|
Tipetupa naplója
Ködmön Ödön [181771 AL], gazdája Tipetupa
poézis
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/181771
|
poézis
és versek újra
Tetőn
Kós Károlynak
Ősz nem sodort még annyi árva lombot
annyi riadt szót: „Minden összeomlott...”
Nappal kószáltam, éjjel nem pihentem,
vasárnap reggel a hegyekre mentem.
Ott lenn: sötét ködöt kavart a katlan.
Itt fenn: a vén hegy állott mozdulatlan.
Időkbe látó, meztelen tetőjén
tisztást vetett a bujdosó verőfény.
Ott lenn: zsibongott még a völgy a láztól.
Itt fenn: fehér sajttal kinált a pásztor.
És békességes szót ejtett a szája,
és békességgel várt az esztenája.
Távol, hol már a hó királya hódít,
az ég lengette örök lobogóit.
Tekintetem szárnyat repesve bontott,
átöleltem a hullám- horizontot
s tetőit, többet száznál és ezernél -
s titokzatos szót mondtam akkor:
Erdély...
Ha meghalok, nagyon megváltozom majd:
átszállok egy kis kék felhő-közön
és a tavasz lelkére rátalálok
s a fiatal tavaszba költözöm.
Fénnyel jövök vagy fuvalom-zenével
s a hó megindul téli házakon,
lerázom az akácok zuzmaráját
s a jégcsapok vizét megcsorgatom.
Lecsapok a hó-rejtő fűz-berekre
s a varjú-tábort messze kergetem,
felvillanok egy csiklandó sugárban
s a néma pásztort megnevettetem.
|
Problémás tartalom jelzése
|
