Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/323567
|
2010-08-19
0.34
Nos, megláttam... én nem kegyelmezek! XD
Nemhoyg még összejöttek volna, de még bonyolódott a helyzet :D
nem rakom most fel, inkább húzom az agyatokat holnap reggelig, meg amugy is, haygnom kell magamnak helyet leírni a holnapi bejegyzést [úgy értem, a mait XD]
Oyasumi~! <3
お休み~! <3
Ohayou gozaimashita~! ^^
お早う ご座いますタ~! ^^
Mondtam tnap este [ma reggel XD] h még jövök...
Ma nem igazán történik majd semmi, mivel ugy vt h jön Saki-chan és itt alszik, de kitalálta, h neki a 2es busz későn van, uh inkább megy a szüleivel Ukrajnába ruhát venni ">_______________________>
Deh még jó h 20.-a van, legalább itthon vn anyám és nem unatkozok majd... :[
apum szegény tnap hazajött a munkából, éjfélre meg mehetett vissza... ugy sajnáltam :·[
ma jön haza 12-re...
nah deh amint mondtam felrakom a fejezetet...
6#
Szombat volt. Szombat délelőtt. Ryuuji kedvenc napjának kedvenc napszakja. Ilyenkor pihente ki a hét, vagy az előző esti buli fáradalmait. Tegnap este nem volt buliban. Hívták volna, de lemondta, mert a közös szám elkészítése alaposan felemésztette az energiáit, és úgy gondolta, hogyha leamortizálja magát, az egész bulizásnak semmi értelme nem volt. Fürdővizet eresztett magának, jó sok habbal, és nézte, ahogy a víz folyik, miközben a habfürdőből először apró hepehupák, dombok, majd jókora hegyek nőnek. Imádott fürdeni. Nem értette, hogyan képesek az emberek zuhanyozni. Úgy nem is lehet ellazulni… Persze, ha nem volt ideje, ő is zuhanyozott néha, de neki a fürdés egy külön szertartás volt, amit mindig nagyon precízen előkészített. Fürdősó, gyertyák, és párologtató, illatos illóolajokkal - nélkülözhetetlen volt számára. Amint megtelt a kád, elzárta a csapot, levette a ruháit, és szépen összehajtogatva a fürdőszobaszekrényre rakta, majd belépett a habok közé, és elmerült a kellemesen forró vízben. Imádta ezt az érzést. Sosem tudta elképzelni, hogyan lehet élni nélküle. Mikor már nem bírta a víz alatt, kiemelkedett, és a fejét a kád szélére hajtotta. Nézte a plafonján terpeszkedő ázásfoltot, ami már akkor is ott volt, amikor ide költözött. Valószínűleg az előző lakó ténykedéseinek bizonyítéka. Most, hogy jobban megnézte, határozottan feszület alakú volt. Ryuuji nem volt keresztény, de annak a foltnak akkor is feszület alakja volt. Tisztán kivehető volt a kereszt, rajta a testtel, még a rések is látszottak a keresztpánt és Jézus két karja között. A gondolatra, hogy feszület alakúnak találja az ázásfoltot, elmosolyodott. Ott és akkor tökéletesen boldognak és gondtalannak érezte magát…
…amíg meg nem szólalt a csengő.
Várt egy kicsit, hátha a látogató megunja és elmegy, de mivel nem így történt, egy elégedetlen morgással mászott ki a kádból, aztán szitkozódva törölközőt tekert a dereka köré, és csak remélte, hogy valaki olyan lesz, aki előtt nem gáz vizes hajjal, épphogy nem meztelenül ajtót nyitni. Igaz, jelen pillanatban legszívesebben bárkit elhajtott volna, amiért kiszakította őt a Szent Fürdőzéséből, de mivel már úgysem mászhat vissza a kádba, inkább sietett az ajtóhoz, mert az illető nem nagyon akarta feladni.
Kelletlenül kinyitotta az ajtót, majd amint meglátta, ki is áll előtte, zavartan húzta magán szorosabbra a törölközőt, és elkezdte tapogatni a haját.
- Tatsurou, te mit keresel itt? – kérdezte fürkészőn - bárkire számított csak a másik énekesre nem…
- Téged! – felelte az előbbi vigyorogva, és kihasználva, hogy a fiatalabb éppen nem takarja el teljesen a bejáratot, önkényesen beengedte magát. – Ahogy elnézem, nem a legjobbkor jöttem. – hangzott a fürdőszoba felől, mire Ryuuji sietősen arrafelé indult, mert eszébe jutott, hogy úgyhagyta az egészet…
- Igazából, már épp ki akartam szállni, úgyhogy nem zavarsz, de tényleg! – ezt még ő sem vette volna be, de úgy gondolta, jobb, mintha elküldené a másikat, mert az valójában nem állt szándékában.
