Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/323567
|
2010-08-21
Hájháááj Drágák <3
ma jó lesz...megyünk egy csomóan a Kráter-tóra^^
Kincsőék is jönnek, meg még pár ismerős :)
ajj, én nem akartam ma, mert nem szeretek úgy felrakni fejezetet hogy még nincs elkezdve a következő, de nincs szívem... valahogy kényszerem van rá hogy felrakjam... am ez még az előzőnél is hosszabb lett :D
Am tnap este hánytam, és írtam róla verset, amit felraktam a gothart-ra xD azok ugy ráharaptak XD kib*szott nayg :D
sztem mingyárt felrakom ide is :D
vers:
A saláta szájon át való távozásának története
Ma éjszaka hánytam,
Vécé előtt álltam.
Már majdnem felálltam,
Mikor újra hánytam.
Kijött a saláta,
Annak paprikája.
Meg annak a párja,
S leve, narancssárga.
Jöttek a szüleim,
Álltak folyosón, kinn.
Apám vonásain
Ezt olvashattam, ím:
Miért hánytál, te lány?
Rosszakat ettél tán?
De hagyd abba mostmán,
Nehogy itten rám hányj!
Aztán még aggódtak,
Sok- e a gyomorsav.
Én csak annyit mondtam,
Azt hittem, hogy rosszabb…
Nem volt rossz az íze,
Ilyesmi volt, íme:
Kis paprikás féle,
S volt kis kesernyéje.
Aztán én elmentem,
Hajat mosott lettem.
Muszáj volt azt nekem,
Koszos volt a fejem.
Nem írok verseket,
Csupán ezt az egyet.
Hányás-történetet,
Mert ezt most úgy kellett.
yaoi következő fejezete:
7#
A szombati nap Tatsurou számára sem egészen úgy történt, ahogy arra számított… a tervezetében nem szerepelt gigantikus pofon, viszonzatlan csók, és a meztelen Ryuuji-t is egészen más szituációban képzelte. Teljesen össze volt zavarodva. Nem értette sem magát, se ezt az egészet. Abban volt csak biztos, hogy Ryuuji koránt sem olyan egyszerű, mint ahogyan azt ő gondolta. Ez csak még vonzóbbá tette őt a szemében.
A hétfői próbán nem igazán beszéltek egymással, köszönni is csak az illendőség kedvéért köszöntek egymásnak… Ryuuji egész nap Tatsuhi közelében volt, beszélgettek, nevettek, de néha-néha mégis Rá tévedt a tekintete. Hiába próbált úgy tenni, mintha az egész szombati meg sem történt volna, nem tudta kiverni azt a csókot a fejéből. Nem lett volna semmi abban, ha elcsattant egy apró csókocska közte és egy jó barátja között, ha nem esett volna olyan istentelenül jól! Nagy erőfeszítésébe tellett, hogy ne viszonozza… Alapjában véve az egészet nem értette… miért viselkedett úgy Tatsurou? Ötlete sem volt, miért történt az egész. De ez nem mehet így tovább… egy ilyen dolgot nem lehet csak úgy elfelejteni! Azt sem tartotta természetesnek, hogy miután a másik bunkó volt vele és megsértette, ő csak a csókon van megakadva… Mindenképpen beszélnie kell Tatsurou-val. Méghozzá minél hamarabb!
A nap hátralevő részében továbbra is záporoztak kettejük között a – hol jéghideg, hol bizonytalan, hol aggódó, hol reménykedő, de minden esetben titkolt – pillantások, de egyikük sem szólt a másikhoz, és ez már a többieknek is kezdett feltűnni. Nem tudták, mi van köztük, és hogyan kellene reagálniuk, ezért inkább mindenki csendben maradt.
A következő nap is így telt volna, ha Satoshi nem elégeli meg, hogy ők ketten nem tudnak rendesen együtt dolgozni, ezért az egyik szünetben, mikor mindenki kiment a teremből, félrehívta őket.
- Na, ki vele, mi bajotok van? – vonta őket kérdőre a leader.
- Semmi! – Vágták rá szinte egyszerre.
