Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/323567
|
2010-08-17
Ohayou gozaimasu~!
お早う ご座います~!
Mégse leszek ma senkinél és fordítva se, mert mondtam anyámnak h mennék Regihez erre elkezd ilyen furán célozgatni....XD aztán végül kinyögte h nem volna szerencsés kifogyasztani a benzint a kocsiból mert nincs pénz XD
aztán el akartam hívni Dórit, de ő meg nem vette fel...
deh nem is baj, mert legalább van egy kis nyugtom...nagyon sűrű volt ez így....sztem a mai szervezkedés is már csak a megszokás vt...
ez a tnapi vihar...nekem olyan mennyország vt^^ imádom a vihart... amikor ezek a gigantikus villámok vtak meg ilyen nagyon nagy dörgés, én az egészet az ablakból skubiztam és ujjongtam ha vt vmi nagyon nagy :D
meg igy ha vt egy nagyobb villám, egyből bejelentettem h e'Ez nagyot fog szólni!' és vártam h mikor jön a dörgés...apámra ütöttem, ő meg a vasárnapi vihart videózta le, és felrakta idokep.hu-ra :]
csak az az áramszünet...XD imádom, tényleg, csak ne menne el a gépből amit éppen csináltam XD
meg meszopattam magam, mert a gépen hallgattam zenét, de amit hallgattam az nme vt fenn telón, és ugy nem ttam rajzolni mert olyan zenével meg nem jó amit nem akarsz hallgatni...a másik meg h sötét vt és se olvasni se rajzolni nem tudtam :D
deh a második áramszünet az kwa nagy vt...:D
apám kitalálta h vannak még ezek a világító rudak, tudjátok, amit a bulikban is magukra raknak...lehet belőle karkötőt is csinálni... na h vannak azok és rakjuk fel azokat mert azzal látunk annyit h megtaláljuk a telónkat meg az elemlámpát plusz még azt is tudjuk h hol vagyunk és nem esünk át egymáson...XD apám meg az ötletei...:D
nekünk apámmal am ez úgy tetszett...csak mire megtördeltük, visszajött az áram, mi meg ott szidtuk a b*zi áramszolgáltatót h miért jött vissza, de aztán csak felraktuk hha még egyszer elmenne, akkor már ne kelljen keresgélni :D
mint az ovodások bzdmeg, komolyan :D
deee, legalább ihletet kaptam, mert nagyon szenvedtem a fanfic-cel h h jönnek majd össze...és rájöttem: ÁRAMSZÜNET! ez a világító rudas dolog már csak a hab lesz a tortán...:D annyira imádom h ilyen idióta életem van, mert abból nagyon jön ám az ihlet!
ez a kávéfőzős is Ryuuji-val...nem felrobbant pár hónapja a miénk is? :D ...azóta instant kávét iszunk...·======·
xD
nah mek mert most itt érzem a történetet a bőröm alatt, és muszály leírnom...
Sayounara~!<3
さようなら~!<3
Megint itt vagyok, drágáim, csak a következő fejezetet hoztam...nem írok most, mert hnap mek Saki-chan-omhoz, és korán kelek, meg hajat kell még mosnom, pedig annyir hülyeség történt ma is...majd leírom holnap...de utána biztos...
nah, íme a dolog:
4#
Másnap reggel zuhogott az eső, Ryuuji-nak valahogy mégis jó kedve volt…kipihent volt, és ez neki maga volt a csoda, mivel a múlt hét folyamán nemsok lehetősége volt a pihentető alvásra… ami azt illeti, tegnap sem feküdt le hamar, és ma reggel Tatsuhi ébresztette, azzal, hogy a macskájának hasmenése van, legyen már olyan szíves, szóljon be a stúdióba helyette, de mindezek ellenére jól indult a napja.
A város egy másik pontján Tatsurou a fölötte lakó házaspár veszekedésére ébredt, de nem bánta a korai ébresztőt, mert az előző napiból tanulva, nem szándékozott sokáig lustulni…
Még fetrengett egy kicsit a párnák közt, aztán kiment a fürdőszobába, helyreállítani magát, hogyha valaki megint beteglátogatási célzattal felzargatná őt, ne menjen ki bányarém kinézettel… Otthon általában nem szokott sminket rakni magára, de ma valamiért mégis kihúzta a szemét.