- Te mindig ilyen kis rendes vagy? – hallotta a háta mögül.
- Hogy érted? – kérdezett vissza, mert, mivel éppen kihúzta a kád dugóját, nem láthatta, hogy Tatsurou éppen a levett ruháit vizsgálgatja, nagy szakértelemmel.
- Mindig ilyen szép rendben, összehajtogatva teszed le a ruháidat? – pontosított a másik.
- Igen… általában. Miét kérdezed?
- Nem akarsz esetleg a bejárónőm lenni? Az én szekrényemben akkora a káosz, hogy jóformán még én sem látom át… - mondta, teljesen komoly arckifejezéssel.
A kérdezett erre már odafordult, mert egyszerűen nem hitte el, hogyan lehet valaki annyira pofátlan, hogy beállít hozzá, ráadásul pont kirángatja a fürdőkádból, aztán önkényesen felfedezi a lakását, szétszedi a gondosan összehajtott és lerakott ruháit, majd megkérdezi, hogy nem lenne-e a bejárónője… Bejáró-NŐJE! Egyáltalán, hogyan lehet egy férfitól ilyet kérdezni?! Ezt nem mondhatja komolyan…
Odasétált Tatsurou-hoz, és lekevert neki egy méretes pofont, amihez semmi sem volt az, amit Kenzo kapott a parkolóházban a másiktól.
A hosszú hajú arcán egy pillanatig látszott a meglepetés, aztán átkarolta Ryuuji derekát, magához rántotta, és erőszakosan, követelőzően megcsókolta. Hosszú másodpercekig ostromolta nyelvével énekestársa ajkait, de az nem engedett.
- Nem vagy részeg. – állapította meg a fiatalabb, miután szétváltak.
- Miért lennék? – kérdezte az előbbi, miközben a padlót fixírozta.
- Amit az elmúlt 20 percben műveltél… gyanítottam, hogy nem vagy egészen józan.
- Nem tudom, miért tettem… egyiket sem. - hazudta.
- Nem baj. Felejtsük el ezt az egészet. Tatsu… nézz rám! – mondta, mire a másik elszakította tekintetét a csempéktől, és felemelte a fejét. A tekintetében fájdalmat látott. Úgy tűnt, tényleg sajnálja a történteket…
- Inkább segíts muffin-t sütni, mert mára azt terveztem!
- Nem küldesz el? – kérdezte Tatsurou, mert már biztosra vette, hogy a kis akciójával mindennek véget vetett köztük.
- Nem, dehogy… Mondtam, felejtsük el! – mondta a szemébe nézve, majd végig simított az arcán, és adott rá egy puszit. – de most felöltözök, mert már egy ideje fázni kezdtem… - nagyon hülyén érezte magát, tudniillik, bármennyire is neheztelt a másikra, fájt neki, hogy szomorúnak látja. Nem értette az egészet, de úgy döntött, tényleg megpróbálja elfelejteni, és úgy tesz majd, mintha semmi nem történt volna… az lesz a legegyszerűbb.
A nap további részében nekiálltak muffin-t sütni, de a hangulat valahogy még nem volt az igazi. Mikor Tatsurou este hazament, Ryuuji utánanézett az ablakából, és sóhajtott egy nagyot… mi lesz még ebből!
Nah ennyi lett most, ez eddig a leghosszabb fejzet...^^ ezt most szerettem írni... a harmadik volt még, amit nagyon szerettem írni :]
amint mondtam, csak bonyolódott az ügy... majd lesz még ez valahogy :D
A következőt sztem ma v hnap írom meg...
Sayounara minna<3
さようなら 皆<3
Megírtam a következőt, csak szeretnék közölni egy módosítást:
A legelső fejezetben szereplő 1 hónapot, amit a bandák kaptak a közös szám elkészítésére, 2 hétre módosítottam.
Ez azért történt, mert rájöttem, hogy az túl sok idő és nem fogom tudni kitölteni... mondjuk már ezzel a 2 héttel is kezdenek problémák lenni, mert mármeg túl kevés XD de ezt még megoldom, bele fogok férni :]
holnap ha minden jól megy, felteszem, de vasárnap már biztos.
<3
|
