Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/101448
|
2004. november 1.
Szünet van. Van időm írni pár sort. Akkor hozzá is látok.
Fáradt vagyok, sokat kell tanulni, és én már pusztán a gondolattól elfáradok, hogy tanulni kell, és akkor még nem is emeltem meg a könyvet és mélyedtem bele. Hát ez van.
Rájöttem, hogy a magánéletem romokban hever. Tegnap beszéltem a régi barátommal, akivel semmi nem történt, semmi nem változott körülötte, és rájöttem, hogy annak ellenére, hogy én rengeteget változtam -részben miatta, részben nem miatta-, velem sem történt semmi különös. Túl vagyok B-n,presze még bosszant, hogy így lett vége, ha egyáltalán vége lett. Aztán újabb buckák. És most megint ott vagyok, ahol négy évvel ezelőtt. Szép, mi? Újra és újra visszatérek Hozzá. Ő az igazi. Tudom. El kéne mondanom Neki. De kinek van mersze odaállni a szeretett Férfi elé, és bevallani neki, ez olyan naiv és röhejes, tudom úgyis, hogy nincs esélyem. És ha vége lesz ennek az évnek, talán soha többé nem is látom. És nem fogok Neki hiányozni, én meg bele fogok pusztulni. Ez van Tomí. Könnyebb lenne férfinak lenni. T. TönkreTeszel.
A regényem még mindig irodalmárnál, már kezdek lemondani arról, hogy valaha is visszakapom, kritikával együtt. De félek ettől az egésztől. Nekem ne mondja senki a szemembe, hogy pocsék, amit írtam: tudom. De nem azért írtam. Hanem Miatta.
Nem vagyok ma érzelgős hangulatban, ugye...Csak írhatnékom támadt, muszáj volt leírnom, hogy össze vagyok kavarodva. Eddig nem akartam senkit, körbekerítettem magam mindenki elől, és most kiderült, hogy őt is magammal kerítettem és nem tudom kiengedni.
Jó, elég.
Izé, a szövettant elvitte anya a dokihoz, azt mondta, igenis alakulófélben volt ott valami, és jobb is, hogy levettük azt a fránya anyajegyet. Ha belegondolok, hogy most rákos lehetnék...
Tomí, majd jelentkezem, addig légy ügyes. Vigyázz magadra, ölellek: Nir
|
