Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/323567
|
2010-10-11
Hájháááj ^^
Tudom, nagyon sunyulás van körülöttem, nagyon szörnyen régen írtam már ide, és a yaoi-val is lapítok, mert most kezdtem el írni, de valahogy most nem volt olyan korszakom, hogy lenne kedvem írni :Zz viszont, tegnap megírtam a következő fejezetet, ami csodák csodájára nem az utolsó, pedig én esküszöm rá, hogy nem direkt akarom húzni, csak így sikerült :$$
Am tiszta k*rvanayg: elültettek fizikán, illetve megcserélték Kincsőt meg Zolit és most Zoli ül mellettem ^^ Múltkor dolgozatnál is ott ült és tökjó mellette ülni... mai óra is k*rvanyag volt :D jók lesznek ezek a fizikák :D
am vtam szombaton fodrásznál, rövidebb a hajam sokkal, meg most nem szőke az eleje, hanem szürke, am multkor is ilyenre volt festve, csak raktam rá citromot, és az kiszívja a színt... de ez most tökre tetszik, meg vtam már így suliba ugye, és nekik is iszonyatosan tetszik, úgyhogy nem fogom citromozni.... legalább változatos... am majd sztem évek múlva, mert anyum most tutii nem engedné meg pénz sincs meg nem is vok még lelkiekben kész rá, de oylat akarok, hogy azt egész hajam sötétlila, és az eleje meg iylen szürkével melírozott... :D
nah majd egyszer esetleg :]
b*szod, szar a gothart >"___________________"< pedig én fel akarok menni, én írni akarok Tominaaak >"_______"<
nyáááááá :·@@
nah bemásolom gyorsan a fejezetet, és tűzök, mert el akarom kezdeni a következőt, meg apám sztem mindjárt rám szól h menjek zuhanyozni, meg aztán b*ssz itt nekem magát h aludjak szval gyorsan kell cselekednem XD
16#
Vasárnap reggel Ryuuji kipihenten ébredt. 5 perccel az óra csörgése előtt nyitotta ki a szemeit, és egyáltalán nem érezte magát álmosnak. Évek óta nem érzett ilyet. Reggel mindig használhatatlan volt, ma pedig még koncertjük is lesz, így külön örült, hogy nem kell majd széjjelkávéznia a fejét, hogy ne kókadozzon a színpadon. Tele volt energiával. A délelőtt folyamán többször is azon vette észre magát, hogy akaratlanul is mosolyog, a gondolatait pedig egyetlen személy foglalta le: bizonyos Iwakami Tatsurou. Mire a reggelijét befejezte, legalább 3 variációt is fel tudott volna sorolni, hogyan lehetne a kenyerére kent nutellát szakszerűen lenyalni Tatsurou testéről, amikor pedig zoknit keresett a szekrényében, talált néhány világító rudat a fal mellé beesve, amin már egyenesen nevetnie kellett. Mire mindennel elkészült, sikerült megállapítania, hogy bizony-bizony az utolsó hajszála festéséig szerelmes…
Mivel tisztázatlan körülmények között kiment a fejéből, hogy mikorra kell a koncertnek helyet adó klubba érkezni, és volt egy sejtése, hogy Tatsurou-nak is, mivel, mikor ez az információ valószínűsíthetően elhangzott, egymás mellett ültek, felhívta Tatsuhi-t az ügyben. Sajnálatos módon az említett basszeros sem szolgálhatott megfelelő válasszal, így Ryuuji ismét csak Yuuya-t kérdezte meg, mint általában, aztán, miután sikerült megtudnia, hogy fél 4-re kell menni, visszahívta Tatsuhi-t, és megosztotta vele az információt. A koncert 6-kor kezdődött, a kapukat pedig 5-kor nyitották meg, de nekik két órával előtte oda kellett érni, hogy legyen elég idő a smink elkészítésére, a ruhák felvételére, és a színpad előkészítésére és kipróbálására.
