Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/323567
|
2010-10-19
Baszod, most oylan szívesen összeviszszahadobálnékj itt mindenről valakinek vagy kémn sürt innni de az meg nibncs ittoho m <-- ez b*szod k*rvanagy :D nagyon be vok állva és betámadtam a billentyűzetet... valójában azt szerettem volna megosztani, hogy szívesen össze-vissza hadobálnék mindenfélét, vagy kéne sört inni, de az meg nincs itthon :D
újra elkezdtem fanfic-et olvasni... valahogyan rámjött hogy kéne, pedig már teljesen leszálltam az olvasásról, de most beteg vok, és valahogy úgy jött :] csütörtök óta fáj nagyon a torkom, aztán már pénteken köhörésztem, szombatra már nagyon csúnyán köhögtem, de azért Kincsőt áthívtam... jól elvoltunk : ] kib*szott beteg vok most b*sszátok... nemtom hogy találtam ki vasárnap h én még hétfőn megyek suliba ^^" annyira sz*rul voltam tnap is... ma meg képzeljétek, annyira furi, totál nem akarom elhinni, hogy kedd van... tuti h szerda vagy már lehet h csütörtök... nagyon furi érzés... ·˙_________˙^
b*szod, olvasok nagyba... akkora történetek vannak... illetve, amiket elkezdtem most befejeztem és tökjók... rájöttem, hogy van érzékem... nemtom mihez, de van érzékem... nem tudom megfogalmazni, pl. az is, hogy vt egy történet, és olyan furin zavaros volt, és én már az elején gyártottam egy elméletet, hogy szerintem milyen összefüggések lesznek benne, és végül is milyen vége lesz, és pontosan az lett... pedig én meg voltam győződve, hogy megint túl élénk a fantáziám ^^"
meg vn egy másik, és én ahogy azt olvastam, mindenkit mindenkivel összekombináltam, és már röhögtem, hogy mekkora hülye vagyok, merthogy ezek mind az én beteg fantáziáim, és hogy csak azért van, mert hülye vagyok, és senki más nem gondol semmi ilyesmire, erre az egyik fejezet végén az író felsorolja az általam is gyártott párosokat, hogy szerintünk melyik a legjobb Ö..................Ö hát ez b*szod k*rvanagy mondom
szóval érzékem van... ha valaki rájön, mi ennek a szakneve, vágja már hozzám, mert nem tudom mihez van érzékem :D *b*szod elfogyott a zsebkendőm :D*
am tiszta gáz, fél 3 van és nem mentem még zuhanyozni :D na majd mindjárt elmegyek, de hajat azt este mosok, mert most nagyon nincs kedvem ^^"
hú b*szod nagyon látszik a fejemen h beteg vagyok... mondjuk lehet az is rátesz, hogy fél 4-kor sikerült elaludni, mert fél 3ig a köhögéstől nem aludtam semmit, de ezt szó szerint értsd, aztán kitaláltam h megvannak még az asztma spray-im, amik kiskoromban kellettek, azzal befújtam magamnak, aztán jött apám megmérte a cukrom pont mikor már jó lett volna, akkor még egyszer fújtunk, ittam kalciumot, mire elaludtam kb. fél 4 lett, és ma reggel sütöt a nap, úgyhogy ezzel a kettővel oylan fejfájásom lett... >"_____________________________"<
de most a fanfic-ektől feldobódtam [XD] meg nagyon tetszik most az idő mert ilyen furin szürkés, de könnyed felhők vannak és fújja a szél a megsárgult leveleket, szóval nagyjából elmúlt...
meg am befejeztem a történetemet, fel is rakom... nagyon szerettem írni, legalább 3× visszaolvastam már, tökjó :]
18#
A koncert kezdete előtti percekben a szervezők bekapcsolták a kivetítőt, hogy a rajongók nagy méretben nézhessék a színfalak mögött történő eseményeket. A tagok elárultak néhány apróbb momentumot az elkészítés munkálatairól, ugratták egymást, legfőbb elfoglaltságuk gyanánt pedig alig bírták lefogni a többletenergiáival küszködő Tatsurou-t, aki minden percben felugrált a helyéről, és elkövetett valamilyen gaztettet annak érdekében, hogy az aktuálisan szóhoz jutó bandatársát megakadályozza az értékelhető beszédben…
Mikor eltelt az a kb. 10 perc, ami a kezdésig hátra volt, Satoshi kiment a színpadra, hogy ’bemelegítse’ a közönséget.
- Neked mi bajod van? – kérdezte Ryuuji Tatsurou-tól, aki éppen nagy szakértelemmel a dzsekije ujját rágcsálta.
- Minden koncert előtt ilyen vagyok. Nem tudok mit kezdeni magammal, muszáj valamit csinálnom!
- Hai, aláírjuk! – mondta Hiroto, aki Dunch-csal együtt a falnak támaszkodva figyelte a jelenetet.
- Hiperaktivitásra feltalálták a Ritalin-t… - jegyezte meg a másik énekes, miközben a hosszú hajú után fordult, aki időközben elkezdett járkálni a helységben.
