Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/323567
|
2010-09-17
Kecsegtet... XD *idiótán vigyorog*
be vok most állva... mondjuk nem annyira mint tegnap a sörtől... XD jövök nagyba teveclub-ra és eszembe jut az a szó h 'kecsegtet' XD
am tiszta nagy, tnap apám frissítette a firefox-ot és most vannak iylen skin-ek [persona-k] és most azzal avgyok el... volt már beállítva GazettE-s meg most L-es van... ^^
nah deh nem ezért vagyok itt, hogy fölöslegesen koptassam a kezemet meg a billentyűzetet, hanem mert megírtam a fejezetet, amint mondtam tnap, könynen jött az ihlet, ma már csk épphogy be kellett fejezni, meg néhol belejavítani, úgyhogy kész is, mindjárt kezdem a következőt... :]
[am tök aranyos a Firefox, mostmár nem ilyen pontokkal húzza alá a helyesírási hibát, hanem hullámos vonallal, annyira cuki, tökre tetszik... :]]
13#
Hiroto zaklatottan forgolódott az ágyában, mielőtt zihálva felriadt volna... Álmában éppen Dunch-ot elégítette ki orálisan, nem kis örömet lelve a tevékenységben. Szinte érezni vélte a másik bőrének illatát, hallani vélte az elégedett nyögéseket, melyeket a nyelve játékával váltott ki a basszerosból… Hosszú percekbe tellett, mire magához tért és sikerült lenyugtatnia magát. Miután hirtelen felült az ágyában, erőtlenül dőlt vissza, és fejét a párnába temette. Egy darabig így maradt, majd, miután már egyáltalán nem kapott levegőt, kelletlenül kimászott az ágyból, és a fürdőszoba felé indult.
- Baszd meg, Hiroto! – mondta a tükörképének a csap szélére támaszkodva. – Mi van veled?! Te szeretsz irányítani, nem hagyhatod, hogy magába bolondítson! A legjobb barátod, kontrolláld már magad, az Isten szerelmére! – vetette a saját szemére, majd jéghideg vízzel megmosta az arcát. - Ha a legjobb barátod, miért akarsz lefeküdni vele? – szólalt meg egy idegesítő hangocska a fejében. – Kíváncsi vagy, mi? Akkor miért bámulod őt a szünetekben és a próbákon, hm? Csak nem szerelmes vagy? - A gondolatok nem hagyták nyugodni a gitárost, csak úgy kavarogtak a fejében.
Amint Ryuuji kinyitotta a szemeit, élénken visszatértek az éjjel történései. Elmosolyodott. Oldalt fordult, és Tatsurou-t nézte, aki még mindig mélyen aludt. Arca kisimult volt, pillái meg-megremegtek. Ryuuji ismét megállapította, hogy alvás közben nagyon aranyos és van benne valami kisfiús ártatlanság. Ébren ez már nem kifejezetten látszik… - gondolta, miközben arcára elégedett vigyor kúszott. Nézte még egy darabig a másikat, aztán úgy döntött, ideje lenne valami reggeli után nézni, mert már félő volt, hogy felébreszti az idősebbet a gyomra korgásával. Hiába, a tegnap este folyamán alaposan kifáradt… Sajnálatos módon Tatsurou éppen úgy feküdt, hogy a fiatalabb nem férhetett hozzá a szájához, ezért adott az arcára egy apró puszit, mielőtt kikelt volna az ágyból. Lezuhanyozott, felvett egy alsót és egy elnyűtt, muffin-t ábrázoló babakék pólót, aztán keresett egy kötényt, amit maga elé kötött, és nekiállt tükörtojást sütni…
>> Rezgő figyelmeztetés << – villogott az ablak Hiroto monitorjának kijelzőjén. Már legalább a harmadik volt ezen a beszélgetésen belül. Szegény Shou az éter másik végén… biztosan nem élvezet olyannal beszélgetni, aki csak testben van jelen, illetőleg még úgy se… És már megint! Nem megy most ez a chat-elés, pedig nem beszélt a többiekkel már legalább egy hete. Nehéz az élet, ha az embernek két bandája van! Ezeket végig gondolva inkább úgy döntött, nem rabolja tovább barátja idejét, így inkább elköszönt, és kijelentkezett. A beszélgetőpanelt is csak azért nyitotta meg, hogy valamivel lefoglalja magát. És akkor ott van még az a fogadás is… Nem gondolta volna, hogy a másik belemegy… Egyáltalán nem úgy tervezte. Azt gondolta, Dunch majd szépen meghátrál, ha elővezeti az ötletét, de nem így történt. A kíváncsiság szörnyű dolog. Remélte, hogy legalább megkövezték, aki kitalálta.
