Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/101448
|
2005. május 8.
Ennyi időt még nem áldoztam életemben pasira. Végigmentem rajtuk,akin csak tudtam, de az ember nincs fából, és egy idő után elfárad. Keménykötésű legények, tudod. Kicsit most már fáj a fejem, úgyhogy Imrénél kicsit már húzom a szám. És még jó lenne belekóstolni picit Dezsőbe meg Misibe is. Ki bírja ezt a hatalmas iramot,mi? Egy nap alatt. De így kell nekem, hogy egy napra halmozom fel őket. Eddig megvolt Feri, Dani, Bálint, Jani, Gyuszi, nem csoda, hogy elfáradtam. Tomí, örülj, hogy teve vagy és nem kell irodalomból érettségizned.
Különben a frontérzékenységem már az agyamra megy. Szó szerint végül is :-))) Már vettem be dilibogyót de felesleges volt, ez mindenkinél erősebb odafent.
Két pasi között szántam egy kis időt gondujkodásra is. Gondolom,észrevetted,főleg miután hónom alá csapva közlekedtem veled a szobámban és amit nem láthattál:próbáltam kulturált fejet vágni. Nehéz ügy. Most nem kéne ilyennel próbálkoznom, füstbe ment terv. Hogy miről gondolkodtam...? Szerinted...? :-| Mi lenne ha végre kiszellőztethetném a fejem? Mi lenne, ha nyáron nem gitárt akarnék venni, hanem vennék egy repülőjegyet Írországba és letűnnék a térképről? Hiszen összekapartam annyit...oda elég is lenne. Érettségi után...vissza meg már minek. Mondd,minek? Persze vinnélek magammal. Ne izgulj. Vagy akárhova, Japánba, vagy Oroszországba, még várnának is. Vagy mittudomén, Fijire, Bora Borára, anyámkínjába.Úgyse hiányoznék senkinek.Csak a családomnak, és kész.Igazából, felejthető alak vagyok, és ezért. Ha nem az lennék, nem kéne ezen töprengenem, óder? Jó, leállítom magam. Nem ezzel kéne vesződnöm, hanem Imre gondolatait kéne értelmeznem. Van-e egyáltalán az életnek célja? Küzdeni. Küzdeni. Már akkor is így volt.
Vörösmarty válasza az volt hasonszőrű műfajában, hogy a mindentől mentes szerelem. A tiszta szeretet. És itt most megint meg kéne állni egy pillanatra. Ebben az országban ez mintha eltűnt volna. Az embereknek nincs két kedves szava egymáshoz. De miért? És mindig csak azt keresik, hogyan lehetne a másikkal kibabrálni, mintha ettől lenne teljes az életük. Nem ám, hogy néha megálljunk egy-két percre, és egymásra nézzünk/mosolyogjunk, odanyújtsuk egy kicsit a kezünket, átöleljük egymást, hogy olyan dolgokat mondjunk egymásnak, amit érzünk, és nem kéne szégyellnünk magunkat amiatt, hogy érzünk. Hogy szeretünk. Milyen ország az olyan, ahol az ország vezetői is csak a pénzük után szaladgálnak és a pór népet kicsinálják?
Nem fogok politizálni, mert akkor elhányom magam. Egyszerűen csak el fogok innen menni. Tudod, mióta érik ez bennem? Ez a keserűség...De hisz tudod is. Ha valaki tudja, akkor Te tudod, Neked elmondtam már, és bár úgy tettél, mint aki nem emléxik, és nem érti, más alkalommal már Te is ugyanazt mondtad,mint én: alapvetően rossz itt. Csak pár év, Tomí. Nehéz lesz. De ha poharakat kell is egyensúlyoznom a tenyeremen egész életemben, két diplomával, akkor is megéri innen elmenni, ha csak így lehetek boldog. Vagy Neked erről más a véleményed? Szeretném tudni. Annyi mindent szeretnék tudni, és Neked megvannak a válaszaid, de miután soha nem kérdezlek, soha nem is mondod. Majd egyszer megkérdezlek. Őszintén. Nem mint nő a férfit, hanem mint lélek a lelket.
Nah, hát így állunk. Ma ezen gondolkodtam. Elolvastam, amit a japánom írt, és ez így elindult bennem. Hogy ő nem érti,miért nincs nekem senkim. Miért érzi úgy, hogy egyedül vagyok, és magányos. Hát miért. Hol van az az ember, aki engem megért? Hol van az a valaki, aki meg tud fékezni egy kitörőfélben levő vulkánt?
Tomí. Mindig Téged kérdezlek. Majd válaszolj, jó? Ragaszkodom hozzád. Puß a homlokodra: Nir
|