Dunch lassan kinyitotta a pilláit. Megállapította, hogy legalább dél lehet, mert a nap erőteljesen betűzött az ablakon, ami októberben bizony nem reggel 6-kor következik be… Oldalra pillantott, a mellette még mindig egyenletesen szuszogó Hiroto-ra. Elbűvölő látványt nyújtott, ahogy arcába hulló szőke tincsein megcsillant a napsugár. Az idősebb elnézte egy ideig, aztán eszébe jutott, hogy, ha valóban dél van, és még el is kellene készülniük, célszerű volna felébreszteni a másikat. Megsimította az arcát, de Hiroto erre csak átfordult a másik oldalára. Még egyszer megpróbálkozott ’békés’ eszközökkel ébrenlétre bírni a fiatalabbat, de ez a próbálkozása is kudarcba fulladt. Óvatosan, minél kevesebb zajt keltve az ágy másik felére mászott, ami kisebb akadályba ütközött, tekintve, hogy az ágya tekintélyesen megnyikordult minden mozdulatánál, de szerencséjére a szőke nem ébredt fel rá. Lassan a másik fölé mászott, két oldalt megtámaszkodott a teste mellett, és a nyakát kezdte csókolgatni. A gitáros nem ébredt fel azonnal, így Dunch áttért az arcélére. Hiroto mozgolódni kezdett, de a szemeit még nem nyitotta ki. Az idősebb végül a másik szájához hajolt, és ajkait finoman kóstolgatva kezdte csókolni őt. A fiatalabb felnyitotta pilláit, és meglepetten nézett Dunch sötét szemeibe. Az idősebb elhúzódott tőle, de továbbra is a lábai közt térdelt.
- Mit csinálsz? – tette föl Hiroto a költői kérdést.
- Én próbáltalak felébreszteni, de sajnos nem reagáltál… - felelte Dunch, megvonva a vállát. Azzal, mint aki jól végezte dolgát, lemászott a másikról, és az ágyról felkelve a fürdőszoba felé indult. Hiroto felült az ágyon, és megnézte az órát. Negyed 1-et mutatott. Felkelt, és ő is a fürdőszoba felé vette az irányt, miközben ajkaira elégedett mosoly kúszott. Belépve éppen látta még, ahogy Dunch behúzza a zuhanyfülke ajtaját, és hallotta, amint megnyitja a csapot. Várt egy kicsit, biztosra akart menni. Mikor úgy látta, hogy a másik éppen háttal áll, hangtalanul elhúzta az ajtót, és belépett a fülkébe. A párás levegőtől majdnem elkezdett köhögni, de aztán sikerült elfojtania, és ugyanolyan halkan, ahogyan kinyitotta, visszahúzta az ajtót. Kezeit a másik hasára csúsztatta, hátulról hozzásimulva, és a nyakát kezdte csókokkal elárasztani. Dunch, amint megérezte magán Hiroto érintését, néhány másodpercig hagyta, hadd fejezze be amit elkezdett, majd, mikor már nem érezte a másik ajkait a bőrén, megfordult, és megragadva a másik csuklóit, háttal a falnak vágta.
- Megmondtam, hogy nem leszek megint uke.
- De miért? Tudom, hogy élvezted… - nézett rá az alacsonyabb kihívóan.
- Mert nem, és kész. Ha akarsz valamit, te leszel alul…
- Akarok! – mondta Hiroto rekedten, miután tekintetét végigfuttatta az idősebben. Dunch-nál elszakadt a cérna. A fiatalabb ajkaira mart, ellentmondást nem tűrően ostromolta a bőrét nyelvével és fogaival. A szőke átkarolta a nyakát, és még közelebb húzta magához.
Lehetséges, hogy kicsit jobban kell majd sietniük, de per pillanat mindketten úgy gondolták, megéri…
- Ugye tudod, hogy ma be fogsz ugrani a közönségbe? – kérdezte Dunch tárgyilagosan, miközben éppen öltöztek.
- Miért is? Nem te nyertél… - pillantott rá kérdőn a fiatalabb.
- Tatsurou elmondta, hogy te sem tudsz semmit, mégis megtörtént, amiben fogadtunk, úgyhogy te is meg fogod tenni…
- Rendben… - mondta kelletlenül Hiroto némi gondolkozás után, de csak azért, mert eszébe jutottak az előző este történései, és úgy gondolta, azért akár 10-szer is a közönségbe ugrana…
nah ez a röfke kis fejezetecske terpeszkedik hát a zárófejezet előtt, sztem holnap be is fejezem az egész történetet... basszus, de rossz ezt így leírni :Zz nagyon fog hiányozni :[
Oyasumi ^^
お休み ^^
|