Ryuuji elmélyülten piszkálta az éppen sülő fehérjét, mikor idegen telefoncsörgést hallott. Rögtön kapcsolt, ezért sietett a nappaliba, mivel tudta, hogy Tatsurou a pulcsija zsebében tartja a telefonját, és tegnap este valahol arrafelé szabadította meg szerelmét a ruhadarabtól. Nem akarta, hogy a másik felébredjen, ezért sietve kezdett kutatni a felső után, amit rögtön meg is talált, és a készülék valóban ott csörgött a zsebében.
- Moshi-moshi, Ryuuji desu. – szólt bele, miután megnyomta a ’felvesz’ gombot.
- Szia, Hiroto vagyok, Tatsurou merre van? – érdeklődött a gitáros a vonal másik végéről.
- Még alszik… - válaszolt némi gondolkodás után, de végül úgy döntött, a szőkeség enélkül is tudná, mi az ábra…
- Á, értem, végül is, jó leszel te is…
- Miért, mit szerettél volna?
- Ano… igazság szerint volt egy fogadásunk Dunch-csal, és ti voltatok a tárgya.
- Az igen! És megtudhatnám, miben is fogadtatok?
- Bocs, az… nem publikus. – hallatszott a válasz a vonal túlsó végéről. Ryuuji érezte Hiroto hangján, hogy kellemetlen számára a kérdés.
- Na, jó, mit szeretnél, mert odaégetem a tükörtojást…? – kérdezte az énekes türelmetlenül, mert az étel illata már a szobáig terjedt, amiből feltételezte, hogy le kellene venni a tűzről.
- Ano… azt szeretném megtudni, melyikőtök volt a seme…?
- Háh! - fojtott el Ryuuji egy spontán nevetési rohamot. - Bocs, az nem publikus! – azzal bontotta a vonalat, és máris sietett a reggelihez, remélve, hogy még ehető állapotban van.
- Komolyan nem értem Tatsurou-t! Én nem bírnám elviselni… – tette le a gitáros fáradtan a telefont. - Ráadásul nem tudtam meg semmit. – gondolta bosszúsan, és úgy döntött, keres valami könyvet, az mindig megnyugtatja, hátha elterelődik a figyelme a két lábon járó kísértésről, aki minden szabad percében lefoglalta a gondolatait. Valahonnan előkerítette az egyik gimis kötelező olvasmányát, amit annak idején nem olvasott el, mert túlságosan lefoglalta az akkori bandája. A harmadik fejezet után letette a könyvet, mert úgy vélte, túl szexuálisan írták, ugyanis minden mondatban talált valamit, amit félreértett… Ezzel pedig igazán semmit nem segített magán…
- Mmm, mit csinálsz? – hallotta a rekedt hangot Ryuuji, aztán megérezte a derekát körül fonó kezeket, majd az ajkakat a nyakán.
- Mosogatok, édesem, de ha nem hagysz, akkor nem tudok. – mondta a fiatalabb türelmesen.
- Miért?
- Mert a kultúrált emberek tányér fölött eszik a reggelit, ami ennek következtében koszos lesz. Tényleg… te nem kérsz valamit enni?
- Én téged kérlek reggelire… - mormogta az idősebb, mivel még mindig túlságosan el volt merülve párja bőrének kényeztetésében.
