Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/323567
|
2010-08-30
Konban wa minna :)
今晩 ハ 皆 :)
Bár lehet, ilyenkor már 'ohayou'-t kell köszönni, de m1 is...
mai nap konkrét vt naon [XD]
Kincső nálam aludt ma meg mentünk át hozzá busszal... naon elvoltunk buszon is meg nála... mi ketten akkora hülyék vagyunk :D
Csak a vége vt szar, mert ahogy megjöttek anyámék már menni is kellett, és el se tudtunk rendesen köszönni, meg akartunk játszani is, és nem tudtunk, és ez volt az utolsó napunk a szünetben együtt :"[[
Hnap-után [vagyis holnap :D] meg kezdődik a módszeres kínzás... ráadásul 8. ... annyira rossz h már csak ez az egy év és elballagunk... olyan hamar el fog telni... én nem akarom >"_____________________________________"<
am tnap éjjel naon gáz vt...
mivel Kincső mindig kib*ssza az összes vizet amikor zuhanyzik, de nem teríti le a felmosórongyot, ezért amik én zuhanyoztam, előre leterítettem, ugy meg tök kis helyem maradt a vizes lábammal törölközni, és mikor lehajoltam, megroppant a hátam és iszonyatosan fájt...
erre megmondtam Kincsőnek, h nincs apelláta, meg fogja masszírozni a hátam... nos, tudva levő, hogy én attól ahogy ő masszíroz, jóformán elélvezek ^^"
ez most még durvább vt, konkrétan nem bírtam leállni a hangokkal, uh abbahagytuk, megvártuk míg szüleim elalszanak, aztán folytattuk, de így is be vt tömve a szám... annyira jóó... és ahogy olyan jó erősen csinálja egy kiicsit fáj, és attól csak még jobb... de nem tudjátok elképzelni... egyszerűen... el se tom mondani :D
meg így átfogta a nyakam, h ne mozogjak, merthogy én már annyira szenvedtem, kapartam a lepedőt a körmömmel, a szőnyegünknek ki is húztam a szálát, meg összevissza vonaglottam, és meg akart volna tartani, ezért átfogta a nyakam... elkezdi h így talán egy fokkal jobb lesz... én meg már előre tudtam, hogy majd' meg fog fojtani, mondani akartam, h szerintem is, de nem igazán sikerült szavakat formálni, úgyhogy hagytam... a fojtogatós rész vt a legjobb... ma reggel nagyba ásítanék, erre eszembe jutott az, és alig kaptam levegőt ^^"
meg fostunk már tnap este is, h nyoma lesz a nyakamon... reggel nézi nagyba Kincső, elkezdi, nincs rajta semmi... OK, erre megnyugodtunk... aztán pár perc múlva nézi jobban, elkezdi, ilyen zöldes foltnak kellene lennie? mondom aha, erre elkezd szakadni, hát telibe látszik a nyoma, de szerencsére inkább a nyakam hátulján és nem annyira sötét, úh még éppen eltitkolható :D de ez akkor is nagyon gáz... ez az egész... :D
am már tnap megírtam a 9. fejezetet ma meg tervezem irni a kövit, uh fel is teszem most...
9#
- … és ez pedig az ász. Még mindig nem érted? – kérdezte reménykedve, de látva a másik üveges tekintetét, semmi jóra nem számított. – Kami-sama, mire vállalkoztam… - sóhajtott színpadiasan, hogy legalább a másik figyelmét magára vonja. – Emlékszel még, milyen színek vannak?
- Nem nagyon… - ismerte be pirulva az idősebb. - Mondtam, hogy hülye vagyok a kártyához.
- Mégis hova figyeltél te az elmúlt több, mint 20 percben? Mert annyi biztos, hogy nem rám…
- Rád figyeltem én, csak lehet, hogy nem arra, amit mondtál…
- Ezt most hogy értsem? – nézett rá kérdőn Ryuuji.
- Hát, a szádat néztem, vagy néha a szemedet, hogy hogy csillog… - válaszolt egy kis mosollyal a szája sarkában.
- Akkor most erre a néhány percre próbálj már meg arra is figyelni, amit mondok, ha kérhetem, mert… - de nem tudta befejezni, mert ekkor egy hatalmas dörgés és villámlás kíséretében elment az áram, és a szobában vaksötét lett.
A sötétben Tatsurou annyit érzett, hogy egy puha tenyér kulcsolódik a kezére, és egy vékony, reszkető test húzódik hozzá közelebb…
- Tatsurou! – hallotta a suttogó hangot. – Én félek a sötétben… és a vihartól is… - hangzott már egészen közelről.
- Nincs semmi baj, Ryuu, ne félj… - szorította meg az őt megtaláló kezet – Inkább menjünk, keressünk valamit, amivel világítunk!
