Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/323567
|
2010-12-13
Haiii, tachi-emberek XD
mavanAGGYszülinapjaaa^^
Otanjou bi omedetou, Aggy~! <333
お誕生 美 お目出度う, A˙G˙G˙Y一君^^ *azértvan olyanfent azapont, mertnemtalálta aztapontot amiilyenközépenvan ésa japánok rakjáka zangolszavakközé^^"*
SzErEs$üK AgGy-t :]] <-- tudom, hogy irritáló ha így írok, engem is nagyonzavar más esetben, de most b*szott fáradt vagyok, úgyhogy csinálok furi dolgokat^^"
Aggy~[R][A][A][W][U]:
http://i582.photobucket.com/albums/ss268/wioletdelusion/deluhi/deluhism/deluhi-aggy--large-msg-12448919334.jpg
nagyonfosaképminősége, de ittvan olyan, ami jó, csak ez meg kicsi :Zz
http://i779.photobucket.com/albums/yy76/jrockaddict16/Aggy/aggy_deluhi.jpg
most szerettem meg a Deluhi-t, még talán ismerkedési fázisban vagyunk, illetve hát, eléggé szeressem, csak ugye van pár szám, ami nem tetszik, de hát melyik banda, amelyiknél ne lenne ilyen...? [Persze, ha a Zoro-t leszámítjuk :P *negédes mosoly*]
Mindenesetre, Aggy-t már akkor kinéztem, mikor a zenéjüket még egyáltalán nem hallgattam... Láwos^^
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
B****ZDMEEEEGGG xD Én ezt nem hiszem el :D Igazság szerint annyira nem vicces, mert rózsaszín lett a fehéringem, az apám ingei, meg anyám pólója is, de ez k*rva nagy! Merthogy én kb. egy hete írtam egy fanficcet, novella volt, és Ryuuji×Tatsurou volt benne, és úgy kezdődött, hogy Tatsurou tehetségesen rózsaszínné varázsolta Ryuuji fehér nadrágját :D Ennek örömére felrakom sztem :D XD
Ultimátum
- Iwakami Tatsurou! – hallotta meg az említett, amint párja a lakás másik végéből hisztérikusan a nevét ordította. Tudta jól, hogy ez a hangnem sosem jelent jót, így félve indult abba az irányba, ahol a fiatalabbat sejtette. A fürdőszoba ajtaja elé érve elé tárult a látvány, ami megmagyarázta a nem túl kedves megszólítást. Ryuuji a mosógép előtt állt, kezében egy babarózsaszín nadrággal, ami, Tatsurou emlékei szerint, néhány nappal azelőtt talán még fehér volt. – Ez mi?! – kérdezte, a dühtől remegő hangon, vészjóslóan a hosszú hajú felé fordítva tekintetét.
- Egy… nadrág? A te nadrágod. – válaszolta, sikeresen parancsolva az arcizmainak, amelyek a kikívánkozó nevetési roham helyett inkább csak egy alig észrevehető rándulást produkáltak.
- Pontosan. És, milyen a színe? – érdeklődött tovább a fiatalabb, ijesztően nyugodt hangnemben. Tatsurou egyre jobban kezdett tartani tőle. Erről a hangnemről is megvoltak már az emlékei…
- R… rózsaszín? – próbálkozott egy félmosollyal, de a másik szemei figyelmeztetően megvillantak, mire ő ösztönösen hátrébb lépett egy lépést.
- Miért olyan? – kérdezte a fiatalabb, negédesen mosolyogva, miközben bólintott egyet.
- Shi… shiranai.
- Ne mondd nekem, hogy nem tudod, mindketten pontosan tudjuk, hogy nem én voltam, igaz?! – lépett közelebb lassan a másik, Tatsurou háta pedig, még két lépést hátrálva, a falnak ütközött, így már nem volt hova menekülnie Ryuuji gyilkolásra elszánt tekintete elől.
