Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/181771
|
jegyzeteimből...
A fórumon oly sokat emlegetett jegyzetek...
Nos, most nézegettem át őket. Gondoltam párat bepötyögök, a játszóházbéli gyerekbeszédekből.
A korosztály: háromtól hat éves kor.
-Az ott a te apukád?
-Hol?
-Hát ott kint. Az a barna pulcsis, az a te apukád?
-Nem. Az enyém nem ilyen kövér, hanem olyan vékonyhasú.
-Megfáztam, és beteg voltam, és nem mentem oviba, csak ide. De azért még kicsit náthás vagyok ahhoz képest.
-Mihez?
-Hát, hogy lázam is van, meg hánytam is.
-És voltatok orvosnál?
-Igen, onnan jövünk.
-És mit mondott?
-Hogy most nem mehetek oviba...
Kisfiú, három éves,nagyon büszkén mutatja az anyukája kezében lévő pár hetes kisöccsét.
-Látod? Ugye milyen aranyos? Édes. Mint egy kis állatka...
Párbeszéd:
-Nekem anyáék elváltak, és külön házban laknak, mert nem férnek el egymásnak.De a szülinapomat egy házban tartottuk, és akkor elfértek.
-Mikor négy éves voltam, akkor volt a szülinapom.
-Nekem is ugyanakkor!
-De nekem akkor volt a szülinapom, amikor három éves voltam.
Na ekkor jutott eszembe egy Stratan szám :-)
M-am nascut de ziua mea- azaz a születésnapomon születtem
Megszólal a gyerek, nyögdécselve a golyós hempergőben:
-Ráfenekeltem egy labdára. Jajj. Szegény fenekem. Nem volt kellemes. De attól még működök.
- Ez egy szerelő vonat. Nem is, vonatszerelő...(látom, hogy keresi a szavakat) Na...
- Vonatszerelvény? - próbálok segíteni.
- Igen,igen, vonatszerelvény, ezért nem pöfög. Csak csendesen beközlekedik a pályásudvarba.
Játszanak a repülővel. Kisfiuk...
- Ha most lenne kerozin, meg dízelbenzin, akkor a repülő felrepülne. Ide süss csak! Így!
- Jó, de akkor most figyelj. Majdnem úgy zuhant le, hogy kétszerleszállást hajtott. Ez most kétszerleszállás volt!
-Az milyen?
- Hát egyszer felszállt, és mégjobban felszállt, és egyszer leszállt, és utánna kétszer leszállt mert elkezdett elromolni.
- Na látod! Belerajzoltalak a papírba!
- Megyünk vidékre!
- Hová?
- A vidék, az még messzebb van mint Baja! És ez azért van, mert anyunak is ott lakott a nagymamája.
-Nekem vidéken lett sebem. Mert ott karistolt a föld, és én pont ott estem el.
-Játszol velem?- kérdezi a kislány a kisfiútól.
-Játszom.
-Jó! És most feleségül fogol venni, mert meglátod, hogy milyen szépséges vagyok.
(a kisfiu meglepetten néz)
- Na, úgy na, dicsekszik a kislány nekem, máris feleségül vett, és most már jobban is vagyok!
kis locsi-fecsi...alig bírtam jegyezni:
- Nekem képzeld, nincs is kutyám, mert az mindig csak elszökik, és akkor kell futni utánna, ezért nekem nincs is.És nem is kell, mert mi szokunk elutazni. Képzeld el, hogy ha mni messzi útra megyünk el, valahova Mezőturra, vagy valami, akkor a csibéket ott lehet hagyni, mert nem mennek el, és válaszolnak úgy mint mi, és nem is mennek el, mert nem kutyák, hanem csibék.
De van egy kutyánk, kicsi volt, de megnőtt, de lehet, hogy meg szokjuk szüntetni, mert már régen megvan, és mindig elkeveredik.Mert voltunk turi vásárba is, és ott olyan, de olyan sok játék, meg forgatag volt,hogy csak na! És lehetett autókkal összemenni, és bámulni is, és a zoknim olyan piszkos lett, hogy folt, folt, meg minden, fű is volt rá ragadva, ezért eladtuk másnak, aki ki tudja mosni.
-Mikor, már nagyon rég volt, akkor lehetett hókutyát építeni. Nagyon pincuri volt, és el kellett keríteni, de így is beleolvadt a napba szegényke.
-Én szoktam félni egyébként a kutyáktól, félek, és felsikítok, és leverem a falat is.
-Én nem, mert nagy vagyok, és megyek majd iskolába. Mert a mi országunkban, a Ferenc körúton van egy iskola, egy gyerekiskola, és mihamar oda fogok járni.
A kis harcoskedvű kisemberkét kénytelen voltam kirendelni a hempergőből, mert igencsak kaszabolta a többieket. "Büntetésből" legóznia kell kicsit. Belemerül a játékba, és egy másik gyerek is szeretne vele játszani.Erre rámordul:
- Szót kell fogadnom! Tudod, nem könnyű dolog, úgyhogy ne magyarázzál nekem, mert én most a néninek fogadok szót.
-Anyú, hazudjuk azt, hogy kislány vagyok!
-De te kislány vagy szivem...
-Akkor hazudjuk azt, hogy hat éves vagyok!
-De te hat éves vagy kicsim...
-Jaj, anya, veled nem is lehet hazudozni!
Kisfiu mesél ovodai csínytevéseiről, meg a társairól.
És ők is ugyanolyan kis hóhányók mint te vagy? - kérdem
- Hááát, végülis igen, csak kicsit még alacsonyabbak.
-Belekarcoltam magam az autóba, mert nem odafigyeltem megint, és még a husimat is megvágtam. Az már el is mult de még fáj.
- Én nagyon ritkán úszom vízben!
- Akkor miben szoktál úszni? - kérdem.
- Uszodában.
Kislány játszik a babaházzal, lehet vagy négy éves, talán.
- Mégsem fizetem ki a villanyszámlámat! Amig van villany, minek fizessek? Veszek inkább még egy tévét. Jajj. A gyerek! Hová tűnt a bébiszitterem?
Elkeseredett éhes kislány:
- Én ma sokáig halok éhen! És csak nem jön az anya!
Kislány meséli a napját:
- És akkor amikor felébredtem, már reggel is lett.
És reggelizés volt, és elmentünk az állatkertbe! És a zsiráfnak akkor felfele állt még a füle bojtja is!
Nem vagyunk egyformák:
-Én nem szeretem a telet, mert fel kell öltözni!
-Én szeretem!
-Miért?
-Mert az olyan jó árnyékos! És én szeretem az árnyékot.
Világfájdalommal kis arcán:
- Most beteg vagyok, és fáj a fejem, és ezért nem is
szabad játszanom.
- Ki mondta?
- Senki. Csak magamtól vagyok beteg.
|
