Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/181771
|
Badacsony 1
Szinte el sem hiszem még ma sem, de sikerült eljutnom Badacsonyba!
Pedig nagyon nyögvenyelősen indult az egész.
Először is a párom... Hát igazából nem gondolta, hogy én ezt az egész karavánosdit, meg pláne találkozósdit komolyan gondolom. Ha elkezdtem beszélni róla, egy olyan legyintős persze-perszével lerendezett, gondolván, hogy majd csak elfelejtem, elmúlik ez is, esetleg kinövöm :-( De nem így történt. Nagy nehezen sikerült megértetnem vele, hogy ez számomra fontos, és tényleg, és valóban és igazán erősen szeretném, és vele, és a lánykámmal... Nem lévén más választása, végül beadta a derekát :-)
Sikerült szabaddá tennem a hétvégémet a munkahelyemen, és úgy gondoltam, most már minden sinen van. Erre felhív az én drága főnökasszonykám, hogy szombaton be kellene jönnöm dolgozni.Nagyon megrémültem először, de aztán hirtelen a sarkamra álltam, és közöltem vele, hogy nem , mert nem lehet, és amúgy sem és én még akár igazolást is hozok róla, azt még ugyan nem tudom, hogy milyet, de hozok, de akkor sem... Végül hallotta, hogy nincs kivel beszélni, és elengedett.
És elérkezett a várva-várt péntek! Készülődtem, pakolásztam, amikor megszólalt a telefon.
Karla volt és adta Geryt, aki már ott hűsölt a medencében Badacsonyban, miközben én, mint egy tevehajcsár, tereltem be a családomat az autóba.
Még egy simogatás a kutyusnak, cirógatás a cicáknak, búcsu a szomszédéktól, és irány a Balaton!
A táj már ismert volt előttünk, számtalanszor bóklásztunk már arra, Velencei tó, téli korcsolyázások, nyári nagy csónakázások színhelye. Biztatóan integetett a nádas, a fürdőzők is elég sűrűn voltak...
Jó lesz ez, csak tovább, tovább...
Székesfehérvár, kicsit visszavett a városi forgalom a tempóból, de máris robogtunk tovább.. Balaton.
Hatalmas békés víztömeg, északra fordultunk, a dombosabb táj felé. Tavaly errefelé nyaraltunk, Révfülöpnél. De jó is volt viszontlátni a tihanyi félszigetet, amint bátran belemerészkedik a Balatonba, és büszkén viseli ékszerét, koronáját, a bencés apátságot... De most nem érünk rá nézelődni, babamúzeumba menni, nem nem, vár Badacsony!
És beértünk Badacsonyba. És mire kiörvendeztük volna magunkat, hogy ideértünk, ki is hajtottunk Badacsonyból... Vissza! Át a vsúton, fel a hegyre...
És másztuk a hegyet egy darabon autóstól, mindenestől, aztán megelégeltem az egészet, és telefonos segítséghez folyamodtam. Gery, és Tamás és Gina kiszaladtak elénk integetve, és én boldogan üdvözöltem Őket.Onnan már egyszerű volt betalálni a békés kis utcába, egy gyönyörű kertbe, ahol már jött elénk mosolyogva Karla.
Kedvessége, közvetlensége oly könnyűvé tette az első, ismerkedős perceket. Megmutatta csodálatos nyaralójukat,a fürdőszobát, ahonnan a badacsonyi hegyre nyílik a kilátás, az emeleti "hálószobájukat" amit én rögtön meg is irigyeltem, olyannyira, hogy éjszakára családostul beleköltöztem. No persze nem túrtam ki senkit a régi helyéről. Hiszen ez a szoba egy óriási terasz, ahol Isten szabad ege alatt, a csillagok társaságában szándékoztunk aludni. De erről néhány szúnyoghölgynek más véleménye volt. Ők önkéntes véradóknak néztek bennünket, és szorgalmasan gyüjtögettek... Na de előre szaladtam picit...
Hiszen közben megérkezett Üsi és Csuy!
És Tündérem birtokba vette a medencét.
Miközben mi beszélgettünk Tamás már rakta is a tüzet, és készítette a finom grillezett húsokat. Csuyval alkottunk egy görögsalátát, és kezdődhetett a lakoma! Remek volt a hangulat, jókat beszélgettünk, és szürcsöltük a telken termett szőlő mennyei nedvét.
Nagyon finom borocska. Annyira finom, hogy Üsi, és Lajosom még a medencébe is magukkal vitték.
Késő éjszakáig ott áztak Tündérem társaságában, remek hangulatban. Üsinek egy szava sem lehet, mert Lajosom végig hagyta Őt szóhoz jutni :-)
Röpke félórára én is becsusszantam egy késő esti fürdőzésre, de eléggé hidegnek találtam a vizet, ezért feladtam.Inkább Karla, Tamás, Gery, Éva és Csuy társaságában beszélgettem, nevetgéltem...
Megkóstoltuk Vroni isteni datolyatortáját, melyet Gery szállított nekünk egyenesen Klagenfurtból...