- Meglehet, hogy a múltkor, részegen, össze-vissza töltögettem mindent a mosógépbe… - bökte ki végül, gondosan kerülve a fiatalabb fürkésző tekintetét.
- Részegen?! – nézett rá hitetlenkedve. Ellépett a hosszú hajútól, és járkálni kezdett a helyiségben. – Mikor voltál te részeg? – fordult gyanakvón ismét a másik felé, miután tudatosult benne, mit is mondott az imént.
- Áá, még… - kezdte volna, de a tekintete találkozott a fiatalabbéval, így lemondóan folytatta. - …tegnap előtt.
- Tegnap előtt. – ismételte dermesztően higgadtan. – Egyetlenegyszer megyek koncertezni, te akkor is egyből leiszod magad, ráadásul – mutatott az idő közben a földön landolt ruhadarabra – Barbie-színűvé batikolod a kedvenc fehér nadrágomat, és furcsa mód elfelejtesz említést tenni a dologról. – az idősebbnek ismét nevethetnékje támadt, így igyekezett kitérni a másik pillantása elől. Ryuuji újból járkálni kezdett, idegesen a hajába túrva próbálta lenyugtatni magát. Az elmúlt 10 perc leforgása alatt hihetetlenül lefáradt. Tatsurou mindig képes volt elkövetni valamit, amitől neki a haja is égnek állt. Részint ezt szerette az idősebben. Mindig tudott meglepetést okozni. Az egészből nem lett volna semmi, ha Tatsurou elmondja neki. A lerészegedést is, és a rózsaszín nadrágot is. Mert, egészen biztosan tudomása volt az átszíneződésről… Ha elmondta volna, eszébe sem jutott volna haragudni rá, egy csókkal elintézték volna az egészet, de ezt a sunyiságot nem bírta elviselni. Felvette a padlóról a nadrágját, és megtörten nézni kezdte. Hiába szuggerálta, az továbbra is irreverzibilisen rózsaszín maradt. – Mit csináljak vele?! – fordult kétségbeesetten az idősebbhez. Az csak bizonytalanul megrázta a fejét. – És veled mit csináljak?! – emelkedett fel a földről, és elé lépve, megállt tőle néhány centiméterre.
- Eeto… nekem lenne pár… - kezdte, de, mielőtt még folytathatta volna, egy tenyér csattant a száján. Az ütés nem volt erős, de a döbbenet megtette a hatását.
- Tudom, mi lesz a büntetésed! – szólalt meg felderülő arccal a fiatalabb. – Nem engesztelhetsz ki! – jelentette ki diadalittasan, azzal visszatért a nedves ruhákhoz, amikkel azelőtt foglalkozott, hogy megtalálta volna a profilváltáson átesett ruhadarabját. Tatsurou, miután magához tért a megrökönyödésből, szó nélkül kivonult a helyiségből. Ryuuji nézheti, ha azt hiszi, hogy ezzel őt meg lehet büntetni. Nem fog szenvedni, sőt, próbálkozni sem fog. A másik azt kapja majd, amit kívánt… Szép elmélet. – gondolta az idősebb, miközben végigdőlt a nappaliban álló kanapén. Úgy sem fogja tudni megállni. Utálta, hogy a fiatalabb ilyen jól ismeri őt. Mindig tudta, mivel készítse ki, és előszeretettel használta fel ellene a módszereit. És, mint mindig, ezzel most is sikerrel járt… Erőt vett magán, és felkelt a kanapéról. Úgy döntött, bevonul a stúdiószobába, hogy elterelje a figyelmét a másikról. Nem esett volna nehezére egyetlen napra visszafognia magát, de a tudat, hogy nem közeledhet a másikhoz, ahol, és amikor csak akar, még édesebb beteljesüléssel kecsegtetett.
