Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/181771
|
Fellegek játéka
És ismételten Áprily :-)
Egyszerűen nem tudok szabadulni a varázsa alól.
Oly sok mondanivalója van...Vagy én értek belőle többet. Talán mert ugyanazon város szülöttei vagyunk,talán ezért... Talán nincs is oka, hisz "szép az, ami érdek nélkül tetszik",talán értelmét sem kell keresnem...
Fellegek játéka
Esendő voltam és beteg,
és szálltak fenn a fellegek.
Vándoroltak a kék uton,
gondolkoztam játékukon,
s szóltam: Ha én itt elveszek,
felhők között felleg leszek.
Gyöngyház- és rózsaszín hajó,
magas szelekben suhanó.
Megszólítasz: Ne szállj - maradj -
súlyos voltál, most könnyü vagy...
De én nem szállok már alább,
csak lebegek némán tovább.
Oszladozom, foszladozom,
haloványabbra változom.
Árnyékolom a kék eget
és te csak nézel engemet,
s én meg foglak tanítani,
hogyan kell szertefoszlani
Nő már a nap
Ember, ne félj: nő már a nap!
A jégfogú szél nem harap.
A koldus is dúdolva jár,
ragyog rongyán a napsugár.
A gond sem él mindig, ne hidd,
ragadd meg és a hóra vidd.
A hóval szétfoszlik hamar:
elmossa egy langyos vihar.
A déli szél kürtjébe fú,
léggömbbel játszik egy fiú.
Most elszakadt a gömb-zsineg
s a gömbje boldogan lebeg.
Ringatja a tavasz szele -
szállj fel, kedvem, szállj fel vele!
A februári hó dalol
Fehér testem fagyban feszül,
hajnal körül jegesre hűl.
A róka-talp, a nyúl-köröm
megcsúszik sima bőrömön.
De dermedt testem érzi már,
hogy egyszer eljön egy sugár.
Ezer sugár jön, millió,
s dalolni kezdek én, a hó!
Ma még erecskét csörgetek,
de holnap rönköt görgetek.
A vízmosáson, szirtközön
lerontok, mint zúgó özön.
Reszkess, te part, hökkenj, te gát,
száguldok már a síkon át.
Tengerré nő folyó, patak,
s a vészharangok konganak!
Tavaszi vizek
Zsong a szigetcsúcs barna berke,
a harkály részegen nevet.
Az ifjú nap: Dávid, leverte
a lomha Góliát-telet.
Állok a vadvizes tavaszban,
bódít a szagja, mint a bor,
kedvemben egy füttyös kamasz van,
aki voltam valamikor.
Vizek futnak, jegek ropognak,
dudorászom, kurjongatok -
Lelkemben patakok zuhognak,
patakok, patakok, patakok.
Nulla dies sine linea
Csak egy vonal, mondod, csak egy vonás,
a holnapról egy percnyi látomás.
Csak egy jelecske, könnyű és finom,
mint homokos parton a lile-nyom.
Csak egy rovás, amelyet karcsu kés
egy kékes-szürke bükk kérgébe vés.
Egyetlenegy sor egy üres lapon,
mely túlfut majd az elbukó napon.
Csak egy vonal - rettent a pusztaság -
Ó, hiuság, hiuság, hiuság!
Marasztanád magad, boldogtalan,
s csillagok hullnak-tűnnek nyomtalan.
|