Együtt felkeltek a földről, és elindultak megkeresni Tatsurou állítólagos elemlámpáját, vagy legalábbis valamit, ami világít…
- Neked meg mi bajod van? – kiabálta át a hosszú hajú a lakáson, mert a fürdőszoba felől gurgulázó nevetést hallott, ami valahogy nem akart abba maradni… - Mit…? – kezdte volna, amint belépett a helyiségbe, követve a hangot, de válaszra már nem volt szüksége, mert a látvány magáért beszélt.
- Tudod, voltak itt a fürdőszobaszekrényed fiókjában azok a rudak, amiket ha megtördelsz, akkor világítanak a sötétben…
- Igen? – kérdezte a másik gyanakvón.
- Megtaláltam őket, és gondoltam, az pont jó lesz, csak valahogy sikerült eltörnöm egy párat, és a kezemre folyt az a foszforeszkáló valami, én meg gondoltam, úgyis mindegy, felkentem az arcomra… - felelte a másik, még mindig a nevetéssel küszködve.
- Mit tettem én, mikor egyedül hagytalak…? – emelte az égre a tekintetét az idősebb, aztán hirtelen ötlettől vezérelve, belépett a fürdőszobába, egyik ujját a festékbe mártotta, és szépen, olvashatóan, katakana-val felírta Ryuuji homlokára, hogy ’baka’.
Ezen felbuzdulva, a fiatalabb bekente a saját száját, és adott egy puszit a másik homlokára, hogy nehogy az övé tisztán maradjon. Tatsurou ekkor végigsimított Ryuuji még mindig világító száján, majd az ujjait saját ajkai követték. Lassan húzta végig nyelvét előbb a másik alsó, majd aztán felső ajkán, hogy bebocsátást nyerjen közéjük, és táncba hívhassa a nyelvét. A fiatalabb szinte azonnal engedett, és nemsokára aktív résztvevőként is csatlakozott a játékhoz. Milliméterről milliméterre fedezték fel egymás száját, fogait, de a levegőhiány miatt hamar szét kellett válniuk. Ryuuji nem hagyott sok időt az idősebbnek a pihenésre, mert amint úgy ítélte meg, hogy egyikőjük sem fog már megfulladni, átkarolta Tatsurou nyakát, és az előbbinél sokkal vadabban kezdte őt csókolni. Tépte, harapta a másik ajkait, miközben botladozva haladtak a nappali felé. Közben a kezek is felfedezőútra indultak, a fiatalabb nem állhatta meg, hogy ne túrjon Tatsurou hullámos tincsei közé, de ő sem panaszkodhatott, mert már mindenütt ott érezte az idősebb ujjait a testén, és mi tagadás, még így ruhán keresztül is őrjítően jó munkát végeztek. Lehuppantak a kanapé párnái közé, ajkaikkal egy pillanatra sem elveszítve egymást, Ryuuji kezei pedig már a másik pólója alatt kutakodtak. Körmeivel néha végigkarcolta Tatsurou bőrét, amire az elégedett nyögésekkel válaszolt. Közben a hosszú hajú a nyakán áthaladva már Ryuuji kulcscsontjának bőrét kezdte ostromolni, lilás nyomokat hagyva maga után. Kezei a másik derekára, majd lejjebb, a fenekére csúsztak, és markolászni kezdték. Ekkor visszajött az áram. Ryuuji, akinek a szája éppen Tatsurou hasának csókolgatásával volt elfoglalva, elégedetlen morgással konstatálta, hogy újra világos van. Felegyenesedett, és durcás boci-szemeket meresztett a másikra.
- Elment az ihlet… - mondta morcosan.
- Akkor kapcsold le a villanyt! – nézett rá értetlenül Tatsurou.
- De ahhoz fel kell állni… - nyavalygott a fiatalabb. Nem, mintha nem állna már most is. – gondolta, de mostmár valahogy nem volt kedve hozzá.
- Akkor csak feküdjünk itt, nekem az is jó… - mosolygott rá a másik, majd végigsimította az arcélét, és adott neki egy apró csókot.
Ryuuji úgy döntött, mégis elindul lekapcsolni a villanyt, aztán visszaült a másik csípőjére, felhúzta a pólóját, és a foszforeszkáló festékkel, ami még mindig világított az ujján, felírta rá az ’aishiteru’ kanji-ját.
- Mit írtál rám? – kérdezte tőle az idősebb.
- Gyere, nézd meg! – mondta, azzal felkelt, és elkezdte magával vonszolni Tatsurou-t a tükör elé.
- Komolyan gondoltad? – nézett rá kérdőn.
Erre Ryuuji válasz helyett csak megcsókolta őt.
nah ez lett, végre csak összejöttek már... méghogy megkegyelmezni... nem vagyok én olyan :P :P
innen már tele lesz yaoi-val, mondjuk a 'dolog' a 11. fejezetre terveződik... :]
mondtam h rövid lett, de atartalom kárpótol :D
nah Oyasumi, mert tényleg írnám már a következőt <3
お休み
|