Körülbelül háromnegyed óra múlva megéhezett, és valami nassolnivalót keresve kiment a spájz-szekrényhez. Az amerikai típusú konyhában kutakodva premier plánban ráláthatott a nappalira. Ryuuji – mint maga a megtestesült kísértés – a kanapét foglalta el, szándékosan azt a pózt felvéve, amellyel Tatsurou-t szokta várni esténként, ha szeretne tőle valamit. Hihetetlenül ártatlan képet vágva függesztette pillantását a TV-re, közben pedig szenvtelenül rágcsálta azt a reggelizőpelyhet, amelyre az idősebb is áhítozott.
- Mit keresel? – kérdezte, mintha nem tudta volna pontosan, mi után pakolja ki a fél konyhát a hosszú hajú. Az említett felé fordította az arcát, így megláthatta a kezében a cornflakes-es csomagot. Elképesztő gyorsasággal visszarámolta a konyhaszekrény tartalmát a helyére, levett a polcról egy kistálat, és elindult a kanapé felé.
- Ezt itt. – mondta, miközben kérdés nélkül megvámolta a zacskó tartalmát, és a tálkájában biztonságba helyezve a zsákmányt, leült az ágy karfájára. – Mit nézünk? – kérdezte, amint a képernyőre pillantott.
- Hamtaro.
- Az ugye nem az, amire én gondolok? – kérdezte gyanakvón a fiatalabbtól.
- Az a hörcsögös anime, amit utálsz? De igen, az. – felelte angyali mosollyal, majd figyelmét ismét a TV-re összpontosította.
- És miért ezt nézzük? – érdeklődött a hosszú hajú.
- Mert te sem vennél fel egy babarózsaszín nadrágot, azért. – jelentette ki, oda sem pillantva.
- Akkor csak te nézed. – azzal tüntetően felkelt a karfáról, és elvonult. A szobába érve hátát a falnak vetette, és sóhajtva egyet, megdörzsölte a homlokát. Az alatt a néhány perc alatt, amíg odakint volt, legalább 4-szer kellett a testére parancsolnia, hogy ne akarja mindenáron megérinteni a fiatalabbat, ne követelje a közelségét. Nagyon nehezére esett úgy tenni, mintha nem lenne érdekelt abban, hogy szerelme gyakorlatilag az iránta érzett érzéseinek kifejezését vonta meg tőle, miközben szándékosan úgy viselkedik, amiről pontosan tudja, hogy nem tud neki ellenállni.
Ryuuji csalódottan fordult a hátára a kanapén, és sóhajtott egyet. Hiába követett el mindent, annak érdekében, hogy kihozza a másikat az önkontrolljából, nem ért el vele semmit. Tatsurou nem próbált rá mászni, semmit nem tett, hogy megváltoztassa a döntést. Úgy tűnt, semmi problematikusat nem talál abban, hogy egészen konkrétan, el van tiltva a szerelmétől. Ryuuji-t nem az idegesítette, hogy a másik nem úgy reagált, ahogyan azt ő várta. A saját csapdájába esett, őrjítően hiányzott neki az idősebb, hiányzott az érintése, a hangja, ahogy kéjesen a fülébe suttogott, a teste melege, és a pötty Tatsurou arcán, ami zavarta az idősebbet, ő viszont kifejezetten aranyosnak találta, így minden egyes szeretkezéskor összevesztek a funkcióján…
Felkelt az ágyról, és halkan a hálószoba felé indult, amelynek ajtaja mögött a hosszú hajú néhány perce eltűnt. Óvatosan kihajtotta az ajtót, és belesett a résen. A másik, fülhallgatóval a fején, az ágyban feküdt, és egyenletesen szuszogott. Belépett, és halkan, ügyelve rá, hogy az ágy ne nyikorduljon nagyot, feltérdelt a párnák közé. Óvatosan megemelte az idősebb fejét, és leemelte róla a fülhallgatót, kivette az ujjai közül az iPod-ját, majd mindkettőt az ágy melletti éjjeliszekrényre helyezte. Megsimította alvó szerelme kezét. A bőrén érezte, hogy fázik, így egy takarót terített a testére. Nézte őt egy ideig. Tudta, hogy nem fog felébredni. Ismerte már, ha alszik, akár a III. világháború is kitörhetne mellette, arra sem ébredne fel. Gyönyörűnek találta. Végtelen nyugalom sugárzott belőle, amely betöltötte az egész szobát, és magával rántotta Ryuuji lelkét is. Boldog volt, hogy hozzá tartozhat, még akkor is, ha per pillanat egy apró nézeteltérés elszakította őket egymástól. Kedve lett volna melléfeküdni, és az illatát belélegezve elaludni, ehelyett azonban csak egy lopott csókba vonta az idősebb ajkait, majd kimászott az ágyból, és a nappali felé indult. Leült a kanapéra, és elhalászott egy magazint a dohányzóasztalról.
