Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/101448
|
2005. május 28.
Látod,Tomí,megtanítottam magam simogatni Téged, virtuálisan. Persze, ez a valóságban is megtörténhet,ugye,semmi sem lehetetlen. ;-)
Elvileg nagyban kéne készülnöm az érettségire, de csak odáig jutottam,hogy elkezdtem (!!!) magyarozni. Ez is haladás már.
Tomí. Be kell vallanom Neked,ez életem legpocsékabb (ezt máshogy akartam kifejezni,de inkább mégse) éve. Minden rosszul alakul. Én meg pár éve azt hittem, mekkora sorscsapások érnek, merthogy szerencsétlen vagyok szerelmi témakörben. Hát,Tomókám,ez most bővült. Már nem csak abban. Mindenhol máshol: itthon, ismerősök, suli... egyszerűen,mintha el lennék átkozva, el vagyok kapálva. Én meg tartsam magam egyenesen,ugye,hogy a látszat szerint minden rendben legyen,de ha nincs????
Tegnap is, mit gondolsz,mit csináltam? Szétestem. Ott ültem a lépcsőn, a kertben a pici kislányommal és folytak a könnyeim,pedig ha valaki,hát én aztán nem szoktam sírni. De most kellett. Úsznak el a hajók,én meg még csak nem is integetek utánuk. Vagy az én lyukas bárkám úszik el,és nekem nem integet senki...?
Ha van valami,amit utálok, még a síráson (meg a darazsakon kívül), az a búcsúzkodás. Sohasem tudhatod, mit hoz a jövő. És ha elbúcsúzol valakitől, és odadobod neki a szívedet, ki tudja, ez hogyan térül vissza. Ki tudja, mit kapsz a sorstól. Hogy visszakapod-e az illetőt, vagy tényleg végleg elveszítetted. Mert ha az utóbbi,akkor semmilyen mély búcsúzkodás nem elég. Főleg,ha szereted az illetőt, nagyon szereted, még magadnál jobban is, olyannyira, hogy 20 évet adnál az életedből egyetlen öleléséért.
Én odaadnám. És most nem tudom, mit tegyek. Tegnap kellett volna azt mondani, hogy köszönök mindent, visszaadni, ami nem az enyém, és visszakérni, ami viszont igen: a szívemet. Én meg csak álltam ott, szó nélkül -persze,mert már akkor a sírás kerülgetett-, és ebből meg az lett, hogy de hisz úgy is találkozunk még-később. És ha nem??? És ha úgy alakulnak a dolgok, hogy nem???? Hogy nézne az ki,ha mégis ott tolonganék, pedig semmi keresnivalóm nincs már ott??? És egyébként is. Nem lenne jobb ezt az egészet összecsomagolni,és elrejteni, valahova az agyam legmélyére? Lezárni ezt az egészet, és új lappal indulni?
De ha egyszer ezzel azt érném el, hogy saját magam szívét metszem ki tompa konyhakéssel.... :-/
Utálom már ezt az egészet. Viszolygok józanul gondolkodni. És gyűlölöm azt is, hogy elvárják tőlem, hogy így tegyek. Nem lehet. Van,amikor nem lehet.
Tomí. Kedves Tomí. :-( Csak ne néznél így rám néha. Össze-vissza szégyellem magam,amiért ilyen gyenge alak vagyok. És hogy rogyna rá az ég, legalább hasznát vehetném ennek a gyengeségnek, de nem!!!! nekem előtérbe kell helyeznem a hülye büszkeségem, és eljátszanom, hogy milyen keménylegény vagyok, nehogy pont Ő meglássa. Pont Ő. Gondolod, hogy Ő meg pont arra vár, hogy mikor gyengülök el előtte is..? Hát tegnap nem sok választott el tőle. Szeretnék vele leülni egyszer, és mindent megbeszélni. A-tól Z-ig. De azzal kiárusítanám magam, meg a nyamvadt érzelmeimet.
Ilyenkor mi a helyes?
Tomóka, az a Te nagy szerencséd, hogy teve vagy. Pusszancs: Nir
P.S.:szereTlek
|