- Vagy inkább le kellene vezetnem valahogy, nem gondolod…? – kérdezte az egészen közel hajolva, miután a másik elé lépett, és túlméretezett lendületét csillapítva, kezeivel megtámaszkodott a feje mellett.
- Tatsu~… Majd utána! – szólt rá Ryuuji, tenyereit az idősebb szájára tapasztva. – Ha ezt csinálod, nem tudok majd koncentrálni a közönség előtt…
- Na, most figyeljetek, én vagyok a seme! – fordult a hosszú hajú a rajtuk kívül ott maradt összesen 2 emberhez, miután lefejtette a fiatalabb kezét az arcáról. Mikor megfogta a másik csuklóit, hogy megszólalhasson, nem engedte el, ujjai továbbra is a kezére kulcsolódtak, úgy szorította őt a falhoz, és követelőzően ajkaira mart. Hiroto és Dunch nem mertek egymásra nézni, mindketten pontosan tudták, mi jutott a másik eszébe erről a mozdulatsorról, és nem akartak céklavörös fejjel a színpadra lépni.
Miután minden tag előkerült a backstage-ből, Satoshi már kellően kiordította a hangját, és a közönség éppen eléggé felfokozott idegállapotba került, elkezdtek játszani. Szokatlan, különleges hangzást kölcsönzött a dalnak, hogy több dobszólam is volt benne, a gitárosok pedig hol egy terc különbséggel ugyanazt, hol teljesen más dallamot játszottak. Az ének rész első harmada Ryuuji-nak jutott, aztán következett Satoshi, némi ordítással megspékelve a mondanivalóját, majd egy közösen énekelt refrén után Tatsurou kapta a főszerepet. A refrén ismétlődött még egyszer, aztán még egy prózai rész következett, amit szintén mindhárman énekeltek. Mizuki gitárszólójával szerencsére nem volt baj, ellenben Hiroto-val, aki egy óvatlan pillanatban elfelejtett játszani, mivel túlságosan belefeledkezett a Dunch-csal folytatott szemezésbe. A többiek gyorsan kapcsoltak, és Taizo bejátszotta a szőke helyett a dallamrészt, így a szám nem akadt meg, de Satoshi megrovó pillantását így sem kerülhették el. Tatsurou egy ideig próbált úgy tenni, mintha nem lenne olyan érzése, hogy nem tudja, mit csináljon, majd, mikor a szám az ő részéhez közeledett, átsétált a színpad azon részébe, amelyen Ryuuji tartózkodott, és a hátához simulva az ő mikrofonjához hajolva kezdett énekelni. A fiatalabb pulzusa egyből 120 fölé szökött, mivel maximálisan akart teljesíteni a koncerten, és nem mondhatni, hogy a másik közvetlen közelsége megkönnyítette volna a dolgát, másrészt naivan hitte, hogy a színpad mögötti kis akciójuk lecsillapítja Tatsurou túltengő tesztoszteronjait a nap további részére vonatkozólag… Tudta, hogy az idősebb nem éri majd be ennyivel, így, már előre felkészült a további ’támadásokra’. Satoshi észrevette a másik két énekes ténykedését, így elméletéhez híven odasétált Shuu-hoz, és élvezettel végignyalta a gitárját, miközben végig kihívóan nézett a fiatalabb szemébe. Hiroto ezt a pillanatot választotta a ’nagy kiugrására’, így hangszerét a falhoz támasztotta, és nekifutásból a közönségbe vetette magát. Dunch rettegve nézte a jelenetet, annál is inkább, mivel a klubban tartózkodó rajongó hölgyek kezei érdekes helyekre kalandoztak a gitáros testén, és ez nagyon nem tetszett a fekete hajúnak. Miután a számból már csak néhány ütemnyi gitár és a végét lezáró dob volt hátra, Tatsurou úgy döntött, extra fanservice-ban részesíti a szerencsés közönséget, amit egészen nyugodtan megtehetett, mert, mint a fellépés előtt tájékoztatták őket, nem engedtek kamerát a helységbe. Kilépett Ryuuji háta mögül, átkarolta a derekát, szándékosan úgy fordítva magukat, hogy minden jól látszódjon, és ajkaihoz hajolt. A fiatalabb viszonozta a csókot, miközben ujjai a másik hajába csúsztak, úgy vonta közelebb magához. Az ő tesztoszteronjai sem tétlenkedtek idáig, de túlságosan is ellen akart állni a kísértésnek, így, amint megérezte a másik ajkait a sajátján, önkontrollját vesztve olvadt az idősebb karjaiba. Shuu meglepetten konstatálta a rá irányuló merényletet Satoshi részéről, de a megmozdulás felébresztette benne a vágyat, így, mikor a másik el akart fordulni, hogy visszamenjen a mikrofonállvány mögé, elkapta a csuklóját és visszahúzta. Egyetlen másodperc leforgása alatt hálát adott a stylistok-nak, hogy ragaszkodtak Satoshi nyakörvéhez, aztán megragadta az említett kiegészítőt, és magához rántotta az idősebbet. Közben Hiroto is visszatért a színpadra, és újra a nyakába akasztotta a gitárját. Jelen pillanatban a közönség két smárolásba feledkezett párost és 9 türelmetlen, de ugyanakkor döbbent embert láthatott maga előtt. Ryuuji-t néhány pillanat múlva utolérte a felismerés, hogy hol is tartózkodnak egészen pontosan, és hirtelen elhúzódott a másiktól. Úgyis mindegy-alapon összekulcsolta ujjait az önelégülten vigyorgó Tatsurou-val, majd az egymás ajkaiba merült Satoshi-ékra pillantott. A mikrofonhoz hajolt, megköszörülte a torkát, és, hogy mentse a helyzetet, egy rögtönzött záróbeszédbe kezdett. A hangját meghallva Shuu és Satoshi is elszakadtak egymástól. A sikításból ítélve úgy tűnt, a rajongóknak nem nagyon volt ellenére az apró közjáték. Miután Ryuuji befejezte a mondandóját, a tagok egyenként elköszöntek a közönségtől, és elkezdtek kivonulni a színpadról.
