Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/323567
|
2010-10-13
Hájhááj^^
Mai nap tiszta nagy vt... jól elröhögtünk Kincsővel, meg láttam egy dolgot Zoliékkal kapcsolatban is, csak sajnos Kincső nem, mert bioszon elültették [XD] és nem tudtam neki szólni és ideges volt és pont nem nézte, meg am az egész nap naon nagy vt... nagyon be vtunk állva, aztán meg feljött ugye Kincső és akkor is :D
Nem kezdem most leírni h miket beszéltünk, mert sztem fárasztó lenne a külső szemlélők számára, úgyhogy maradjunk csak az említés-szinten vett részleteknél :D
Am b*sszátok, esküszöm h nem direkt csinálom, tényleg nem, de megint tovább írtam tnap egy fejezettel és még mindig nincs vége XD de sztem am már tuti... ^^"
am tök cuki vt bioszon, mert úgy vt h így Zoli ott szenvedett, unatkozott, de nagyon nagyon látványosan szenvedett, meg am én reggel láttam rajta h naon kómás, szval gondolom naon fáradt is vt, szval szenvedett... és így már nagyon nem tudott mit csinálni, Tibi meg így nagyba csinálja mellette a feladatot, nem is figyelt rá, de közbe Zoli így b*sztatta, mint szokta, de ez semmi, hanem így már mindenfelé hajtogatta a fejét, naon szenvedett, és ráhajtotta Tibi vállára, Tibi meg ráhajtotta a fejét Zoli fejére... annyira cuki volt ^^ olyan tökjó :]
meg most kikísértem Kincsőt a buszmegállóba és elmeséltem neki... az is k*rvanagy vt :D már mindenfélét kibeszéltünk ami Zolival kapcsolatos és mondta Kincső h megállapította h Tibinek is kék szeme van... mondom én azt tudtam, mert nekem az úgy világít... és mondja h neki meg Zolié olyan h világít... mondom nekem nem, de mostmár tudom, mert megnéztem, mikor mondtad... mondom ez pont olyan, mint h én mondtam neked h nézd meg a száját mert k*rva jó [:D]
de ez a...:
- Tökjó a szája. Meg a szeme is tök szép.
- Meg az orra se oylan rossz... tökjó végülis. Mindjárt kijön, hogy nekünk valójában tetszik Zoli...
- Nekem tetszik.
- Nekem is.
ez k*rvanagy volt :D
meg ez a...:
- Nagyon magas.
- Valóban. Nagyon magas.
- De nem rossz.
- Nem, valójában nem. Tökjó.
- Igen, valóban.
- Én szeretem, ha valaki magas...
áhh ezek akkorák vtak :D
nah de mindjárt mek mert írni akarom tovább a yaoi-t...
csak előtte felrakom amit tnap írtam...
17#
- …és neked van valamilyen más állatod? – kérdezte Mizuki érdeklődve, miközben beléptek az előtérbe.
- Most éppen nincs, de mikor kicsi voltam, mindig volt valamilyen halam, és akarok venni egyet… Tudod, olyan bajszos halat, azt úgy szeretem…
- Harcsát.
- Igen-igen, azt, csak ma valahogy olyan szétszórt vagyok… - mondta Ryuuji bólogatva.
- Ilyen a szerelem… - szólalt meg a másik vigyorogva, mire kapott egy oldalba könyökölést az énekes részéről.
- Mintha te nem tudnád, milyen! – mondta az, felhúzva az orrát.
- Lehet, de nekem kevésbé égő, ha elfelejtek gitározni, mivel vannak rajtam kívül 3-an ezen a poszton, mint neked… - jelentette ki továbbra is széles vigyorral a képén.
- Na, mostmár maradj szépen csendben, mert erre már nem tudok mit mondani! – azzal kezét a gitáros szájára tapasztotta, majd mindketten nevetni kezdtek.
- Sziasztok! - köszönt Ryuuji, amint beléptek a backstage-be.
- Mmm, hello… - dorombolta Tatsurou, miközben végigfutatta tekintetét a másikon, aztán kezét a derekára csúsztatva magához húzta. A többi tagnak volt szerencséje testközelből végignézni, hogyan képes intenzív helyváltoztatásra Tatsurou nyelve, ami a koncert miatt feszült Satoshi-t már igencsak kezdte feszélyezni, így csöppet sem erőltetett módon krákogni kezdett.
- Problémád van, Sato? – nézett rá Ryuuji kérdőn, miközben ő is átkarolta párja derekát.
