Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

D naplója


Slouchy Smurf [25654 AL], gazdája D
.

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/25654
.

este 10. most ébredtem egy rémálomból. még érzem a tűket. főleg a bal karomon. az iskola tanárai és diákjai összefogtak ellenem. betegnek nyilvánítottak. a diagnózis: menekül a világ elől; magányosan és boldogtalanul fog élni; azt hiszi, nincs szüksége senkire. nem hitték el, hogy boldog vagyok. csak akkor éppen rossz kedvem volt. ezért csak rohantam. el. egyre gyorsabban rohantam, közben olyan emberek arca villant be, akikben valaha bíztam, de aztán fájdalmat okoztak. nem tudom, hogy, de utolértek. mindenkinél orvosi fecskendők voltak. nyugtatóval. és mindenki belémdöfte a sajátját. nem volt elég egy,ó nem. egy fehér ágyban ébredtem, körülötte fehér szobával. gépekre voltam kötve. Kleó és Betti bejött meglátogatni. beszélgettünk. mosolyogtam. jó kedvem volt. aztán kaptam még pár adag nyugtatót, természetesen ezeket is vargás diákoktól és tanároktól. és kiborultam. ordítani akartam. de nem tudtam, mert benyugtatóztak. mozdulni is alig tudtam. csak suttogtam, hogy nincs rájuk szükségem, csak bajt okoznak, a "segítségük" nélkül boldogabb voltam. de nem hallották meg. vagy csak nem akarták meghallani. és összesúgtak a hátam mögött: "nézd, máris jobb neki" "mi lenne szegénnyel nélkülünk?" nélkületek boldog lennék, basszátok meg, nem pedig egy steril ágyban feküdnék kiütve.


ennyit az iskolai sportnap jótékony és sulin belüli kapcsolatépítő hatásáról. reggel a semmibe gyalogoltunk ki 1 óra alatt. amikor vége lett, akkor ugyanúgy gyalog vissza. ez állítólag úgy 10km. elfáradtam. és úgy tűnik, az agyamra ment az egész. fél5kor értem haza. 6kor lefeküdtem. és most itt vagyok. álmosan. de most 1 kicsit még ébren leszek. nem akarok újra a fehér szobában ébredni.

tegnap reggel lekéstem a helyit. ma reggel nem volt ott. holnap nincs suli. már 4 napja nem láttam, akkor is csak 1 pillanatig. talán az utolsó 2 hetemen nem is fogom látni. ami már csak másfél hét. pedig már rászántam magam, hogy a legközelebbi alkalomkor rámosolygok. és erről még nem is tettem le. de talán a legközelebb csak szeptemberben lesz. tipikus dalmás történet. pedig jó lenne látni. egyszerűen csak jó ránézni. szeretem, amikor összetalálkozik a tekintetünk.

,,Úgy élek itt a föld alatt,
elfelejtve-elnyomva,
Mégis látom a napot,
mégis lélegzem.
Úgy élsz itt a poklodban,
kifordítva-magadtól félve,
Most is átgondolva... veszélyesen.

Az őszinte szavak akkor halnak meg,
Mikor megérintik az ajkad.
A tested gyűlöli a legjobban
A vörös szégyen összes árnyalatát

Egy új, ismeretlen helyen
kidobva-elhasználva
Csak én ismerlek, csak te ismersz
A látszat rózsája süllyed el
szépen-csendesen.
Most is látom a napot.
Te még létezel?

Az őszinte szavak akkor halnak meg
Mikor megérintik az ajkad!
Te sem vagy jobb, mint más vagy én
A saját tükrünk a megfejtés"



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat