Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/26652
|
Mi a helyes út?
a szüleim azt mondják, ha nem akarok veszélyes közegekbe keveredni, akkor szálljak ki ebből a kapcsolatból minél előbb, amíg lehet... végülis meg tudom érteni az aggodalmukat, de én szeretem őt, és nem tudnám csak úgy otthagyni, sőt, nem is akarom! eltiltani meg talán úgysem fognak.. főleg, ha sikerül észhez térítenem, és vmi biztonságos alapot nyújtó, függetlenséget biztosító, becsületes és tisztességes megoldás felé terelnem a légből kapott elképzeléseit... én csak ebben bízom, hogy sikerül az agyát a helyére ráznom, mert egyszerűen féltem őt, nem akarom, hogy zűrös ügyekbe keveredjen, mert valójában fogalma sincs, mit csinál, és nem gondolja végig.... nem áll a realitás talaján, és a felelősségérzete is szinte nulla... így nem lehet élni! első dolog az, hogy biztos anyagi és egyéb hátteret kell biztosítani, utána lehet álmodozni, és a lehetőségekhez mérten tervezni, cselekedni.. de nem úgy, hogy húúú ez nekem most kell, és mindenáron megszerzem.. továbbá az életben mindig kell kompromisszumokat kötni, feladni és nélkülözni dolgokat, ha egyszer az az egyetlen helyes megoldást biztosító út. egyszóval reálisan kell gondolkozni...
de úgyis addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik - amíg ő maga nem jön rá, hogy ez így nem jó, addig nem fog változni semmi... vajon mikor fogja eléggé betörni a fejét abba a falba, amibe folyton ütközik, hogy végre ráeszméljen, hogy csak egy tiszta út van, ami járható??... és hogy a felnőttek nem azért papolnak, mert hülyék, hanem mert van némi tapasztalatuk, és csak segíteni akarnak, hogy mi ne kövessük el még egyszer ugyanazt a hibát?...
amúgy engem konkrétan az foglalkoztat, hogy ebben a helyzetben nekem mi a teendőm, hogyan segíthetnék neki anélkül, hogy kioktatásnak venné, és csak a falnak beszélnék? persze(?) a legerősebben ható módszer talán az volna, hogy választás elé kényszeríteném, hogy vagy én, vagy a lila ködben úszó elképzelései.. akkor talán megjönne az esze. ha beverem a falba a fejét, úgyis csak annyit használna, hogy lesz egy gyógyuló seb a fején, de azon belül semmi nem változik, max. elkönyveli, hogy erőszakos vagyok....
jajjj de nehéz az élet!.. sebaj, semmi az ég világon nem véletlen, és minden helyzet azért van, hogy tanuljunk belőle. most leginkább neki kéne tanulnia belőle, mielőtt elindul lefelé a lejtőn, ahonnan visszamászni csak kínkeservesen lehet, ha vmi nagyon nem úgy jön össze, ahogy tervezi, ennek meg ugye elég nagy az esélye, főleg, ha még konkrét tervei sincsenek...
basszus, ez az egész igazából az ő problémája, és mégis az enyém.. igaza volt, tényleg elindultak a közös dolgaink - de vajon milyen irányba?
22.17.
|