Nem igazán tudta megítélni, mennyi idő telhetett el, de már sötét volt, mikor párja álmosan kitámolygott a hálóból.
- Hogy aludtál? – kérdezte, mosolyogva felpillantva az újságból.
- Jól… - felelte az idősebb, miközben hátrahajtva a fejét, megropogtatta a vállát. Halkan sóhajtott, ahogy izmai kilazultak a mozdulat hatására. Ryuuji nem volt képes elszakítani a tekintetét a másikról. A hátrafeszülő nyak, amelyen az idősebb ádámcsutkája igézőn kidomborodott a bőre alól, a félig lehunyt pillák, és a halk nyögés, amely elhagyta az ajkait, megbabonázták őt. Tulajdonképpen saját magát büntette, mikor megtiltotta szerelmének, hogy kezdeményezzen. Ő volt, aki szenvedett, ő kívánta elviselhetetlenül a másikat, és ő volt az, aki most a saját szavainak megtörésére készült. A torka kiszáradt, ujjai remegni kezdtek, ahogy tekintetét végigfuttatta az idősebb testén. Beharapta az alsó ajkát, megakadályozva ezzel egy szemtelen nyögés kijutását. Érezte, ahogyan a vérnyomása lassan az egekbe emelkedik, nem kímélve egy bizonyos testrészét sem. Elkapta a másikról a pillantását, és igyekezett visszamerülni a magazin rejtelmeibe, igen kevés sikerrel. Tatsurou a fürdőszobába indult, majd, miután megmosta az arcát, ő is a kanapéra telepedett.
- Mit olvasol? – kérdezte a fiatalabbtól, áthajolva a válla fölött, és megtámaszkodva a teste mellett, a matracon, hogy belepillanthasson az újságba. Nehezére esett nem átkarolni a derekát, ujjaival nem férkőzni a ruhája alá, hogy – biztos kézzel kitapintva az érzékeny pontokat – rapszodikus táncba csábítsa a testét. Reflexből, majdnem még egy csókot is adott a fiatalabb arcára, de aztán legyőzte a késztetést, és tekintetét ismét a magazin felé fordította. Elképzelhetetlenül szenvedett a helyzettől. Remélte, hogy nem játsszák már sokáig ezt a macska-egér játékot kettőjük között, mert már mindene a másikért ordított. Hiányzott a lelkének, a testének, és az elméjének is. Legszívesebben azonnal, ott, helyben birtokba vette volna a másikat, és addig csókolta volna, amíg mindketten levegőért kapkodnak, de az elején eltökélte, hogy nem fog fejet hajtani, és tartani akarta magát néma ígéretéhez.
- Kera. Benne vagy te is. Illetve, a Karasu. Ti vagytok az öt arkangyal… - válaszolta Ryuuji csicseregve, miközben alig észrevehetően közelebb húzódott az idősebbhez.
- És, én ki vagyok?
- Te, Uriel.
