Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/181771
|
matematika
És ismét elkezdődött az iskola...
Nagyon nem szeressem időszak.
Még a megszokottnál is többet kell ösztökélnem a Tündéremet, hogy könyvek, füzetek is kerüljenek a kezébe.
Ráadásul nyolcadikos. És ráijesztettek mindannyiukra, hogy na de most aztán igazán, és komolyan tanulni kell.
Év eleje van, még tart a lendület.
És jön a matematika lecke...
És jönnek a kérdések...
Anya ez hogy van, anya ez mennyi.
Nos meg kell vallanom böcsülettel, hogy én a matematikát szívből, mélyen és teljes meggyőződéssel útáltam tizenkét éven keresztül.
És ennek ellenére az első hat évet végigtanultam vele újra. De a tavaly óta már hallani sem akarok matematikáról... Nem szeretem, nem értem, kiborulok attól, hogy ilyen felesleges dolgokkal kell azt a drága időt tölteni, inkább adnának fel több kötelező olvasmányt, vagy oktatnának több történelmet. Mondja már meg nekem valaki, mikor derivált utoljára? Na ugye?
Szóval ma újra jött egy kérdés, valami prímszámos...
Persze nem tudom, de ha tudnám sem mondanám meg, mert legalább annyit tanuljon meg, hogy honnan keresi elé... ugyebár...
Így rávágtam gyorsan:
-Nem tudom!
-Hát hogy nem tudod? jött a felháborodott kérdés?
- Hát úgy, hogy egészen pontosan 1988 májusában, a sikeres érettségi után én végeztem egy "Lomtár Ürítése"-t és alaposan kitöröltem minden felesleges információt a fejemből.
Különös tekintettel a prímszámokra... Ugy nem tudom!
Hát volt nevetés...
No persze készül az irodalom lecke is, a származásunkat taglaljuk, hogy végül is lelkem gyermekem mily arányban székely, mily arányban szász, vagy magyar...
És hosszas családfa vázolgatás után megszületik az eredmény,:- kislányom, te háromnegyed részt székely vagy!
Erre az én drága kicsi leányom:
-De trendi!
Na most mondja már meg nekem valaki, hogy székelyesen hogyan kell ejteni ezt a "de trendi"-t...
Mer úgy lenne az igazán trendi...
ezt meg csak azért, mert annyira tetszett...
Anthony de Mello: Nyereség és veszteség
“Idézd fel magadban azt az érzést, amit akkor érzel, ha valaki megdicsér, ha elismernek, elfogadnak, megtapsolnak.
Aztán állítsd szembe azzal az érzéssel, ami akkor keletkezik benned, ha a napkeltét vagy a naplementét nézed, vagy csak a természetet úgy általában; ha olyan könyvet olvasol, vagy olyan filmet nézel, amit teljesen élvezel.
Ragadd meg ennek az érzésnek az ízét, és hasonlítsd össze az elsővel, azzal, ami akkor keletkezett benned, amikor megdicsértek. Lásd meg, hogy az első érzés öndicsőítésből, önreklámozásból született! Földi érzés ez. A második viszont egyfajta beteljesülés eredménye, lelki érzés.
Van egy másik ellentét is. Idézd fel azt az érzést, amit akkor érzel, ha sikeresen megoldasz valamit, ha elérsz valamit, ha feljutsz a “csúcsra”, ha megnyersz egy játékot, fogadást vagy vitát. Állítsd szembe azzal az érzéssel, ami akkor ér, ha igazán örömmel végzed a munkád, ha teljesen elmerülsz abban, amit éppen csinálsz. S vedd észre ismét a földi és lelki érzés közti minőségi különbséget!
Más. Emlékezz vissza, milyen érzés volt az, amikor hatalmad volt, amikor te voltál a főnök, felnéztek rád, amikor az emberek tőled kaptak utasítást, vagy amikor népszerű voltál. Most állítsd szembe ezt a földi érzést a meghittség érzésével, az együttlét érzésével - azokkal a percekkel, amikor mindenestül jól érezted magad egy barátod vagy egy csoport társaságában, ahol vidámság és nevetés volt.
Miután elvégezted ezeket az összehasonlításokat, próbáld meg megérteni a földi érzések lényegét, ami nem más mint önreklámozás és öndicsőítés. Ezek az érzések nem természetesek, a társadalom és kultúra hozta létre őket, hogy termelővé és ellenőrizhetővé válj.
Ezek az érzések nem termik meg azt a táplálékot és boldogságot, melyeket akkor érez az ember, amikor a természetben gyönyörködik, vagy barátai társaságának, illetve a munkájának örül. Ezeket az érzéseket azért kreálták, hogy izgalmat, feszültséget, végül is ürességet keltsenek.
Figyeld meg ezután magadat a nap, illetve a hét folyamán, és vizsgáld meg, hogy cselekedeteid közül hány volt, ami nem volt átitatva az ilyen izgalmak iránti vággyal, melyek csak ürességet teremnek: a figyelem, elismertség, hírnév, népszerűség, siker és hatalom iránti vággyal!
Nézz a körülötted lévő emberekre is! Van-e egy is köztük, akit nem fertőzött még meg az ilyen földi érzések iránti vágyódás? Egy is, akit még nem irányítanak ezek az érzések, aki nem éhezi őket, aki még nem tölti ébrenlétének minden percét tudatosan vagy tudattalanul ezeknek a keresésével?
Ha rájössz erre, megérted azt is, hogyan próbálják az emberek megnyerni a világot, s hogyan veszítik el közben a lelküket. Mert így az életük üres és lelketlen lesz.”
|
