Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/181771
|
Jánosházy
Jánosházy György
Álarcban
Hommage à Ensor
Álarcot hordunk kis gyerekkorunktól,
álarcban megyünk át az életen:
mögötte rejlik a düh és az undor,
a pimasz gőg és sanda félelem,
mögötte van a gyávaság, a szégyen,
sok nemtelen, gyarló vágy és mesés
hazugságok névtelenek nevében,
a bosszúvágy és aljas cselvetés.
Álarc fedi a lelkünk és az arcunk,
azt, amit tettünk, és amit akartunk,
azt, ami bennünk hitvány és hamis.
Már hozzánk nőtt az álarc, oly erősen,
hogy le nem mossa rólunk az eső sem,
magunkkal visszük még a sírba is.
Elégia az őstengerről
Bús életünk mesés bölcsője, tenger:
tebenned nőtt fel rusnya és idétlen,
legősibb ősünk, messzi ősidőkben,
mikor nem szennyezett be még az ember;
innen mászott kalandvágyón a földre,
sok milliónyi éve, kacska lábán,
és lett belőle végül Mister Ádám,
hogy a világot hatalmába törje.
Mért nem maradt habjaid közt örökre?
Ha durva lábát nem teszi a rögre,
ma tisztább vagy, és bolygónk színe kék,
nem omlik annyi vér és könny a földön,
nincs AIDS, se adóhivatal, se börtön,
de több az erdő, fényesebb az ég.
Czegő Zoltán:
Kelet felé
Most már akár abba is hagyhatnám.
Kazalnyi évvel állok szemközt az ablaknál.
Idelátszik az egyetlen igaz, mit megéltem –
pontosan rótt üzenet minden falevélen.
Ez az okos rend, e biztonságtudat
szánja lármafák közt elszállt ifjúságomat,
melyben az emberi rendre tettem mindent
a semmiből. De ettől az ősz is eltekintett.
És hittem a tavaszért elszálló minden levelének.
Szolgaságban a vitézi ének sem él meg.
Asztagnyi évvel, meg egy ablakkal szemben.
Omlásban lecsupáltan minden, amerre mentem.
Most ím, elindulok némán vissza az örök Keletre.
Nyelvem alatt szavak. Szívem fekete keretben.
Bő rokolyás fák várnak már egy narancsligetben.
Csak tengerszemek látják – miért mennyivel fizettem.
- Mi az, hogy "igazi"? - kérdezte egy napon Bársony-nyuszi a Bőr-lovacskától, amikor egymás mellett feküdtek a hintaszék alatt. - Azt jelenti, hogy van bennem valami, ami zúg és kiáll belőle egy fogantyú?
- Az, hogy "igazi" az nem azt jelenti, hogy milyennek csináltak. - felelte Bőr-lovacska. - Az, hogy "igazi" vagy, az csak úgy, váratlanul történik veled. Amikor egy gyerek hosszú-hosszú ideje szeret téged magadat, akkor attól leszel igaz.
- Nem fáj az? - kérdezte Bársony-nyuszi.
- Néha fáj. - mondta Bőr-lovacska, mert ő mindig megmondta az igazat. - De ha igazi vagy, akkor nem törődsz vele, hogy fáj.
- Hogy történik ez? Hirtelen? Úgy, mint amikor felhúznak? Vagy apránként?
- Nem hirtelen történik. - mondta Bőr-lovacska - csak történik. Lassan. Soká tart. Ezért nem szokott megtörténni olyanokkal, akik könnyen eltörnek, vagy elszakadnak. Mire igazi leszel, addigra rendszerint már majdnem az egész szőröd elkopott a sok szeretettől és simogatástól, amit kaptál, és a fél szemed is kiesett már, és minden ízületed lötyög. De ha "igazi" vagy, akkor már nem tudsz csúnya lenni, legföljebb azok szemében, akik úgyse értenek semmit.
Margery Williams
|