- Mmm, és, mit tudok? – érdeklődött tovább a hosszú hajú.
- A zsidó mitológia szerint – kezdte, szembefordulva a másikkal. – te őrzöd a Pokol kulcsait… Te vagy a tűz istene – szemei kacéran villantak, miközben az idősebb arcától néhány centiméterre kiejtette a szavakat. – Szeretsz uralkodni… - Tatsurou úgy érezte, a szíve pillanatokon belül az utolsót dobogja. A vérnyomását körülbelül a feje fölött 10 centivel érezte, ujjai megfeszültek a kanapé kárpitján, ahogy a fiatalabb, oldalra hajtva a fejét, erotikusan búgó hangon közölte az információkat, mialatt tekintetét végig rajta pihentette. – Képes vagy rettegést és mennydörgést hozni a Földre. Te vagy a bűnbánat angyala… - Ryuuji még közelebb hajolt a másikhoz, tekintetét még mindig nem elszakítva tőle. Az idősebb kissé elhúzódott előle, de ő követte az ágy másik végébe, megtámaszkodva a teste mellett. A mondat végén beharapta az alsó ajkát, mire a magasabbnak elakadt a lélegzete, és még hátrébb húzódott tőle. – Te vagy a zene angyala… - hajolt egészen a másik ajkaira, de nem érintette össze őket a sajátjával. Mindkettőjük szemei nyitva voltak, így láthatta, ahogy az alatta fekvő pupillái igézően hatalmasra tágulnak, mintha ki akarnának törni az íriszéből. – A vágy angyala… - az utolsó mondatot szinte suttogva ejtette ki, kegyelemdöfés gyanánt, ujjai pedig – engedelmeskedve a rajta elhatalmasodó vágynak, az idősebb combjára csúsztak, és lassan elindultak felfelé. Tatsurou úgy érezte, megfordult vele a világ, de néhány pillanat alatt erőt vett magán, és elkapta a vészesen az övcsatja felé tartó kezet. Az elméjében a másodperc törtrésze alatt lejátszódó vívódás után végre sikerült megszólalnia:
- Büntetésben vagyok, nem emlékszel? – szavaira a fölötte térdelő szemei megvillantak, de, hogy a pillantása hitetlenkedő, rémült, vagy könyörgő volt-e, azt nem tudta volna megállapítani. Ajkaira, ezt a tekintetet látva, finom tónusú, kárörvendő mosoly kúszott. Semmiképpen sem fog engedni a másiknak. Feltett szándéka volt megvárni, amíg Ryuuji húzza a rövidebbet. Meg akarta mutatni, hogy őt nem lehet irányítani.
- Biztosan nem akarsz esetleg… kivételt tenni…? – próbálkozott a fiatalabb, de a hangjából kivehető volt, hogy pontosan tudja, ezt a játszmát – a kezdeti elsöprő siker ellenére is – elvesztette.