Miután elkészült, megreggelizett, kitakarított, rendet rakott, még kétszer megmosta a fogát és megnézte, hogy ott laknak e még a madárkák az erkélye eresze alatt [amik nagy bánatára már nem laktak ott], meglepetten konstatálta, hogy még csak dél van, ezért elgondolkozott rajta, vajon mit csinálhatna még, hogy ne unatkozzon. Már nagyon unta, hogy egy kis meghűlés miatt már négy napja kénytelen otthon ülni… Úgy döntött, később, ha véleménye szerint már vége lesz a próbának, felhívja Dunch-ot, vagy Kenzo-t, nincs e kedve átmenni valamelyiküknek, hogy legalább a délutánja érdekesen teljen. Addig pedig talán elgondolkozik a közös számon, úgyis szeret zenét írni a saját bandájának is…
A többiek a stúdióban egész jól haladtak, de azért érződött, hogy nem teljes a létszám… Ryuuji, a próba vége felé azon kezdett gondolkozni, mennyire venné ki magát hülyén, ha megint beállítana Tatsurou-hoz… merthogy beteglátogatással nem igazán magyarázhatja, miért táborozik minden nap az ő lakásában. Mi tagadás, szeretett vele lenni, valahogy egy hullámhosszon voltak, de attól még eléggé tolakodásnak nézne ki hívás nélkül beállítani megint…
Tatsurou időközben letelepedett a laptopja elé, hogy értelmetlen internetes játékokkal üsse el az időt, közben kiírta a twitter-es oldalára, hogy unatkozik, frissítette a blogját, és valahogyan ráakadt a Zoro hivatalos oldalára is… Viccesnek találta, hogy azt olvassa, holott bármit megkérdezhetne tőlük, de azért továbbra is nézegette.
Aztán az órára nézve megállapította, hogy biztosan vége már a próbának, ezért felhívta Dunch-ot, aki nem vette fel, aztán Kenzo-nál próbálkozott, ő pedig azt mondta, nem tud átmenni, mert az anyukája nála van, Tatsurou pedig, a háttérben kíváncsiskodó, idősebb női hangból ítélve, úgy gondolta, igazat mond. Elgondolkozott, hogy kit hívhatna még fel… Hiroto-hoz nem volt kedve, mert ő olyan fárasztó az örökös pattogásával, hogy inkább unatkozik, mintsem, hogy el kelljen viselnie a pöttöm gitáros huzamosabb időn keresztül. Egy tehát kilőve. Mizuki-nak legjobb tudomása szerint randija volt, őt nem akarta zaklatni. Satoshi ma Shuu-val volt, tehát ő is kiesett, a többieket pedig még nem ismerte annyira… habár, egyvalakit még nem próbált, azt viszont biztosan tudta, hogy azzal az illetővel egészen jól kijönne…
- Moshi-moshi.
- Szia, Ryuuji, én vagyok, Tatsurou…
- Szia! Hogyhogy felhívtál? – mondta a telefonba, miközben próbálta leplezni az örömöt a hangjában.
- Csak, gondoltam, tegnap is olyan jól elvoltunk, nem lenne kedved megint átjönni hozzám?
- Ami azt illeti, nem terveztem semmit mára, legalább nem fogok unatkozni…
- Miért, velem nem unatkozol? – hangzott a vonal másik végéről, és hallotta a hangján, hogy mosolyog.
- Még mindig jobb veled unatkozni, mint egyedül. – jelentette ki ő is mosolyogva. Az mégsem járná, ha Tatsurou-nak véletlenül igaza lenne…
- Rendben, akkor mikor jössz át?
- Mondjuk most? Úgyis csak bambulnék a TV előtt…
- Sugoi, akkor majd beengedlek…
Miután letették, Ryuuji arcáról valahogy nem fagyott le az az idült vigyor, ami akkor került oda, mikor meglátta a nevet a kijelzőn. Nem csak, hogy belépője van Tatsurou-hoz, de nem kell égetnie magát azzal sem, hogy csak úgy beállít. Cuppanós csókot adott a telefonja képernyőjére, és nagy lendülettel felpattant a kanapéjáról, aminek következtében a térde szembetalálkozott az asztal szélével, de most azon is csak nevetni tudott. Ellenőrizte a haját és a sminkjét, majd gyorsan magára kapta a kabátját, belebújt a cipőjébe és már rohant is le az autójához. Útközben majdnem elfelejtett köszönni a fölött lakó rendkívül pletykás és házsártos öregasszonynak, és vagy kétszer majdnem nekiszaladt a lépcsőfordulóban a falnak, majd nagy lendülettel a kocsijába érkezett, és csak azért nem vágta be az ajtót, mert féltette a festést…
ennyi lett...asszem az előző és az az előtti közt mozog a hossza...mostanában nagyon megy az írás, meg a tnapi áramszünet rendes kis ihlet-löketet adott, úgyhogy hamarosan hozom a következőt^^
Bájbáj minna :]
|