- Titeket egyáltalán nem zavar, hogy mások is itt vannak?! – kérdezte hitetlenkedve a másik énekes.
- Bírd már ki ezt a fél napot, aztán nem kell többet látnod minket… vagy az ügyeletes Danger Crue-s gerlepár címeteket félted tőlünk…? – mondta Tatsurou gúnyosan.
- Dehogy féltem, de hát… - kezdte volna felháborodva, de a többiek leintették.
- Hagy már őket, Satoshi, kibírod már ezt a néhány órát… különben sem fognak minden percben smárolni! – vetett Nii szigorú pillantást az említettek felé. – Te meg el ne képzeld – fordult Mizuki-hoz – hogy majd kimentünk, ha rontasz… meg kellene inkább tanulni a szólamodat! – azzal tüntetően elvonult, kivonva magát a beszélgetésből.
- Neki meg mi baja? – kérdezte Ryuuji, miközben a gitáros után nézett, mert úgy tűnt neki, mintha lemaradt volna valamiről.
- Én nem tudom, ne engem kérdezz! – vágta rá Ryo tiltakozva. Az énekes kicsit furcsállotta a helyzetet, de végül nem szólt semmit.
- Ryuuji-kun következik! – hallatszott a háttérből a sminkes hangja, mire az említett kelletlenül feltápászkodott a helyéről, ami nevezetesen Tatsurou-t foglalta magába, de mielőtt még elindulhatott volna, szerelme visszahúzta őt egy rövid csókra, ami aztán valahogyan mégsem sikerült olyan rövidre. Satoshi árgus szemekkel figyelte a műveletet, amíg nem kényszerült ő is helyváltoztatásra, mivel a fodrász Shuu nevét kiáltotta, a basszeros pedig nevezetesen Satoshi ülőhelyét képezte. Az idősebb lemászott Shuu-ról, és félrehúzódott az útból, hogy elengedje a másikat, miközben Ryuuji-t figyelte, aki valamilyen titokzatos visszahúzó erőhatás miatt meglehetősen lassan haladt a sminkes asztala felé.
- Várj csak, Shuu…! – azzal elkapta a hosszú hajú csuklóját, maga felé fordította, és egy csókba rántotta. Éhesen falta szerelme ajkait, nem kis meglepetést okozva neki ezzel, de a fiatalabb sem kérette sokáig magát, hamarosan átvette az irányítást, nyelvét az énekes ajkai közé csúsztatta, kezével pedig végigsimította az oldalát, és megállapodott a fenekén.
- Ha jól emlékszem, kettőnk közül te találtad ki, hogy a munkahely tabu... – nézett Shuu kérdőn a másikra, mikor megálltak.
- Az eddig volt! Mostantól, amit ők csinálnak – mutatott hüvelykujjával a másik két énekes felé – azt csináljuk mi is! – jelentette ki Satoshi teljes meggyőződéssel.
- Úgy gondolod, hogy ez a probléma megfelelő megoldása? – kérdezte a basszeros elnéző mosollyal.
- Úgy! – vágta rá az idősebb, és bólintott is hozzá.
- Miért nem jutott eszedbe hamarabb…? – nézett az ég felé Shuu színpadiasan, majd egy apró búcsúcsókra újra a másik ajkaihoz hajolt. Mikor végre elindult, hogy végre elfoglalja a helyét a fodrász tükre előtt, éppen összetalálkozott Ryuuji-val, és ahogy egymás duzzadt ajkaira pillantottak, mindkettőjük arcára önelégült vigyor kúszott, és nevetni kezdtek…
ehhez a bajszos halas dolgohoz lenne egy csöpp hozzáfűzni valóm: a multkor suliban harcsapaprikás volt és Kincső bajszos halnak nevezte, mert úgy gondolta, hogy úgy jobban fel tudom idézni, melyik halról van szó, és ezen nagyon röhögtünk :D
nah mostmár tényleg nem tudom tovább húzni, úgyhogy, ha még a következőben sem lesz vége, megengedem, hogy megkövezzetek :]
Máááóóóó^^
jajajaja el ne felejtsem:
お誕生 美 お目出度う 左迅一君! *idülten vigyorog*
Otanjou bi omedetou Satoshi-kun! ^^
nyááááá >"_____________"< dejóóó :D Sato 26~! :D *most idióta* :D
nah de télleg mek mert írni akarok és szorít az idő... *színpadiasan sóhajt* :D
Puuusssza^^
|