- Te döntöttél így, viseld a következményeit! Örülnél inkább, hogy egyszer tényleg azt csinálom, amit mondasz… - mondta, közben a másik arcán változó érzelmeket figyelve. Mindig volt tehetsége a színjátékhoz. A szíve jelen pillanatban is az ellenkezőjét diktálta annak, amit cselekedett. Utált veszíteni. Nem volt az ő stílusa, csak úgy fejet hajtani más akarata előtt. Ryuuji-nak igaza volt, mikor Uriel-ként jellemezte őt. Igenis szeretett uralkodni. Egy része legalábbis igen. A másik viszont teljes mértékben függött attól, akit szeretett. Szerelme hiánya már elviselhetetlen volt számára, főleg így, hogy minden pillanatban a közvetlen közelében volt. Nem érezte teljesnek magát nélküle. Ellenállhatatlan késztetést érzett rá, hogy egyszerűen csak megcsókolja a másikat. Hozzá akart bújni, belélegezni az illatát, és ölelni, mintha az élete múlna rajta. Kezdettől fogva leírhatatlanul szenvedett a tilalomtól, most pedig nyilvánvalóvá vált számára, hogy a fiatalabbnak is legalább annyira nehezére esik türtőztetnie magát, mint neki. – Most pedig mássz le rólam, ha kérhetem… - folytatta, és kezeit a másik derekára helyezve, eltolta őt magától, hogy kimászhasson alóla. Felállva a kanapéról a fürdőszoba felé vette az irányt. Fogalma sem volt, mit csinálhatna. Nem talált semmit, amivel lefoglalhatta volna magát, ha őszinte akart lenni magához, akkor pedig nem is akart találni. Ő Ryuuji-t akarta. Találnia kell egy hatékony és gyors módszert, amivel minél hamarabb ráveheti a másik idegeit, hogy feladják a küzdelmet. Őszintén nem értette magát, amiért néhány perce visszautasította a fiatalabbat. A pulzusa még mindig veszélyesen gyors volt, az éledező erekciójáról nem is beszélve, így jelen pillanatban az elméje sem tűnt túlzottan alkalmasnak nagyszabású tervek szövögetésére. Levette a pólóját, elrendezte a haját a hátán és a vállain, majd ismét kilibbent a folyosóra. Pontosan tudta, a fiatalabb mennyire szerelmes a hajkoronájába, a meztelen felsőteste pedig csak a hab volt a tortán. Elhaladt a kanapé mellett, a szeme sarkából figyelve a másik elgyötört tekintetét, amelyre néhány pillanat alatt sűrű ködfátyol ereszkedett, amint meglátta őt végigvonulni a nappalin. A konyhában egy pohárba vizet töltött magának, és a pultnak dőlve kezdett inni. Fejét hátrahajtva, lassan engedte le a torkán a kortyokat. Igazság szerint meglehetősen kényelmetlen volt számára ez a póz, de a tökéletes eredményért bármit kész volt megtenni. Mikor a pohara kiürült, felnyitotta addig félig csukott pilláit, és a kanapén fekvő szemébe nézve végignyalta az ajkait. Ryuuji már meg sem próbálta palástolni, mennyire szenved, megsemmisülten nyögött fel, és hanyatlott az ágyra, miután végignézte a műveletet. Az idősebb elindult vissza, a fürdőszoba felé, de félúton megállt. A másik szinte félve tekintett rá, majd egy elharapott „Kami sama” kíséretében megdörzsölte a homlokát, de nem állhatta meg, pillantását ismét Tatsurou-ra, helyesebben a felsőtestére, és a ráomló hosszú, sötét tincsekre függesztette. – Mi van? – kérdezte értetlenül a magasabb, de válasz gyanánt ismét csupán egy megigézett szempár pillantását kapta. – Melegem volt. – adta meg a magyarázatot, megvonva a vállát, és folytatta az útját. A helyiségbe érve körülnézett, hogy mit is csinálhatna, hogy ne tűnjön úgy, mintha tűkön ülve várná, hogy a fiatalabb belépjen. Moshatna fogat. Vagy fésülködhetne. Utóbbi mellett döntött, így leemelve a hajkefét a polcról, fésülni kezdte hosszú tincseit. Sok emberrel ellentétben, ő kifejezetten szeretett fésülködni. Hiába számított rá, Ryuuji megjelenése szabályosan sokkolta őt, a másikból áradó, tömény szexuális energia majdnem ledöntötte őt a lábáról. Gyilkos lassúsággal, hihetetlenül erotikus mozdulatokkal ahhoz a polchoz sétált, amely előtt Tatsurou állt, és lábujjhegyre emelkedve, a legfelső rekeszt kezdte átkutatni. Az idősebbnek nem volt helye hátrébb húzódni, így a másik teste majdnem súrolta meztelen mellkasát, amelyben a szíve éppen öngyilkosságot készült elkövetni. A póló felcsúszott a fiatalabb derekán, láttatni engedve ezzel a lámpafényben igézőn fénylő bőrét, és a csípőcsontját, amint kacéran a nadrágja korca alá bújik. – Mit csinálsz? – nyögte ki a hosszú hajú, hogy megtörje a pattanásig túlfűtött csendet.
