Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/323567
|
2010-08-16
Ohayou~! :]
お早う~! :]
ma megint nem csörgött a telóm...tök mákom vt mert magamtól felébredtem fél 10kor Ő_______________Ő
[majdnem ugy jártam mint Ryuuji a yaoimban XD]
neem...azért annyira gázul nem jártam...:D
am még nincs kész a következő fejezet de ma felrakom [és akkor megtudjátok miért mondtam :D]
mert tnap este leültem írni, aztán amíg tusoltam anyám betelepedett a gép elé, és mire ki tudtam robbantani onnan, addigra lett negyed 1^^"
aztán 1. 10-kor kapcsoltam ki a gépet, mert már gáznak éreztem ilyenkor gépezni meg fostam h apám felébred ha nagyon verem a klaviatúrát XD
úh nem fejeztem be, de ma is van ihlet, úh ma tuti felrakom...
am a tnapi sütögetés nem kifejezetten jött össze x""'D
az ugy történt, h kimentünk, elvtunk kicsit, aztán anyámék elkezdték sütni a kukoricát, h azt megesszük, nem leszünk éhesek, aztán majd nyársazunk is... kb. a kukorica felénél akkora szél lett h nem ttam hogy álljak be h megmaradjon a hajam, aztán már akkora h elvitte a poharat meg iylenek...szval pakoltunk jó gyorsan, és kitaláltuk h akk menjünk el Kincsőékhez...én persze hozzájuk ültem be h ellehessünk...
am szerencsém is vt, mert a trabant beázik az anyósülésen uh most nem én áztam hanem anyám :P
deh az naon durva vihar vt...láttunk kezdődő tornádót [tubát], apám le is videózta meg lefotózta....meg vt h úgy esett, h nem láttunk semmit. deh abszolút semmit, már azon gondolkoztunk meg kéne állni, és majd akkor elindulni ha már látjuk legalább az utat...XD
meg én azt hittem h a vizet izéli ugy az ablaktörlő, deh aztán mondta apám h jég vt....meg keresztbe vt az úton a fa és Kincső apja meg apám alig birták elvinni onnan....azalatt a pár perc alatt is úgy megáztak mintha fürödtek vna...
aztán végül csak odaértünk Kincsőékhez, aztán ott is elvtunk...kajáltunk is, meg bent vtunk a szobájában, TVztünk....ott fetrengtünk mert mindketten teleettük maguinkat, és majd behánytunk...XD mondom háhá, kib*sztunk magunkkal x""'D ezen nagyon szakadtunk...meg néztünk ilyen műsorokat és azokon is mindegyiken szakadtunk XD
ma meg nincs semmi és senki szerencsére...és vn egy érzésem h most Alice sem fog hívni....csk majd fel kék hívni Regit h mondjuk hnap átmehetnék...nah majd du. sztem felhívom...
nah mek mert tényleg nem lesz kész a yaoi, ha ennyit beszélek :]
Sayounara minna^^
さようなら 皆^^
Már itt is vagyok :]
befejeztem a köv. fejezetet, szóval ahogy ígértem, itt van:
3#
Hétfő reggel Ryuuji majdhogynem másnaposan ébredt, pedig sem szombaton, sem azelőtt este nem ivott. A péntek estéje amúgy is totális csőd volt… azt tervezte, hogy amint vége lesz az első közös próbának, hazamegy és lefekszik. Általában a péntek a buli napja, de akkor nagyon fáradt volt, és csöppet sem hiányzott neki, hogy egész este, sőt éjjel Tatsurou-t pesztrálja. Tehát akkor sem sikerült kipihennie magát, és az utána való napon sem, mivel egész nap azon agyalt, vajon jól tette e, hogy azelőtt eljött, hogy a másik felébredt volna, és hogy vajon jobban van e…
Ezen a reggelen sem volt a legjobb állapotban, ráadásul az ébresztőórájából kiment az elem, így el is aludt, a zuhanyban nem volt melegvíz, majd a reggelinél felrobbant a kávéfőzője, és a hangtól megijedve leejtette a kockacukros dobozt, melynek tartalma a földön landolt… Jelenleg úgy érezte, jobban tette volna, ha föl sem ébred.
Már meglepődött, amikor a kocsija elsőre beindult és nem kapott pirosat, amíg a kiadóhoz ért, tehát az útja a reggeli forgalmat leszámítva zökkenőmentesen zajlott.
A próbaterembe beesve Dunch széles mosollyal köszöntötte, amit nem igazán tudott mire vélni… aztán Hiroto is hasonlóképpen járt el, ezért utóbbitól már megkérdezte, mi is pontosan az öröm tárgya.
- Hogy van Tatsurou? – kérdezte a gitáros még mindig fülig érő szájjal.
