Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/323567
|
2010-08-19
Ohayou :]
お早う :]
Nah hát tnap jól sikerült ez az 'elkezdem megírni a fejezetet aztán elmegyek tusolni' című történet :D
Az történt ugyanis h kib*szott késő volt már, és én elkezdtem ugye megírni, csak be is fejeztem, és már 1 óra vt, és nem mentem el tusolni...úgyis voltam reggel, meg nem is voltam izzadt szval nem gáz, de azért jól elterveztem...fele se ugy lett :D
GYÁÁ, REPÜLŐŐŐŐ ^^
*gyerekesen ujjong*
Megint kib*sztam magammal XD
Ugye lefeküdtem negyed 2kor, ma meg kelek fél 9kor...csöppet vaygok fáradt ^^
sztem még visszafekszek mert alig birom tartani magam XD
csak előtte kijavítom a yaoi végét mert az nem tetszik, meg elmek tusolni...XD [De most tényleg :$]
Meghalok, ha sokat kell még várnia House of Madpeak-re...ha ugy kell elmennem nyaralni h nics meg, az dühítő lesz...:Zz
Egyszerűen imádom azt a számot...37 mp-et hallottam belőle [meg láttam] de imádom^^ Hiába, a Zoro az én bandám...ők nekem vannak kitalálva :]
mindjárt kijavítom a fejezet végét és felrakom...
na itt is van:
5#
Az októberi időjárás nem hazudtolta meg önmagát, a szerda reggel sűrű köddel kezdődött. Ryuuji számára átlagosan indult a reggel, leszámítva a tejfehér párát, ami a városra ereszkedett, ezáltal a forgalom a szokottnál is lassabban haladt. Utálta, hogy ő lakik a legmesszebb a stúdiótól, mert ilyen esetekben mindig ő ért be legkésőbb. Utált késni. Utálta, hogy a néni a lépcsőházból minden héten fel akarta jelenteni csendháborításért. Utálta az almás palacsintát… azt szörnyen utálta. Utált forgalmi dugóban ülni, ahol az ember nem tehet mást, mint hogy értelmetlen dolgokon gondolkodik, és egész napra rossz kedve lesz. Utálta a telet. A havat… azt viszont szerette. Olyan fehér és ragyogó… egyszerűen gyönyörűnek találta. Az angyalkákat is szerette. Mindig megmosolyogtatták, amikor karácsonykor a boltok kirakatában ott lógtak az ezüst szárnyacskájukkal, és hárfáztak. Rendületlenül, éjjel nappal hárfáztak. Őket nem érdekelte a köd és a tél, nem érdekelte a szomszéd néni, és nem érdekelte, hogy mennyit késnek a dugó miatt. Biztosan boldogok voltak… Azt is szerette, amikor bambult, és olyankor gyorsan telt az idő. Mint most is. A dugóban. Vagy a megbeszéléseken, a stúdióban. Olyankor nem szerette. Olyankor mindig lemaradt, és meg kellett kérdeznie valakit, hogy miről volt szó. Általában Yuuya-t. Yuuya mindig figyelt. Yuuya nem szólt soha semmit, de mindig figyelt. Kivéve, ha ivott, mert akkor egy elefántnyi nyugtató sem lett volna elég hozzá, hogy csendben maradjon. De Yuuya-t mindenki így szerette. Ryuuji szeretett Yuuya-val beszélgetni, mert ő mindig megértő volt. Sosem ítélkezett, csak tanácsot adott. Jelen pillanatban viszont Ryuuji semmit sem szeretett volna jobban, mint beérni a munkahelyére, és elsunnyogni, hogy több mint fél órát késett. [De valahogy utóbbira nem látott sok esélyt.]
Miután a beérést sikeresen végrehajtotta, már csak a sunnyogás maradt volna, de az teljesen kiment a fejéből, amikor a próbaterembe lépve meglátta Tatsurou-t, amint hátát a falnak vetve beszélgetett Satoshi-val.
- Ohayou!
- Szia, Ryuu – köszönt Satoshi – Tatsurou-val éppen azt beszéltük meg, hogy mi itt milyen keményen dolgoztunk, amíg ő otthon tespedt a jó meleg takarók alatt, nee, Tatsu? – kérdezte a magasabbtól vigyorogva.
- Hai hai, Sato, csakhogy Ryuuji a távollétemben, úgy sejtem, a szabadideje tekintélyes részét nálam töltötte. – közölte a legidősebb, kellemes színt adva ezzel az említett arcának.
- Hm, valóban, Ryuuji? Erről nem is meséltél… - kezdte volna, de a kérdezett a szavába vágott, mielőtt bármit is mondhatott volna.
- Ne kombinálj! Te meg ne híreszteld mindenkinek! Mint az oviban, komolyan mondom! – szólt rájuk ingerülten, mert nem szerette volna, ha délutánra a fél Danger Crue arról beszélne, hogy ő Tatsurou barátnője… szerencséjük, hogy a vezetőséget nem érdekelte túlzottan ez a téma. Más kiadótól már a gyanú miatt is kirúgták volna őket. Ha kiderült volna, hogy igaz a pletyka, annak pedig még súlyosabb következményei lehettek volna. De szerencsére nem volt igaz, így nem volt minek kiderülnie…
A közös szerzemény munkálatai lassan de biztosan haladtak a kész felé, de még nagyon nyersnek volt mondható az egész. Mizuki például előhozakodott valami szörnyen nyálas dallammal, amit akusztikus gitárra írt. Mikor finoman megemlítették neki, hogy az nem lenne éppen egy nyerő választás, megsértődött, és elhagyta a próbát.
Ezek szerint jól sikerült a randija – gondolta Tatsurou mosolyogva, és ezzel egyidőben önkénytelenül is Ryuuji-ra nézett. Vajon mit reagálna, ha elhívná valahová?
…Kezdett már elege lenni az egyre hülyébb ötleteiből… lányokat szoktak randira hívni! Ez a romantika nagyon nem vallott rá… muszáj lesz csinálnia valamit.
Véghe is... a hosszát most nem figyeltem...asszem megkegyelmezek nekik és a következőben összejönnek... de az is lehet, hogy hagyom még őket egy kicsit szenvedni :P majd meglátom...
Sayounara minna^^
さようなら 皆^^
|