- Ez… húzós volt. – állapította meg Ryuuji pirulva, miután a backstage-be értek.
- Szerintem tetszett nekik… - vigyorodott el Shuu Satoshi-ra pillantva.
- Nem mondtam, hogy nem, de nem gondoljátok, hogy kissé túlléptük a határt? Fanservice-nak elmegy, de azért már 4-en…?! – aggódott tovább az énekes.
- Hagyd már, örülj inkább, hogy szereztünk egy jó napot a közönségnek… - mondta mosolyogva Tatsurou, azzal megemelte a fiatalabb állát, és hozzáhajolt egy apró csókra.
- Azért szerintem legközelebb hagyjátok, hadd szomorkodjanak… - mondta epésen Kenzo.
- Ja, legközelebb otthon éljétek a szexuális életeteket. – csatlakozott Taizo is.
- És hogy jött az, Hiroto, hogy te a közönségbe vetetted magad? – váltott témát Satoshi, mert unta már, hogy mindenki őket szekálja.
- Ja, az… csak… hirtelen felindulás! – vágta rá végül a gitáros.
- Az biztos, hogy ezt a koncertet nem felejtik el egyhamar… - állapította meg Ryuuji.
- Hát nem… na, de mi megyünk is, mert közülünk valakinek ma még főznie kell, ugye Shuu? – mondta vigyorogva Satoshi, és a fiatalabbra pillantott. Ezután mindenki szedelőzködni kezdett, és néhány perc múlva már nem maradt senki a teremben.
- És, ma hozzád megyünk, vagy hozzám? – kérdezte Ryuuji Tatsurou-tól, miközben a kijárat felé tartottak.
- Nem is tudtam, hogy egyáltalán megyünk… - felelte az egy félmosollyal. – De, ha már így kérdezed, az én ágyam még nincs beavatva… - vigyorodott el az idősebb.
- Várj egy picit… - szólalt meg Ryuuji. Az egyik beugró környékéről tompa puffanásokat és szapora lélegzetek hangját vélte hallani. Óvatosan közelített, és a fal takarásából belesett a sarokba. Csupán egy hátat és egy rövid, tépett, fekete hajkoronát látott, majd kibukkantak mögüle a másik illető hosszú, sötét tincsei is. Egyből fölismerte mindkettőjüket.
- Ryo és Nii…
- Nani? – kérdezett vissza az idősebb, mivel nem értette egészen, mi szüksége is van neki erre a két névre.
- Ryo és Nii… smárolnak a fal mögött.
- Ők ketten?! – nézett rá elkerekedett szemekkel.
- Valójában sejtettem, mert a koncert előtt furcsán néztek egymásra… Örülök, hogy végül kibékültek… - mondta őszinte mosollyal. Tatsurou csak szótlanul, mosolyogva hallgatta a fiatalabbat. Csodálta, milyen gyermeki lelkesedéssel képes beszélni, és milyen őszintén tud örülni mások boldogságának.
- Aishiteru… - fordult Ryuuji felé a szemébe nézve, majd fél kezébe fogta az arcát, lassan hozzáhajolt, és megcsókolta. A Sors biztosan nagyon szeretheti őt, ha nekiadta ezt az ajándékot. Nem felejti majd el egyszer megköszönni neki…!
nah megyek is mert, mint mondtam megyek zuhanyozni, meg akarok Tatsurou-s sminket, meg akarok készíteni tanulmányt Tatsurou-ról, meg Ryuuji-ról is, meg Shuu-ról...
annyira birom, akiket nagyon kedvelek, azoknak az arcát, meg pár részét [:P] megtanulom lerajzolni... most tanulom Tatsurou szemét, meg tegnap éjjel [XD] tökjól sikerült a szája, de magamtól nem megy még, de Ryuuji szája az már perfect, ha álmomból keltenek is le tudom rajzolni :D
|