Elpusztítottuk a Csuy által alkotott madárlátta süteményt is, ami habár megjárta a hadak útját, remekül állta a próbákat és finom maradt, egészen addig, amig hagytuk...
Meg ne kérdezze tőlem senki, hogy hány óra volt amikor lepihentünk... De egyszer erre is sor került.
Mi kivonultunk a teraszra, és a békés álmokról szőtt álmainkba egyre hangosabban szűrődött be a zümmögés.
Így Tündéremmel lemenekültünk a nappaliba, elhelyezkedtünk békésen, és akkor felcsendült az örömóda! Az összes létező földszinten alvó szúnyog beindult, és dalolt, és szúrt, és zümmm, és döf... Hát, ők győztek...
Megint visszavonulót fújtunk, meg szunyogriasztót is előtte, de minek ?
Bevonultunk az autóba. És ott béke volt, és nyugalom, és kicsit kényelmetlen, de aludtunk. Mint reggel kiderült voltak még páran akik hasonló tevékenységet űztek az éjjel... Tamással négykor futottunk össze a földszinti nappaliban, Csuy papucsos írtást végzett, Karla módszere volt a leghatásosabb, Ő bekapcsolt egy ventilátort, és szúnyogtetemek tömkelegével szembesültünk másnap.
Reggel a kávét követően kezdtem magamhoz térni, megcsodáltam Karla kertjét, a rózsákat, tujákat, virágokat, zöldségeket, és a hatalmas cseresznyefát, amelyik annyira, de annyira bőségesen terem, hogy leszedtem egy vödör cseresznyét, és meg sem látszott rajta. Pedig nem kellett ám fütyülni közben! És tömtem is a pocakomba tisztességesen. Hihetetlen mennyiségű gyümölcs volt rajta.Gyönyörű szép piros, ropogós.
És megcsodáltam a kert közepén lévő hatalmas de alacsony, fekvő tuját is, amelynek aljában Gina olyan remek megfigyelőállást alakított ki magának.
Hűs, árnyékos, és stratégiailag teljesen tökéletes.
Üsinek sajnos indulnia kellett, így hát búcsuzkodtunk kicsit, de telefonált Amóka, hogy érkezik a vonattal. Tamás és Gina mentek le érte az állomáshoz.
Mire megérkezett Márti, azaz Amóka már újabb terülj-terülj asztalkám várta, reggelinek becézett kajahegyek... Finomabbnál finomabb sajtok, sajtkrémek, húskészítmények, remek szendvicsalapanyagok.Csuy nyerte meg a "legcsinosabb szendvics készítője" kinevezést. Karla valóban lepakolhatta a bolt összes polcát, mert elpusztíthatatlan mennyiségű ínyencség maradt ott szégyenszemre. Alul maradtunk.
És mégis, engem egyszerűen ellenállhatatlanul vonzott egy bizonyos fa a kertben...Na vajon melyik is? Hát természetesen az a bizonyos cseresznye...
Amóka tájékoztatott bennünket, hogy van közöttünk egy titkos ünnepelt...Gina Gyorsan előkerült a kishölgy kutyaútlevele, és leellenőriztük...És valóban! Így hát hivatalosan is elkezdődhetett az ünneplés.Kitartóan ünnepeltük Ginát, és Ő olyan lelkesen hagyta! Minden ünneplésnek szánt finom falatot elfogadott, és gondoskodott, hogy még nagyobb kedvvel ünnepeljük...
És időközben csak csörgött a telefon, folytak az egyeztetések, és egyszer csak elrohant Csuy, és szaladt vissza nyomában egy újabb autóval.
Az autóban Fanta és Zsú, Levi és Soma. Lett nagy örvendezés, ismerkedés. Akkora, hogy még Gery is felébredt teljesen.
A fiuk megállapították, hogy Csuy ügyesen szalad az autó előtt, Gina egyszerűen nem is tudta, hogy ki előtt feküdjön a hátára egy kis pocaksimogatásért.
És Fantáék elkezdték kipakolni az autóból a süteményeket. Szorgalmasan pakoltak. És sokat.
És előkerült Zsú tarsolyából egy kedves igazolás. Arról, hogy nekem elengedhetetlenül ott kell lenni. És hozott mindenkinek meglepit. Üvegmatricát, üvegfestékkel, teveklubbosat. Most is itt figyel rám a festett teve az ablakból. Kedves emlék. Köszönet érte.
A fiuk gyorsan beugrottak Tündi mellé a medencébe és elkezdődött a vidám pancsolás.
Mi pedig beszélgettünk, gyönyörködtünk a gyerekekben, a tájban, a Balatonban... Addig, addig gyönyörködtünk a tóban, hogy végül páran levonultunk fürdeni.De jól esett belemerülni a Balaton hűs habjai közé! Beszélgettünk, úszkáltunk, Tündi elkezdett frizbizni a sapkájával, amit sikeresen el is vesztett.
De volt velünk egy kincskereső Kalóz, azaz Tamás, aki kifelé jöttében csak úgy lazán, szenvtelen arccal kiemelte a sityakot...Volt nagy öröm Tündéremnél!
