni, és ilyenkor megvárta, míg újra elalszik… Kami sama, mennyire kawaii, amikor alszik…olyan kis ártatlan – vette észre magát már megint Ryuuji, pedig már egy jópár hasonló gondolatot megpróbált száműzni a fejéből. Ő csak hazahozta az egyik barátját, aki rosszul lett, és ittmarad vele éjszakára, hogy…Várjunk csak, miért is? Á, igen, hogy a közös projekt ne csússzon az egyik énekes betegsége miatt. Mert aki beteg, az nem énekel, és ha nem énekel, akkor nem lesz szám. Igen, úgy gondolta, pontosan ezért maradt itt, és ápolgatja most a majdnem tökismeretlen bandatársát, aki ráadásul behúzott annak a srácnak, akivel smárolt… Nem találta túl meggyőzőnek a gondolatmenetet, de reggelig megteszi, aztán már tűnhet is el innen, és az emléke sem lesz már meg ennek a napnak! Az emléke sem!
nah ennyi lett a második, majd ma megírom v vmikor a következőt, és felteszem azt is...addig gondolkozzatok vmi címen...XD
Sayounara minna<3
さようなら 皆<3
|