- Ezt adjátok be másnak, mert én nem veszem be. Valami nincs rendben köztetek. Ne is próbáljátok tagadni, mert látjuk. Mindannyian, úgyhogy mondjátok szépen, miért nem tudunk rendesen haladni? – hamar túl akart lenni az egészen, mert a számnak határidő előtt kész kellett lennie, hogy még párszor elpróbálhassák.
- Nincs semmi… bajunk. – mondta az idősebb, de látszott, hogy az utolsó szót nehezére esett kiejteni.
- Tényleg. Csak egy kis… félreértés. – füllentette Ryuuji, hogy megerősítse, amit az imént Tatsurou mondott.
- Biztosak vagytok benne?
- Ne beszélj már többes számban! Nem lehetnénk simán Tatsurou és Ryuuji, a ’ti ketten’ helyett? – csattant fel az utóbbi, mert már idegesítette, hogy Satoshi egy személyként beszél hozzájuk.
- Ne terelj, válaszolj! Én nem akarok belefolyni, de így nem tudunk haladni, amit pedig kéne! Csináljatok valamit, mert ez így nem állapot! Megoldható?
- Meg… - szólalt meg a fiatalabb lemondóan, és úgy látszott, nincs több mondanivalója.
- Részedről? – fordult az alacsonyabb most Tatsurou-hoz.
- Nem lesz gond… válaszolt egykedvűen, látványosan unva a beszélgetést.
- Úgy legyen… - mondta még vészjóslóan Satoshi, aztán visszatelepedett a kanapéra, ahonnan felállt, hogy beszéljen velük.
- Na, hogy ment? Elmondták, mi bajuk? – kérdezte tőle Shuu, aki, kihasználva az alkalmat, lefeküdt, és Satoshi combjára hajtotta a fejét.
- Nem, de kikérték maguknak, hogy ők nem ’ők’, hanem Tatsurou és Ryuuji. – mondta mosolyogva.
- Csöppet sem átlátszó… - vigyorgott a basszeros. - Fogadni mernék rá, hogy van köztük valami! – tette hozzá elgondolkozva.
- Minden kezdet nehéz, emlékezz ránk…
- Szerencsére mostmár nincsenek ilyen problémáink. – válaszolta Shuu mosolyogva, és lehúzta magához párját egy csókra.
A ’vallatás’ után Ryuuji gondterhelten ült rá az asztal szélére, és a kezébe temette az arcát.
- Satoshinak igaza van. Tényleg muszáj lesz csinálnunk valamit. – szólalt meg Tatsurou, egyenesen a másikat nézve.
- Jössz kávézni? – kérdezte utóbbi, mintegy utalva rá, hogy majd kint beszélnek.
Az automatából vették a kávét, mert a kinti hidegben nem volt kedvük elmenni a kávézóig, és egyébként sem maradt már annyi idejük a szünetből, hogy visszaérjenek, ezért megálltak a folyosó végén az ablak előtt, és azon néztek kifelé.
- Lesmároltál. – állapította meg a fiatalabb tárgyilagosan.
- Nem csókoltál vissza. – válaszolt neki Tatsurou hasonló hangnemben.
- Kellett volna? – kérdezte Ryuuji még mindig a kinti tájat figyelve, de választ nem kapott.
- Azért kíváncsi vagyok, milyen lett volna... – jegyezte meg csak úgy mellékesen néhány perc múlva.
- Erről már lecsúsztál. - mondta a másik, és fürkészőn ránézett, de aztán tekintetét újra az őszi tájra függesztette.
Mikor mindketten megitták a kávét, Ryuuji elindult vissza a próbaterembe, de bandatársa nem követte, ezért visszafordult.
- Nem jössz? – nézett rá kérdőn. – Gyere! – azzal odament a másik énekeshez, megfogta a karját, és magával ráncigálta.
A próba további részében megszűnt az a jeges légkör kettejük között, ami a reggelt és az elmúlt napot jellemezte, amit Satoshi elégedetten konstatált. Úgy látszik, már maga a tény is segített, hogy beszélnek egymással.
haladunk, haladunk a békülés felé... már elterveztem a további részeket, hogy nagyjából hogy történnek majd a dolgok :]
Sajna nemtom mikor írom a következőt, de ha meglesz, egyből felrakom :]
Sayounara Chibi-tachi<3
さようなら ちび一達<3
|
