Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/101448
|
2005. június 3.
Valami véget ért, valami fáj. Ennél jobban nem tudom kifejezni, hogy vagyok most. De ez az én hibám. Az én álmaim. Miért is gondoltam, hogy valaha valóra válhatnak? Kis naiva. Tudod, az ember hajlamos arra, hogy amit lát, azt elhiszi. Vagyis arra a képre formálja, amit látni akar, vagy amit ismer. Nagyokat lehet így hibázni, Tomí, istentelen nagyokat. És most..? Joggal kérdezed, hogyan tovább. Nem tudom. Még picit romokban vagyok, de ahogy eddig is felálltam hamvaimból,most is kénytelen leszek. Ez az én sorsom. Csak az a baj, hogy egyre nagyobbak lesznek a pofonok, és félek, egyszer sikerül úgy kibillentenem magam, hogy soha többet nem találok vissza a helyes útra. Biztos nem kéne ilyeneket mondanom, mert feldúlt vgyok, kétségbeesett,és még túl fiatal az ilyesmihez. De félek, hogy kiégek. Félek, hogy soha többet nem találok magamra. Félek, hogy most akkora pofont kaptam az élettől, hogy innen már nem lesz előre,csak mellé. Tomí. Ennyi volt,érted? Ennyi. Kész. Vége. Szó szerint. Vége. Előkerült az igazság, és nem odaát volt. Az orrom előtt. És behúzott egy akkorát, hogy öröm volt nézni. Utálom ezt az egészet. Miért élünk,mondd? Minek harcolunk? Én értem, hogy nagyokos költők kitalálják,hogy az okok a közösségért való munka, meg a szeretet/szerelem, meg maga a küzdés...de ez mind MINEK??? He? Elárasztjuk a földet,kiirtunk mindent magunk körül, irtjuk egymást is, áttaposunk egymáson, és akkor? Csak egyszer az életben érezném azt a boldogságot, amiről annyian beszélnek,és amiről annyian írnak. Mert kezdem azt hinni, hogy nem létezik.
Elvesztettem valamit az életemből. És most üres vagyok. És úgy érzem, ezt az űrt lehetetlenség kitölteni már, mert elvesztettem a reményemet. És csak élek, mert ideálmodott valaki.
Tomí. Bár te is fiú vagy,azért ne sértődj meg, de most egy jó darabig nem kérek a férfiakból. Nem mondom,hogy soha,mert az botorság lenne,de most egy jóóó hosszú ideig...senkit-de senkit nem akarok a láthatáron. Mind szégyellhetik magukat. És én is szégyellem magam,amiért ilyen hülye kis liba voltam, és azt hittem: létezik valaki,aki szeret. Aki VISZONTszeret. De nem. Hát ennyi.
Talán most már érted,miért írtam Neked tegnap,amit. Így jött össze. De Te azért csak trappolj tovább a sivatagban,és gondolj néha elátkozott gazdádra is,jó? Pusszancs:Nir
|
