Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/181771
|
Ez a város...
Európa kiadó : Ez a város
Kisértetek az idôk mélyén,
Hiányzó láncszemek,
Utcára nézô ablakokban
Utcára nézô emberek,
Valami végleg megváltozik,
Összeomlik hangtalanul,
Ami van és ami nincs,
Nem vész el, csak átalakul.
Ez a város egy távoli bolygó,
Itt élni nem rossz és itt élni nem jó,
Osztályon felüli elmeosztály,
A félelem bére csak ennyi,
A legjobból a legtöbb kell,
De ez is jobb, mint a semmi.
Az értelmes gépek hajnalán,
Átmenetelek az életemen,
Évmilliók jönnek az ember után,
Rohadt érzés, de én szeretem,
Ezer úton egyfelé,
Szomorú este vár a bárban,
Harmadik típusú találkozások,
Idegenek az éjszakában.
Ez a város ...
Itt az ideje új kalandoknak,
Semmi nem történik újra,
A gépek elbarangolnak,
A képzelet határain túlra,
Kezdetét veszi a lehetetlen,
Valami, amit még nem ismerünk,
Az idôk végtelen szakadéka fölött
Különös holnapra ébredünk...
Ez a város egy távoli bolygó,
Itt élni nem rossz és itt élni nem jó,
Osztályon felüli elmeosztály...
Európa kiadó : Romolj meg!
Korbácsolj fel! Kényeztess el!
Jöjjön, aminek jönnie kell,
Ami most van, elmúlt rég,
Rombold le lágyan az emlékét,
Alattunk morajlik a város
Kicsi és jelentéktelen,
Nem tudom, hogy mire várok,
De ha meglátom, felismerem.
Romolj meg, ostromolj meg,
Szelíden, szépen és halkan,
Romolj meg, ostromolj meg,
Nagyon durván és nagyon lassan...
Hiába élni a szakadék szélén,
Kezdjük a végén! Kezdjük a végén!
Sikits, karmolj, remeg a testem...
Repülni szeretnék, de az ágyamon fekszem.
Romolj meg, ostromolj meg,
Szelíden, szépen és halkan,
Romolj meg, ostromolj meg,
Nagyon durván és nagyon lassan...
Választani túl késô,
Már semmire nincs idô
A jövô elôttünk romokban hever,
És ha nem akarjuk, nem jön el,
Van aki félig és van aki végig,
Jól tudom,hogy ez nem álom,
Van aki félig és van aki végig,
Annyi életem van, ahány halálom...
Romolj meg, ostromolj meg,
Szelíden, szépen és halkan,
Romolj meg, ostromolj meg,
Nagyon durván és nagyon lassan...
Európa kiadó :Nincs sok időd
Athéni szél és spártai esô,
Ülünk a tűznél, én meg az idô,
Az éneklés évei lassan elmúlnak,
A nagyranôtt lelkek a pincékbe bújnak.
....
Megrémülök a hangomtól,
El fogok tűnni a rock and rollból,
Olyan már mint egy menekülttábor,
Mindenki itt van, aki nem elég bátor.
...
A jövô idô merénylete,
A tinédzserek vad élete,
Megszülettél, védd meg magad,
Temesd el a halottakat!
...
A hírnök jön, és integet,
Hírek már rég nincsenek,
Rég nem háború, rég nem béke,
Felizzik a vágy villamosszéke...
...
|