- Körömlakklemosót keresek. – fordult felé magától értetődően. – De itt nincs. – azzal ismét a talpára ereszkedett, és nézelődni kezdett a fürdőszobában, a keresett tárgy esetleges búvóhelyeit kutatva. Szemei megakadtak a comb-magasságban elhelyezkedő polcon, amelyen a tisztítószereket tartották. Nem egyszer kellett már a mögül előhalásznia a lemosót, így tehát úgy gondolta, egy próbát megérhet… Kisebb terpeszbe állt, hogy lehajolhasson a falhoz, hátát ívbe görbítve, fél kezével pedig megtámaszkodott a polc tetején. Formás fenekét kidomborítva nyúlt a rács és a fal közé, ahol – legnagyobb megkönnyebbülésére – megtalálta a fiolát. Fogalma sem volt, hol kereshetné, ráadásul kifejezetten úgy emlékezett, hogy legutóbb, mikor használta, nem a helyére tette vissza. A hadművelete a vakszerencséje nélkül teljes kudarcba fulladt volna.
Tatsurou elhűlve figyelte a mozdulatsort, amit a fiatalabb az orra előtt hajtott végre. Levegőt venni is elfelejtett, mikor Ryuuji lehajolt előtte, ujjai ökölbe szorultak a kezében tartott hajkefe nyele körül. A lábaiból kiszállt az erő, így kezeivel támaszt keresve dőlt a mosdókagyló szélének.
- Jézus-Isten… - nyögte elhalóan, miközben nyelt egyet, de kiszáradt torka miatt még az is nehézkesen ment. Átvillant a gondolat az agyán, hogy itt és most letépje a másikról a ruhát, és – ahogy vannak, a fürdőszoba kövezetén, vagy akár így, a falnak támaszkodva – tegye őt a magáévá, de végül erőt véve magán, sikerült parancsolnia a testének. Úgy gondolta, ha már ennyit szenvedtek, mindkettőjüknek kijár, hogy maximálisan kiélvezzék a beteljesülés minden pillanatát. A fiatalabb – örökkévalóságnak tűnő, hosszú másodpercek múlva – felemelkedett, és, fejét hátravetve hátradobta a hajlongástól összekuszálódott tincseit.
- Mitsukaru! – mutatta fel a zsákmányt, elegánsan megforgatva az üvegcsét hosszú ujjai között. Finoman az alsó ajkába harapott, miközben elmosolyodott, majd, mintha mi sem történt volna, ahogy jött, kivonult a fürdőszobából. Tatsurou - miután az agya hellyel-közzel magához tért a másik előbbi akciója után maradt sokkból – néhány pillanatig próbálta lenyugtatni magát, de rövid úton arra a következtetésre jutott, hogy nincs már túl sok értelme tovább játszani ezt a színjátékot. Ebben a történetben már rég nem volt szó a Hello Kitty-színű nadrágról. Az akaraterejük, az önmegtartóztatásuk, és a büszkeségük harcolt egymással. Az első kettőből már a legelején igencsak kifogyott, így – engedve a rajta elhatalmasodó vágynak – a fiatalabb után indult. Nem érdekelte már, hogy elveszíti a játszmát, nem érdekelte, hogy ezzel fejet hajt a másik akarata előtt. Igenis fejet akart hajtani. Kellett neki, szüksége volt a párjára. A fürdőszobából kiérve, a hallban érte utol Ryuuji-t. Megragadva a csuklóit, testével a falhoz préselte őt, majd elengedve a kezeit, ujjai a pólón keresztül végigszántották a fiatalabb mellkasát, hasfalát, mintha emberöltőkkel ezelőtt tehették volna utoljára. Ajkait követelőzve a