Sajnos Gery csak a partról szemlélte a pancsolást, egy hatalmas fa jótékony árnyékából figyelt minket.
Előző nap annyira megpirította a napocska, hogy nem volt ajánlatos kibújnia a rejtekhelyéről. De legalább tájékozódott, hogy Bogi, Leo és Ángyiska már úton vannak. Visszaballagtunk hát a nyaralóhoz, ahová már az ebéd előkészületeinek az utolsó fázisaira értünk csak vissza. Újabb hatalmas görögsaláta, rengeteg pácolt hús, nyársak...Ínycsiklandó illatok!
És megérkezett az újabb autó, kiszállt belőle Ángyiska, a karavánunk mamija! És Bogi, és Leo..
Volt nagy örvendezés, Ángyiska összekevert Fantával, dehát nem is csodálkoztam semmin, annyian voltunk ott, és mindenki annyira örült, és mondott...
Hihetetlen volt az egész.
Időközben megpirultak, illatoztak a flekkenek, így hát leültünk újra az asztalhoz.
Előkerült a mélyhűtőből a limoncello, a mandulakrémlikőr, a bölényfüves pálinka, az Ó szilva.
Ezeket végig kellett kóstolni... Én a citromos mellett teszem le a voksom. Egészen kellemes. És a kedvem is olyan volt tőle :-)
És az a rengeteg sütemény! Ángyiska valami csodálatos gombaforma színes ínyencséget hozott nekünk, Bogi túrós-mazsolás sütit, Amóka keksszalámit, Fanta és Zsú pedig egyszerűen elárasztott bennünket minden földi jóval.Hősiesen végig kóstoltam valamennyit, és mire a végére értem a sornak, kénytelen voltam egy pohár bölényfüvessel kibélelni a bélést...
Aztán kezdhettem előlről.
Időközben Mártinak indulnia kellett, és Csuy vállalta, hogy a lekísérés mellett, még Ginát is megsétáltatja. Kapott pórázt, csali kutyacsemegét, és útnak indultak.
Egyszer csak szól a telefon, hogy az ünnepelt sztrájkba fogott, lefeküdt az út közepén, és nem hajlandó mozdulni. Karla telefonon engedélyezte ugyan a rángatás fedőnevű hadműveletet, de ez csupán a póráz eltávolodására volt elegendő. És látott Csuy csodát: Nincs nyakörv, a kutya közlekedik! Hát tiltakozás volt az kérem! Milyen dolog kötélre verve sétáltatni egy ilyen szabadszellemű lényt! Pont a születésnapján!
Persze minderről mi a nyaralóban semmit sem tudtunk, és mivel telt-mult az idő, hát mentőakció indult.
Karla és Fanta kocsival felülről, én gyalogosan lefelé indultam. Hát látom ám, hogy ballag a kishölgy büszkén elégedetten, póráz nélkül, és boldogan csóválja a farkincáját. Nem semmi egy egyéniség!
Miután újra megünnepeltük a hazajövetel örömére, újabb szomorú percek következtek, Fanta és Zsú,Soma és Levi búcsuzkodtak, indultak haza.
Mi pedig egyre-másra kérdeztük Tamást, hogy elég hűvös van-é végre. Ugyanis azt az igéretet kaptuk Tőle, hogy amint elég hűvös lesz, felmegyünk a badacsonyi nagy hegyre! Amúgy nem olyan nagy az, de abban a melegben! És annyi kaja után! Na meg a limoncello! Szóval nagy és hegy...
És akkor elég hűvösnek itéltetett az idő és nekivágtunk.
Tamás, Csuy, Ángyiska, Éva, Leo, Lajosom és jómagam voltunk a nagy "túrázók". Jókat beszélgettünk, végre Ángyiskával is tudtam váltani pár szót. Nagyon jó volt az a késő esti séta. Megcsodáltuk a Balatont kissé felülnézetből.
Én picit aggódtam, mert Tündérem kezdett fáradni, és olyankor morcos, már nagyon indult volna haza, de én még meg szerettem volna várni Vroni érkezését.
És amint visszaértünk világjáró útunkból, egy csodálatos metamorfózisnak voltam tanuja. Otthagytam egy nyűgös kiskamaszt, és találtam egy fülig érő szájút, aki hol Geryvel, hol Karlával vonaglott a fülhallgatót megosztva, közösen a zenére.
Így szerencsére megvárhattuk Vronit is, aki mindenféle szunyogriasztó csodákkal felfegyverkezve gurult be az új Skodával! Természetesen Gináról sem feledkezett meg.Olyan kutyavirslit kapott, hogy nyakláncnak is beillett volna. Szerintem ilyen nyakörvet inkább viselne...
Beszélgettünk még egy ideig, de az idő telt-mult, és én megigértem a lánykámnak, hogy aznap már a saját ágyában alhat. Így éjféltájt fájdalmas búcsut vettünk mindenkitől, abban a reményben, hogy még találkozunk, és mivel Csuy nem akarta elfogadni a Tipe-fuvart, hármasban vágtunk neki az éjszakának.
Hát így ért véget számomra a Badacsony 1 találkozó.
|