- Tatsu~, mosogatok, légy oly kedves, és hagyjál, legalább ezt az egyetlen szerencsétlenül járt tányért…! – kérlelte a másikat, mert kicsit elege volt már belőle, hogy az nem ért a szóból. – Addig döntsd el inkább, mit szeretnél enni…! Ryuuji, mivel eltűntek róla a kezek és az az igen kellemes száj, nyugodtan befejezte az edény tisztítását, aztán eltörölte a vizes tányért. Megtörölte a kezét, aztán, még fel sem foghatta, mi történt, mikor háta nagy erővel a falnak csapódott, és a másik követelőzően ajkaira mart.
- Talán nem voltam elég világos? - kérdezte Tatsurou, éppen csak annyira távolodva a fiatalabbtól, hogy ne a szájának beszéljen, de még mindig a falhoz szorítva őt. Ryuuji meglepetten nézett rá, váratlanul érte a ’támadás’. Látta a szikrákat a másik szemében. Megszülettek, majd elégtek, visszahullva a sötét írisz legmélyére. Szinte hallotta a néma ordítást, melyet ez a tekintet üzent neki, miután végigpásztázta testét: Akarlak! Az idősebbnek ez az oldala eddig rejtve volt számára, de nem lett volna ellenére megismerkedni vele… - Én rád éhezem! – folytatta a hosszú hajú, majd lecsapott a másik félig elnyílt ajkaira. Ellentmondást nem tűrően csókolta, szinte véresre harapta szerelme száján a bőrt. A fiatalabb ajkai engedelmesen szétnyíltak, szabad utat engedve Tatsurou nyelvének. Mikor már nehezen kaptak levegőt, kénytelenek voltak szétválni. Az idősebb néhány pillanat leforgása alatt mérlegelt, aztán a gyorsabb megoldás mellett döntött, így egy határozott mozdulattal, a varrás mentén szétszakította Ryuuji pólóját, aztán lehámozta róla az anyag maradványait is. A fiatalabb elképedve figyelte, hogyan gyilkolja meg a másik a legkényelmesebb pólóját, de határozottan tetszett neki ez a Tatsurou, így karjait a nyaka köré fonva újra magához rántotta. Tömény, ellentmondást nem tűrő szexuális energia. – Jelen pillanatban így tudta volna jellemezni szerelmét, de a saját reakciói alapján, amelyeket ez a viselkedés kiváltott belőle, kételkedni kezdett, melyikük is kívánja jobban a másikat... Szorosan a fal és Tatsurou teste közé szorítva tisztán érezte a másik merevedését. Lábait a másik csípője köré fonta, mire az kezeit a fenekére csúsztatta, megtartotta őt az ölében, és elindult vele a hálószoba felé…
- Nem tudtam, hogy ilyet is tudsz… - jegyezte meg a fiatalabb, mikor a másik éppen ledöntötte őt az ágyra.
- Tudok még mást is… - válaszolta az, miközben fölé mászott, és végigsimított az oldalán. – Emlékszel még, mit ígértél tegnap? – kérdezte, Ryuuji karjait a feje fölé szorítva, igazi ragadozó-tekintetet villantva rá.
- Na, ne…! – nyögte a másik, miután néhány pillanat alatt visszaidézte magában Tatsurou a múlt éjszaka folyamán tett, bizonyos bilinccsel kapcsolatos kijelentését.
- De ha ennyire nem szeretnéd… - hagyta a mondatot befejezetlenül a hosszú hajú, azzal elengedte Ryuuji-t, és már mászott volna le róla, de a fiatalabb meghiúsította a műveletet. Magához rántotta szerelmét, vadul csókolta, miközben körmeit a hátába mélyesztette, ágyékát pedig a másikéhoz dörgölte, mire az belenyögött a csókba.
- Nem tennéd meg… Nem tudsz nekem ellenállni. – jelentette ki kacér mosollyal Ryuuji.
- Nem vitatkozom… - azzal újra ráhajolt szerelme ajkaira, miközben bal kezével az éjjeliszekrény fiókjába nyúlt, és kiemelte onnan azt a bizonyos fémes tárgyat…
ez csak amolyan töltelék-jelenet... majd a következőben lesz Dunch-Hiroto és Kincső azt kérte, h részletezzem ki, úgyhogy az ő kívánságára hasonló részletes lesz az is, mint Ryuuji-éknak az első... ">____________>
nah Puszaaa~ ;]
|