másikéira tapasztotta, amelyek készségesen fogadták közéjük férkőző nyelvét. Az utóbbi néhány óra folyamán kettőjük között felgyülemlő szexuális energia egyszerre robbant ki, amint ajkaik mély csókban forrtak össze, felforrósodott testük a ruhán keresztül feszülhetett egymásnak. Mikor a fiatalabb megérezte párja ajkait a sajátjára zárulni, ujjai azonnal elengedték a kezében tartott fiolát, mely hangosan koppanva a padlón, szégyenlősen a konyhapult mögé gurult. Mindketten belenyögtek a csókba, Ryuuji - átkarolva a másik nyakát – húzta őt még szorosabban magához, másik kezével pedig a pólója alá férkőzve ingerelte az idősebb bőrét, vágytól kapkodó érintéseivel. – Na, végre,… baka… - nyögte két csók között. - mit… képzeltél? – mondta szemrehányóan, miközben Tatsurou egyik keze a dereka köré fonódott, a másikkal pedig a fiatalabb fenekébe markolt, hogy - még közelebb vonva őt magához, merevedését a másikéhoz szorítva – ágyazhassa szerelmét a falba.
- Vártam… hogy… feladd. – válaszolt a hosszú hajú a feltörni készülő nyögésekkel küzdve, miközben egy pillanatra sem szakította el a másiktól ajkait.
- Tudtad, hogy… - kezdett bele újra Ryuuji, de párja ajkai ismét a mondat közepén hallgattatták el őt. - …csaltam?
- Mmm… Mit csináltál? - hangzott az elmosódott válasz, valahonnan a vállgödre környékéről, ahol az idősebb ajkai éppen a bőrének szakszerű megbélyegzésére készültek.
- Lefeküdtél aludni, és… Aaah, és bementem utánad, és… Ahh… levettem rólad a fülhallgatódat, aaahh… - próbált a fiatalabb értelmes, összefüggő mondatokat létrehozni, több-kevesebb sikerrel, mivel Tatsurou, félrehúzva a pólója nyakát, ajkaival aljas módon bekúszott a ruhadarab alá, és a kulcscsontját, mellkasát kezdte csókjaival ostromolni. - …és betakartalak, és… mmm… - fulladt a mondanivalója egy újabb kéjes nyögésbe - …megcsókoltalak, …ááh, álmodban.
- Mmm, aljas húzás volt… - dorombolta az idősebb, miközben csókjaival felfelé haladt a nyakán. – Aztán pedig még volt képed rám mászni, és tovább játszadozni velem, miután megszegted a saját szabályaidat… - suttogta a fülébe kéjesen, sokkal inkább megállapításként, mintsem kérdés formájában. Kezeivel a másik fenekébe markolva az ölébe rántotta őt, és – a hálószoba helyett – a néhány lépésre álló kanapé irányába indult vele. Ujjai a másik nyakán kalandoztak, külön figyelmet fordítva az érzékeny pontokra - az arcélére, és a tarkóján a hajtövére.
- Volt… - sóhajtotta a választ Ryuuji a szoba csöndjébe, ki sem nyitva közben a szemeit. Fejét oldalra hajtva feküdt Tatsurou alatt, a testét és a lelkét egyaránt felajánlva neki. Bízott benne. Szerette őt. Vele együtt érezte teljesnek magát. Nem tudta volna elképzelni az életét a jelenléte nélkül, ahogyan pontosan tudta, hogy a másik is ugyanígy érez vele kapcsolatban. Az ultimátum egyszerű. A Sors megadta neki, az ő feladata pedig már csak az, hogy megtartsa ezt az ajándékot…
Jóéjjt^^ *azértnemírjahogyOYASUMImertakkorbekellmásolniakanjivalisésahhoznincskedveXD*
|
