Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/323567
|
2010-09-05
Hááájjj, Babák, gáz dolog, tudom, hogy még 1.03kor is képes vok feljönni, deh m1, hagyjuk :D
[Deriosz is megjegyezte :D :D]
mindössze azt szeretném közölni, hogy kész a 11. fejezet, és nincs benne a dolog ^^" azt történt ugyanis, mint mialőtt összejöttek, hogy elhúztam a beszélgetést nagyon, na itt is elhúztam a dolgokat, úgyhogy a szex csúszik a 12. fejezetre, de abban tényleg benne lesz, mondhatni arról szól majd az egész... :D
namost a kérdés: felrakjam-e most, vagy majd reggel? nyömm, szerintem majd inkább holnap... ugysem tudok majd a héten irni sztem... :Zz
nah mek is, mert anyám kikloffol, h még fent vok xD
Puszaaa<3
Nyah, tudom, hogy itt nem látszik, de reggel van XD
[illetve dél,mint 12 óra, de az most mindegy, én most keltem fel...^^"]
amint ígértem, felrakom a 11.fejezetet:
11#
A pénteki próba már csak demo verziója volt a tényleges munkának, mivel a szám kész volt, a fotózás és a ruhapróba megvolt, a felvételek is megvoltak már, és eleget próbáltak már ahhoz, hogy vasárnap működjön a dal. A tagok szanaszét hevertek a próbaterem különböző pontjain, egyesek a falnál álló kanapét és foteleket vették birtokba, volt, aki szimplán letelepedett egy-egy székre az asztalnál, vagy éppen hátát a falnak vetve ült a földön…
Ryo, aki egy távolabbi széken ült, egy dohányzóasztal mellett, azon kezdett gondolkodni, hogyan férhet be ennyi ember egy ekkora próbaterembe, és hogyan nem tűnt fel eddig, hogy az ilyen kicsi…
Dunch, aki Hiroto-val és Taizo-val egyetemben a fal tövében terpeszkedett, azon töprengett, vajon a mellette ülő szőkeségen milyen alsó van, mert előtte való nap egy beszélgetés során felmerült ez a kérdés, és kíváncsi volt, hogy azt vette-e fel, amit megbeszéltek. Ahhoz viszont túl lusta volt, hogy arra fordítsa a fejét, és megkérdezze tőle, így maradt a filozofálgatás…
Tatsurou a terem közepén álló asztal melletti székek egyikén foglalt helyet, és ott ébredezett, mivel a semmiért is fél 8-ra kellett bejönniük, ráadásul Ryuuji késett, így nem nagyon volt kinek a kedvéért felébredni.
- Szerintetek próbáljunk? – tette föl a kérdést Satoshi valahonnan a kanapé matracai közül, olyan hangsúllyal, mintha túlságosan is érdekelt lenne az ügyben.
- Csak két énekesünk van. – mormogta Tatsurou hasonló módon a karjai takarásából válasz gyanánt, mivel úgy döntött, nem küzd az álmosság ellen, inkább bepótolja az alváshiányt.
- Majd a Ryuuji szövegrészeit beénekli Hiroto. – vigyorgott Satoshi, és felemelte a fejét, hogy megnézze, mit reagál a szóban forgó gitáros.
- Hiroto-nak bot-hangja van. - Jelentette ki Dunch, oda sem fordítva fejét, mivel épp a kinti tájat tanulmányozta az ablakon keresztül, ám ekkor egy erőteljes oldalba könyökölést érzett a fiatalabb részéről, amire már elszakította tekintetét a kopasz őszi fák látványától. – De miért? Tényleg az van… nem véletlen, hogy Mizuki és én szoktunk vokálozni. Azt hitted, nem tudjuk, miért nem szoktál mikrofont kapni a koncertjeiteken az Alice Nine-nal…? – kérdezte egy kihívó vigyorral, mire Pon meghúzta az egyik tincsét és sértődötten hátat fordított neki.
- Mit mondanánk a fanoknak? – vetette föl Tatsurou, visszatérve az előző kérdéskörhöz.
- Nem halt meg, csak nincs itt… ha meg meghalt, és azért nincs itt, majd eltussoljuk valahogy. – nézett ki Satoshi a párnák közül, de látva a másik szúrós tekintetét, inkább visszahúzódott azok takarásába. Ekkor az előbb említett a hidegtől kipirult arccal nagy robajjal berobbant a terembe. – Tehát mégsem halt meg. – állapította meg a másik énekes halkan, mivel, ha szemmel ölni lehetne, ő már áldozatul esett volna Tatsurou sötétbarna íriszeinek.
- Ohayou~! – trillázta az újonnan érkezett, s közben átdobta lila kabátját a termen, ami végül a fogas egyik akasztóján landolt. – Miért vagytok ennyire életteliek? – kérdezte, miközben odasétált szerelméhez, mélyen, érzékien megcsókolta, aztán, mint egy elkényeztetett házikedvenc, kérdés nélkül az ölébe telepedett. – Most megint mi van? – kérdezte értetlenül, mivel mindenki döbbenten nézett rájuk, Satoshi-t és Shuu-t leszámítva, mert ők vigyorogtak.
- Ennyit arról, hogy nincs köztetek semmi… - mondta előbbi jól szórakozva.