- Honnan tudjam? – válaszolt morcosan a kérdezett.
- Hááát, te vitted haza a múltkor vagy tévedek?
- Én vittem haza, de nem tudom, mi van vele… semmi közöm hozzá. Ha ennyire érdekel, miért nem mész, és kérdezed meg?! – kérdezte ingerülten, mert már nagyon elege volt az idiótákból, és az idióta kérdéseikből, arról nem is beszélve, hogy még itt is mindenki arra a szörnyűséges péntekre emlékeztette. Lehet, hogy mégis meg kellene látogatnia Tatsu-t… Gondolataiból Satoshi hangja szakította ki, aki, mivel nagyon úgy tűnt, senkinek nem áll szándékában belekezdeni a szám elkészítésébe, magára vállalta a leader szerepét, és indítványozta, hogy esetleg próbálhatnának.
Érdekes volt összehangolni a három banda nagyon különböző stílusát, így nem tűnt soknak az a majdnem fél nap, amit a stúdióban töltöttek. Miután Satoshi elengedte őket, Ryuuji beült az autójába, de a keze valahogy nem a saját lakása felé kormányozta…
Miután leparkolt a felhőkarcoló előtt, amelyben a másik énekes lakott, úgy gondolta, rápróbál a lépcsőházajtóra, hátha az kegyes lesz vele és beengedi. Nem igazán tudta, mit mondott volna, ha nincs szerencséje és csengetni kényszerül: „Szia Tatsurou, én vagyok Ryuuji, tudod, aki hazahozott és ápolgatott egy éjszakán keresztül aztán feléd se nézett három napig…” érdekes szituáció lett volna belőle.
Lifttel ment fel a negyedikig, mivel emlékezett rá, hogy néhány napja odáig kellett cipelnie a másikat, aztán az ajtó előtt megállt. Valahogyan innen már nem tűnt olyan jó ötletnek eljönni ide, de aztán úgy döntött, úgy tesz, mintha mi sem történt volna, így ráfeküdt a csengőre. Pár másodperc múlva az ajtóban megjelent egy igencsak kómás és borzas Tatsurou, de amint meglátta, ki áll az ajtóban, a szeme felcsillant.
- Áá, Ryuuji, minek köszönhetem a látogatásodat?
- Ami azt illeti, leginkább az állapotodnak, de nem mehetnénk be, mert nem jó itt az ajtóban beszélgetni, tudod? – kockáztatott meg egy apró mosolyt a fiatalabb.
A másik vette a célzást, ezért arrébb állt, hogy beengedje őt.
- Hadd találjam ki… aludtál? – próbálkozott a vendég, de a válasz elég egyértelműnek tűnt, Tatsurou ázsiai mivoltához képest is csík szemeiből és extravagáns ’frizurájából’ ítélve.
- Mondhatjuk így is, bár nem igazán lehet, ha az ember nem kap levegőt az orrán. – mondta egy leheletnyi cinizmussal a hangjában.
- Egyébként jobban vagy már?
- Persze, nem vészes… nem tudod, ki hozott haza pénteken? Valahogy kiesett nekem az a nap.
- Ano, igazság szerint én voltam. – felelte zavartan, és helyezkedni kezdett a kanapén, ahova leültek. – Azért, érdekelne, honnan sikerült összeszedned egy ilyen megfázást…
- Lehetséges, hogy ha ki akarok állni az erkélyre októberben, akkor fel kellene vennem valamit, nem egy boxerben fagyoskodni?
- Talán! Ha ilyeneket csinálsz, örülhetsz, hogy megúsztad ennyivel! Tüdőgyulladást is kaphattál volna, vagy még rosszabb! Mégis hogy képzelted? – kérdezte hitetlenkedve, mert nem gondolta volna, hogy a másik ilyen felelőtlen.
- Valahogy amikor kimentem, nem tűnt olyan hidegnek… - mondta az idősebb, miközben megvonta a vállát, de így is kapott Ryuuji-tól egy megrovó pillantást és egy legyintést a tarkójára, aztán mindketten nevetni kezdtek.
A beszélgetésük jó hangulatban telt, előkerültek más témák, beszélgettek a zenéről, a közös projektről, Ryuuji elmesélte Tatsurou-nak, hogyan telt az első próba, egyszóval jól érezték magukat együtt.
nah ennyi lett most...kicsit több, mint az első kettő, de nembaj az :]
sztem a következő hamar fog jönni, mert eléggé jön az ihlet...sztem egyébként, ahogy közeledek a 'dolgok' felé, egyre jobban fog jönni...meg tiszta poén, a végét még ki sem találtam :D
nah majd jövök hnap sztem, deh ha Reginél leszek, nem biztos...
Aishiteru<3
愛してる<3
|