- Ezt mikor mondta bármelyikőnk is? – kérdezett vissza a másik, de látszott rajta, hogy nincs ínyére a téma. Satoshi ekkor párjára pillantott, aki nemet intett a fejével, mire az idősebb felkelt a kanapéról, odament a párocskához, és úgy kezdett beszélni, hogy csak ők hallják.
- Ezek összejöttek?! – kérdezte elképedve Nii a még mindig jót derülő Shuu-tól.
- Össze. Miért, nem jók együtt?
- De, persze, nem azt mondtam, csak ez most szíven ütött. Mi hogyhogy nem tudtunk róla? – nézett körbe a döbbent arcokon.
- Nem említették, gondolom.
- Akkor te hogyhogy tudsz róla? És Satoshi? – nézett rá gyanakvón a gitáros.
- Mikor össze voltak veszve, megpróbálta kiszedni belőlük, mi bajuk van. És elmondta nekem. Én már akkor is fogadni mertem volna rá, hogy össze fognak jönni… - mondta mosolyogva. Szerintem aranyosak együtt…
Közben Satoshi visszatért a hőn szeretett kanapéjához, és visszadőlt a puha párnák közé.
- Fáradt vagy? – nézett Shuu a matracok közt bújó szerelmére, miközben kinyújtotta a kezét, és összekulcsolta az ujjait a másikéval. Satoshi halvány mosollyal bólintott.
- Nem könnyű ennyi ember munkáját összehangolni két héten keresztül… amiatt a kettő miatt – bökött fejével a gerlepár felé – is én kaptam a hidegzuhanyt… a fotózáson csináltak pár… khm, kifogásolható dolgot, ami szemet szúrt a vezetőségnek. De szerencsére, amikor meglibbentettem, miket érhetünk el a rajongóknál, ha akár csak néhány enyhébb képet megmutatunk, elmúltak az aggályaik…
- Megérte nem? Csak nézz rájuk, boldogok…
- Szeretlek, Shuu. – mondta az idősebb, és hozzádörgölőzött a másik kinyújtott kezéhez. A fekete hajú erre felkelt a fotelből, amiben eddig ült, feltérdelt az ágyra, megtámaszkodott Satoshi teste mellet, és megcsókolta őt. Az énekes viszonozta a kezdeményezést, közben pedig felült a párnák közt, így már kényelmesen folytathatták tevékenységüket. – Én is szeretlek… - felelte a másik szemébe nézve, mikor megálltak, hogy levegőhöz jussanak.
- Nem kéne követnünk a példájukat, Tatsu? – vetette föl Ryuuji, a szenvedélyesen smároló Satoshi és Shuu felé pillantva.
- Szerintem is jó ötlet… - válaszolta, pajkos mosollyal az arcán, azzal ajkait a fiatalabbéra tapasztotta, végérvényesen lezárva ezzel a beszélgetést. Ryuuji viszonozta a csókot, átkarolta a másik nyakát, egyik lábát pedig átvetette a combjai fölött, így szabályosan az ölében ült. Az irányítás kezdetben az idősebbé volt, de aztán hagyta, hogy a másik domináljon, így csak élvezte, hogy a csók heve viszi magával, s tűrte, hogy a másik tépi, marja az ajkait, miközben kezével a háta mögött, a szék támlájának támaszkodik, így préselve őt a fa és saját teste közé. Néha a fiatalabb megszakította ajkaik játékát, és csókjait inkább Tatsurou nyakának, arcélének szentelte, miközben elégedetten hallgatta, hogyan próbálja az visszafojtani feltörni készülő nyögéseit több-kevesebb sikerrel.
- Szerinted melyik a seme? – kérdezte Hiroto a mellette ülő Dunch-tól, mivel egy ideje már mindketten énekesük édes szenvedését figyelték, a rá irányuló csókok kereszttüzében.
- Tats… várj, most hogy így kérdezed, nem tudom… inkább Ryuuji. – mondta bizonytalanul a basszeros.
- Nem tudom, én inkább Tatsurou-t tudnám elképzelni fölül…
- De hát nézz már rájuk! Szerinted itt melyik a seme?! Nem látod, hogy tépi? Azt tesz vele, amit csak akar, látszik rajtuk…
- Fogadunk? – húzódott a pöttöm szája kacér mosolyra.
- Benne vagyok, fogadjunk! Ha én nyerek, a következő koncerten beleveted magad a közönségbe…
- Rendben… - mérlegelt az alacsony, kicsit megrettenve, ahogy belegondolt, mit is jelentene ez számára - ha én nyerek… - mímelt töprengést – mondjuk, ha én nyerek, egy éjszakát velem töltesz, és te leszel alul! Hm? – nézett rá kihívóan. Dunch nagyot nyelt, és elkerekedtek a szemei, de nem szólt semmit.
- Állom! – mondta végül magabiztosan. – Mizu, elvágod a fogadásunkat? – fordult a gitároshoz, aki szó nélkül tette, amit kért.
- Meg sem akarom tudni, miben fogadtatok… - csóválta a fejét, mert ismerte már őket, és tudta, hogy ennek nem lehet jó vége.
na most ide mit írjak? tudjátok mi lesz a következőben, ami ebben volt elmondtam az előzőnél, szóval nem igazán tudom már kommentálni...
szerintem ma írom a 12.-et, mert még nincs itthon apám, este jön, és akkor délelőtt megtanulok, este meg majd megírom...
Sayounara~!
さようなら~!
|
